Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

22. országos ülés 1901 deczember k-én, szerdán. 315 viselő ur avval bizonyítja, hogy azt mondja, hogy benne volt egy reskriptumban, a melyet a korona a kanczellária utján a magyar országgyűléshez intézett 1865-ben. Benne volt igen, hogy a nemzetiségi kérdést is igazságosan és méltányosan meg kell oldani. De nem volt-e benne ez minden feliratában ennek az országgyű­lésnek, nem volt-e benn minden határozati ja­vaslatában az ellenzéknek, sokszor erősebb szavakkal, mert igenis populárisán és szabadelvű felfogással és szellemben akarták a kérdéseket felállítani. Én emlékezem azokra a szélsőbaloldali határozati javaslatokra, mert tagja voltam a háznak, a mikor a nemzetiségi törvényt meg­csinálták. Vetekedtek abban, hogy a nemzetisé­gekkel igazságosan és méltányosan kell elbánni. (Igaz! Ügy van!) Csak ennyit ér hát az ilyen hajánál fogva idehúzott argumentum. (Élénk tetszés jobbról.) Az én nemzetiségi politikámat ismeri az ország. Kifejtettem tavaly, kifejtettem 2 —3 év előtt. Nem avatkozom bele s azt tartom, az a helyes, az a jó és ezt sem a túloldalról, sem semmi oldalról nem tudták eddig refutálni; azt a nemzetiségi politikát, a melyet én viszek, a mely a magyar egységes nemzeti államnak a politikája, a méltányosságnak, az igazságos­ságnak, a nemzetiségek megnyerésének, nem el­nyomásának, hanem szívvel való idekötésének poli­tikája, hogy erős és nagy legyen ez a magyar haza és minden lakosa benne jól érezze magát, ezt a politikát nekem nem diktálták Bécsben; ezt nekem a szivem, meggyőződésem diktálta. (Élénk tetszés és helyeslés jobbról s a középen.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy a börze német. Ez is bécsi politika. Engedelmet kérek, hogy a börze előbb német volt, azt tudom, de hogy a börze ma nem németebb, mint volt, ha­nem magyarabb, és bizonyos funkeziókban, mint a börzetanács és egyéb funkezióiban magyarabb, azt konstatálom, akármit mond a t. képviselő ur, ez nem bécsi politika és annak semmikép sem mondható. (Helyeslés jobbról.) Azt mondja a képviselő ur, hogy a kultusz­nál micsoda politikái csinálnak, nem magyar politikát. Majd megfelel kultuszminiszter ur a maga budgetjénél, de megfelel a bud­get maga is. Mivel tudja állítását a kép­viselő ur motiválni. Motiválja azzal, hogy vala­mikor a brassói kérdésben megvívta velem azt a nagy duellumot, a melyben pedig — mond­hatom, talán önhizelgés vagy öntetszelgés nem lesz benne — én maradtam fölül, (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) mert a megoldás, a melyet én akkor proponál­tam, jó is volt, a magyar érdekeknek megfelelt és azt a kérdést egyszer és mindenkorra agyon­ütötte. (Ellenmondás a szélsöbaloldalon) Tessék csak valakinek vitatni, én majd szívesen bele­megyek. Komjáthy Béla: Tessék ideadni a többséget én hozzám! (Derültség a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja a képviselő ur, meg volt ígérve valami erősebb ellenőrzés a nemzetiségi középiskolák felett. Ez az ellenőrzés meg is van, a felügyelet meg­van és meglesz, ha szigorítani kell, szigorítani fogjuk, ebbe nem avatkozik bele senki más sem itt az országban, sem az országon kívül, mint csak a saját érdekünk, érdekeinknek helyes fel­ismerése, saját politikánk és ez a képviselőház. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Azt mondja a képviselő ur, a földmivelés a bécsi politika folytán szenvedett. Nohát ezt már — bocsánatot kérek — az én véges eszem­mel meg nem értem. Mert ha valaki még azt mondja, hogy az ipar szenvedett, azt még megértem, mert egyoldalúan felfogva, igenis az ipar hátrányosabb helyzetben van a közös vám­terület mellett, mint a földmivelés. De hogy a földmivelés szenvedne azáltal, hogy nekünk meg­van a magunk szabad piacza, azt az én véges eszem fel nem fogja. Mert amit a képviselő ur a vámpolitikáról mond, hogy miképen védjük mi meg a legújabb német és európai vámpolitika folytán a mi termelésünket kelet felé, az majd azután fog következni, de eddig nagyobb véde­lemre nem volt szükség, mert azzal az 1 frt. 50 krnyi aranyvámmal sem tud bejönni, mióta az őrlési forgalom meg van szüntetve, semmiféle búza Romániából. A t. képviselő ur tehát igaz­ságtalanul választotta ezt az argumentumot. Azt mondja továbbá — hogy minden resszor­ton végigmenjen — hogy ime itt van a dohány­termelés ; ha nem volnánk az ausztriai jugum alatt, akkor szabadon termelnénk dohányt. Hát nem termelnénk, mert ennek az ország­nak szüksége van a dohánymonopoliumra. Már 18(i9-ben Móricz Pállal vitatkoztam erről a kérdésről, azóta hosszú idő múlt el, és min­denki belátta, hogy Móricz Pálnak nem volt igaza, hanem mert a képviselő urnak most szük­sége van Móricz Pálra, hát az ő theoriáit hozza fel és ássa ki. Azt mondja a képviselő ur, hogy az ezáltal kifejlődő kereskedelem pótolná azokat az összegeket, a melyeket a dohány­monopólium jövedelmez és a melyeket nem nélkü­lözhetünk. A dohánynyal való szabad keres­kedés nem pótolná ezt a jövedelmet. Hiszen azt a a mennyiséget sem tudjuk eladni, a melyet mo­nopólium mellett termelünk és az, hogy az osztrák piacz tőlünk vesz dohányt, határozott előnyünk, nem pedig kárunk. De nem erről van szó, hanem arról, hogy semmiféle szabaddá tétele a dohány­kereskedésnek nem pótolná azt, amit a dohány­monopólium révén szerzünk, erre a jövedelemre pedig a magyar államnak feltétlenül szüksége van bármilyen rendszer mellett, az önök rend­szere mellett is, a külön önálló magyar hadsereg mellett is, a mely pedig nem kerülne kevesebbe, mint a mennyit ma adunk ki a közös hadsereg fen tartására. (Helyeslés. TJgy van! jobbról.) Azt mondja a képviselő úr, hogy a bécsi járom alatt nem lehet a valutát megcsinálni. 40*

Next

/
Thumbnails
Contents