Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

314 22. országos ülés 1901 deczember k-én, szerdán. Azt mondja a képviselő ur, vörös könyvet sem adnak ki, pedig azelőtt megtették. Adiplomáeziai jegyzékek tartalmával meg kellene ismertetni az embereket. Hogy most vörös könyvet nem adnak ki, az nem bizonyít semmit. Az egész világ parlamentjeiben ezt az avitikus szokást elejtették és annak nincs is értéke, mert vagy akar a vezető külügyminiszter és — minden országban igy van,— felvilágosításokat adni, vagy nem akar. Ha akar, megteheti a kérdésekre, a melyeket elég bőven intéznek hozzá. Ha nem akar, akkor a vörös könyvbe is in nsum delfini csak azt veszi fel, a mi neki tetszik s akkor ennek ugy sincs értéke, nincs semmi értelme. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) T. képviselő ur, a képet nem szabad ám a szerint felállítani, hogy mi lehetne, hogyha ez az ország teljesen önálló és független lenne, a mely sem közjogi, sem históriai fejlődések által kapcsolatban nem állana semmi más országgal. Ha lehetne a tételt igy felállítani, akkor csakugyan igazuk volna, mert olyan függetlenek nem vagyunk, de nem is lehetünk. Ha valami ebben el van hibázva, — a mint én nem hiszem — akkor a hibát nem abban kell keresni, a mi ma van, vagy ma történik, hanem vissza kell menni háromszázötven esztendőre. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsőbalon.) Ennek következéseivel kell ma számolni. De lamentácziókkal, vagy szemhunyással nem fogunk ezen semmiképen segíteni; (Igaz' Ugy van! a jobboldalon) sem pedig a magukban véve nagyon szép, de az adott viszonyokba be nem illő, a rideg valóságot pedig valósággal ignoráló ós azzal ellenkező fejtegetések és képek rajzolásával. (Élénk- helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Elhiszi-e a képviselő urnak valaki, ha azt mondja, hogy ennek az országnak ma kisebb az önállósága és államisága, mint 1848 előtt volt? Hát a Metternich-féle külügygyei Magyarország jobban volt képviselve, mint ma? (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Jöjjön a képviselő ur abba az átkozott delegáczióba, — a mint önök mondják — választassa meg magát, győződjék meg ott a dolgok folyásáról. A t. képviselő ur mindennap interpellálhat engem, interpellált is nem egyszer s én kötelességemnek tartom minden külügyi kérdésre vonatkozólag a t. képviselő urnak felvilágosítást adni. De sehol, semmiféle parlamentjében a világnak, sem az angolban, sem másban, a külügyeket máskéji nem tárgyalják, mint igen diszkréten egyes felmerült fontos kérdések alkalmából, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) akkor is meggondolják, mit kérdezzenek, s a kormány meggondolja, mit feleljen. Legyen nyugodt, a mi külüg)eink vezetése jó kezekben van. Öntudatos, világos, határozott politikát visz a mi külügyminiszterünk, az ő tiszta éleslátásával és nyugodt és öntudatos felfogásával és vezetésével. Ismeri is, be is tartja közjogunkat, a törvény értelmében jár el a külügyi kérdésekben, a miniszterelnök egyetértésével. A múltkor fejtettem ki, hogy olyan belpolitikai kérdésben pedig, a mi nem közös a többi országokkal, az 1867 : XII. t.-cz. 8. §-a értelmében ő intézkedik, ő viszi a kérdést diplomácziai utón; de a kormány hozzájárulásával, teljes egyetértésével és közreműködésével, azon kormányéval, a melyet illet; a Girolamokérdésben, a mennyiben bennünket illet, a magyar kormányéval, a mennyiben az osztrák kormányt illette, mert azt is illette, az osztrák kormány hozzájárulásával és egyetértésével is. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hanem a képviselő ur ezzel nem elégszik meg; a képviselő ur egy iskolának a bive, a melyet én is kedvelek. 0 rajzaiban a hollandi sötét színekkel dolgozó iskola hive: csakhogy kérem, Rembrandt sötéten festett ugyan, de nemcsak sötét és fekete színeket használt, hanem megcsinálta a maga hátterét, belevitt árnyoldalakat és fénysugarakat, belevitt nuance-okat: igy meg lett a kép. A t. képviselő ur azonban akképen kezeli ezt a modort, hogy vesz egy sötét festéket és azzal bemázol feketére mindent és azt hiszi, hogy az kép, az rajz, joedig az nem rajz. (Tetszés jobbfelöl.) Egy ilyen rajzzal ismertetem meg a t. képviselőházat; nem tudok mindent összeszedni egy beszédben, csupán a fődolgokat. A kéjrviselő ur beszédében végigment minden resszorton annak bizonyítására, hogy itt csak osztrák politika, csak bécsi politika folyik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kérem, nem lesz erősebb az az állítás, ha minduntalan ismétlik, tessék nekem elhinni. (Derültség és tetszés jobbról.) A t. képviselő ur igy okoskodik. Minden resszortban ki lehet mutatni egytől-egyig, hogy a mi dolgainkat csaknem mind Bécsben intézik. Mikor ezt hallottam és vártam, hogy mi lesz ez a felsorolás, megvallom, én, a ki meglehetősen ismerem a bécsi viszonyokat, egy pillantással az emlékezetemben végigmentem rajta, hogy hol van Bécsben az a rengeteg sok ember, a ki mind a mi dolgainkat végezi, minden reszszortba boleavatkozik, minden kérdést olyan parancsszóval elintéz. Ilyeneket én nem ismerek, sohasem láttam, nem is találkoztam velük. Higyje meg nekem, Bécsben, ott, a hol beleszólásunk van, respektálják a mi dolgainkat, a magyar alkotmányt, a magyar közjogot és a mi törvényeinket. Ott pedig, a hol beleszólásunk nincsen, örülnek, ha a maguk dolgával végezhetnek. (Elénk tetszés és derültség jobbfelöl.) A t. képviselő ur resszortonkint illusztrálja azt, a mit állit; hát legyen szabad nekem is illusztrálnom. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur, itt van a nemzetiségi politika, azt tisztán Bécsben csinálják; az 1868-iki nemzetiségi törvény sem jött volna létre, ha azt Bécsben nem parancsolták volna. Ezt a t. kép-