Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

2?. országos ülés 1901 deczember h-én, szerdán. 311 van! jobbfelöl) amelynek czéljaiban — nem is tagadják, hát legyen az ő hitük és meggyőződésük szerint — a felekezeti karakter és a felekezeti czélok kétségtelenül benn Tannak, (Ugy van! ügy van! jobbfelöl.) így azután természetes az is, hogy azzal együtt járnak ezek az áldatlan, ezek az országnak, mondhatni, minden viszonyára nézve szomorú tünetek és következések, (ügy van! ügy van! jobb felöl) De én leszek az, a ki szívesen megragadok minden eszközt arra, hogy ennek a méregnek az ország testéből gyökerestül való kiirtására vállalkozzam. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és zaj a néppárton.) Azt mondja a t. képviselő ur, (Halljuk! Halljuk !) hogy én bevittem ebbe a pártba mágnásokat, konzervativeket, klerikálisokat, — nem; ezt talán nem mondta — a merkantilistákat, az agráriusokat, (Mozgás és zaj a bal- és szélsőbaloldalion. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) demokrata jelző nélküli szabadelvűeket, demokrata jelzővel való szabadelvűeket, szóval bevittem mindenkit és erről mondja, hogy ez olyan, mint a régieknél az eklektikus filozófia. Először is én azon kezdem, hogy én sem agrárt, sem merkantilistát, sem pedig, a mint ő mondja, bizonyos reakczionárius velleitásokkal birót az én tudtommal és hozzájárulásommal programmom keretébe be nem fogadtam, (ügy van! ügy van! jobb- és balfelöl) majd megmondom, hogy kiket fogadtam be. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ez eklektikus filozófia. Lehet igy nevezni, én máskép nevezem. Én azt, hogy ebben a szabadelvű pártban az országnak a gazdasági kérdések tekintetében bizonyos nuance-ot kifejező és egymástól talán különböző elemeit összefoglaltam, nem igy nevezem, hanem máskép. (Halljuk! Halljuk!) Én azt tartom, hogy minden czélnak elérésére azokat az eszközöket kell alkalmazni, a melyek annak a czélnak az elérését leginkább előmozdítják. (Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Kérem, nem tudják még, hogy mit akarok mondani, miről van itt szó ? Arról, hogy ennek az országnak nagyon bonyolult, beléletére nézve szétdúlt, gyűlölködő, gazdaságilag és más tekintetben is mostoha helyzetben levő összes társadalmi rétegeit a közös mentésnek, segítésnek, az ország állapotai megjavításának nagy munkájára hívtam fel. {Elénk helyeslés jobbfelöl.) Azt tartottam, hogy, a mikor ily nehéz helyzettel küzködik egy ország, a mikor ilyen nagy czél lebeg egy politikus előtt, akkor elveinek minden sérelme és feladása nélkül azt a módszert kell követni, a melyet én a szinthetikus módszernek nevezek, szemben az analitikus módszerrel és akkor a helyes utón jár az én módszerem, a mely szinthetikus és nem eklektikus. Mert én azt tartom, hogy az erőknek egyesítése és az erők összegyűjtése, az országban élő és mozgó, minden gazdasági erőnek ezen nagy czélra való összeterelése, összefoglalása, a mennyiben elvek rovására nem megy, ez az, a mi ezekena mi közös és nagy bajainkon egyedül segíthet. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) És csak ily nagy czél képes a társadalmat lassankint tömöríteni, egyesíteni, közös munkára és akczióra alkalmassá tenni. Már most, ha ezen munka közben megtörténik az összeforradás, akkor az eredmény én mellettem szól, és ha az összeforradás folyamata egyes diszparátus elemeket annak idején kilökne is magából, akkor sincsen nagy baj, mert megvan az a nagy tömegerő, az erőknek az a nagy konczentrálása, a mely mindenkit arra képesit, hogy legjobb tehetsége és ereje szerint a közös czélra munkáljon. (Tetszés jobb felöl.) Én azt hiszem, hogy ez nem eklektikus filozófia, hanem az adott viszonyok között az a politika, a melyre ennek az országnak szüksége van és veszély nélkül merem azt kezelni azért, mert egyről biztos vagyok: hogy addig, amig én itt ülök, azon az alapelven, azon az elvi alapon, a melyen állok és a melyen idejöttem, sérelem nem fog történni, sem jobbra, sem balra, sem senki által, meri a mint én nem fogok arról letérni, ugy nem fogom engedni, hogy erről engem bárki letoljon, vagy annak a szabadelvű pártnak- a kebelében arról valaki letérjen. (Helyeslés a jobboldalon.) A t. képviselő urnak a Noé

r bárkája jut eszébe. (Halljuk! Halljuk!) Én vitatom és állítom, hogy az én hátam megett nem a Noé bárkája hajózik és én nem abban hajózom, üllitom és be merem bizonyítani a képviselő úrral szemben, hogy ennek a szabadelvű pártnak minden tagja, mielőtt ebbe a pártba belépett s a mikor belépett és benne maradt, a régiek és az ujak egyetlenegy dologra egyesültek : annak a programmnak keresztülvitelére, a melyet én felállítottam. [Élénk helyeslés, ügy van! ügy van ! jobbfelöl.) És ne gondoljon engem a képviselő ur olyan naivnak, hogy meg ne győződtem volna arról, — mert, ha nem is avatkoztam be a választásokba, de mégis kellett velük foglalkoznom, — vezetnem kellett a választásokat és vezettem is — bogy ne néztem volna meg mindenkit, mielőtt ide bejött és komoly tudomást ne szereztem volna arról, vájjon azon programm alapján áll-e, a melyen én állok, bele van-e abba illeszkedve és forradva és csak akkor fogadtam el szabadelvű pártinak, miután erről meggyőződtem. Hát ez igy van. (Igaz ! jobbfelöl.) És ha a t. képviselő ur közelebbről ismerné a viszonyokat, ő is belátná, hogy ez ugy van. Hát ez nem Noé bárkája. De ám nevezzék annak a t. képviselő urak, a kik ezt releválják odaát s a kiknek tetszik ez a hasonlat. Egy előnye megvolt annak a Noé-bárkának; megvolt az az előnye, hogy megmentette az emberiséget a továbbterjedésre és fejlődésre. (Zajos helyeslés és tetszés. Ugy van l Ugy van! jobb- és balfelöl.) Ez az előnye megvolt. Ne méltóztassék tehát devalválni értékében és nevetség tárgyává tenni azt. ha nekem sikerült egyesítenem mind-