Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

306 99 országos ülés 1001 A szocziálizmus azt mondja, hogy meg lehet állapítani a termelendő mennyiséget, meg lehet szabni annak az árát is. Es mit tesznek a kartellek ? Megállapítják azt, hogy mennyit kell termelni, megállapítják a termelendő dolognak árát is és monopolt teremtenek, de kinek a javára: a maguk javára és egy osztály javára. Ezt teszi a perverz szocziálizmus, a mely kisajátítja a közérdeket a maga javára, a maga érdekére ; ez az a perverz szocziálizmus, a mely magánmonopolt teremt. Buzáth Ferencz: Ezt teszik Magyarországon a zsidók! (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Vázsonyi Vilmos: Az nekem nagyon mindegy, t. képviselő ur! Engem nem érdekel, hogy ki teszi. Ha önök teszik, elitélem önöket, ha azok teszik, elitélem azokat. T. képviselőház! Hiszen a szeszkontingens maga sem egyéb, mint egy a feje tetejére állított perverz szocziálizmus, a melyben meg van állapítva a termelendő mennyiség és a hol azután szépen eló'állanak a szeszkartellben az illetők és megmondják azt, hogy mi lesz az ára az eladandó termékeknek. Evvel szemben sokkal jobb volna az állami monopol; akkor legalább a monopolnak hasznát nem egyesek, nem osztályok, hanem az állam maga élvezné. T. képviselőház, én a kartellek dolgában tulajdonképen azt tartom, hogy egyes önző és kapzsi osztályok azt a fogyasztási adót, a melyet az állam egyszer máikivetett, újra kivetik a közönségre. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én a kartellek ellen erélyes védekezést kérek. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) Egyenes büntető megtorlását indítványozom, a mint az megvan Romániában, büntető megtorlását minden kartellnek, a mely a nép, az ország érdeke ellen irányuló gyalázatos öszszeesküvést jelent, semmi egyebet. (Zajos tetszés és helyeslés a szélsőbal oldalon.) T. képviselőház! A miniszterelnök ur egyet már elismert, azt t. i., hogy a szabadelvüséget szerinte meg kell tisztítani a korrupcziótól, meg kell tisztítani attól az eddig u. n. gépolajtól, a melyet a kormányok szükségesnek tartottak az állam kerekeire nézve, azt hívén, hogy korrupczió nélkül nem is lehet kormányozni, mert a mint szükséges egy kis gépolaj a súrlódás enyhítésére, ugy szükséges egy kis korrupczió is arra, hogy a kormányzat vígan haladhasson és a kerekek jól foroghassanak. A t. kormányelnök ur elismerte, hogy szükség van arra, hogy a szabadelvüség ne a szabad kéznek potitikája legyen, hogy a korrupcziótól minden tekintetben megszabaduljon. Ismerjen el a t. miniszter ur még egyet: hogy a szabadelvüségnek szüksége van arra, hogy megszabaduljon a nép-iszonytól, hogy a szabadelvüségnek szüksége van arra, hogy keresse a kapcsolatot a nép, a közvélemény és a szabadelvüség között, hogy keresse azt a kapcsolatot, a melyet a szorultság pillanataiban az egyházpolitikai harczok alatt, a balkonszónoklatok idején nagyon jól meg deczember k-én, szerdán. tudott találni, hogy keresse azt a kapcsolatot, a mely nem osztályállamot tart fenn, a mely nem engedi azt, hogy kétféle államot tartsunk fenn, az egyiket a felszinen, a másikat pedig lent a katakombákban, a hol a kitagadottak vannak együtt, a hol a harag és a gyűlölség gyülemlik össze. (Tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök urat feldicsérték, felmagasztalták, mint a fiumei kérdés megoldóját, hogy sikerült neki a corpus seperatumot megbékíteni. Mi ez a Fiume? Azt hiszem, hogy 20,000-relkevesebb lakosa van, mint Kecskemétnek. Ezért a talián városért óriási államférfiúi akcziót indítottak, a corpus separatum kibékítésére. De, t. miniszterelnök ur, ebben az országban van egy nagyobb corpus separatum, mint Fiume: az a corpus separatum, a mely az ország kitagadott millióinak sokaságából áll. (Elénk tetszés a szélsőbalon.)^ Ezt a corpus separatumot szüntesse meg, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) akkor igazán szabadelvű miniszterelnök lesz. De mert erre nem látok benne szándékot, nem szavazom meg a felhatalmazási törvényjavaslatot. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik,) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.^ Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Öt perczet kérünk !) Elnök (csenget): Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon.) Csendet kérek itt a baloldalon. (Halljuk! Halljuk!) Széll Kálmán miniszterelnök: Mi sem természetesebb, t. képviselőház, mint az, hogy a kormány részéről ebben a vitában, a mely a bizalom, vagy a bizalmatlanság kérdése körül forog, megtegyem azt a nyilatkozatot, a melyet tőlem a ház méltán megvár és előadjam azokat az észrevételeket, a melyeket a hallott támadások után kötelességszerüleg tennem kell. Ez a vita, t. képviselőház, úgyszólván megismétlése és igy második kiadása annak a vitának, a mely a múlt hét folyamán véget ért. (Ugy van! jobbfelöl.) A felirati vitánál is körülbelül ugyanazok a kérdések lettek a vitába bevezetve és ugyanazon egy tengely körül forgott a vita: a körül, melyik párt és miért viseltetik bizalommal vagy bizalmatlansággal a kormány iránt. Hát én elfogadom ezt a szekundogenitura bizalmatlansági vitát igen szívesen és igyekezni fogok azokr miket hallottam, ha a ház szives türelmével engem megajándékoz, (Halljuk! Halljuk!) megtenni a magam reflexióit. A parlamenti szokás és a parlamenti illem szabályai szerint mindenekelőtt az előttem szóló képviselő ur beszédével kell, hogy foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur nem kezdte azon, de közbevetőleg mondta az imént, hogy nem azért jött ide, hogy bókokat mondjon, hanem azért jött ide, hogy elmondja véleményét. Igaza van, csakhogy én figyelmeztetem a t.