Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

22. országos ülés 1901 deczembcr k-én, szerdán. 307 képviselő urat, hogy azért jött ide, hogy véleményében a tiszta, a valódi igazságot keresse és mondja el (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon) és véleményében — ámbár én meggyőződését kinek-kinek és igy az övét is tisztelem — tartózkodnia kell, — mert különben az objektív tárgyalásnak karakterét veszti el — (Igaz! Uggy van! a jobboldalon) minden olyan túlzástól, a melylyel pedig — engedjen meg nekem a t. képviselő ur - az ő beszéde tele van, a melytől hemzseg. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Megint leczkéztet! (Zaj a jobboldalon.) Horánszky Nándor: Joga van hozzá! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát a t. képviselő ur beszédének két kardinális tétele van, így konstruáltam meg magamnak agyamban, a mint figyelemmel hallgattam előadását; besiédének két kardinális tétele van, beszéde tehát két részre oszlik. Az egyik része azt vitatja, hogy én, a mai kormány elnöke és a kormány s velem együtt a szabadelvű párt nem szabadelvű. Ez az egyik tézis. A másik tézis, hogy ma az országban osztályuralom és osztálypolitika folyik, (Egy hang jobbfelöl: Ezt ö fedezte fel!) Ordine inverso fogok igyekezni a két kérdésre felelni. (Halljuk! Halljuk!) Hát mivel motiválja t. képviselő ur ezen állítását? Mert én azt tartom, hogy nincsen. Én ebben az országban ismerek választói jogosultsággal bírókat és választói jogosultsággal nem bírókat, de ebben az országban nem ismerek embert, a ki a törvény előtt ne lenne egyenlő és a törvényes jogoknak minden irányban teljével ne bírna. (Helyeslés a jobboldalon). Én nem ismerek osztályokat, én nem ismerek kategóriákat, a melyeket a törvényhozás a másik fölé helyezett volna, vagy a melyeket a másiknak alávetett volna. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj és közbeszólások balfelöl. 'Halljuk! Halljuk!) Hiszen nincsen a vita bezárva, a t. képviselő urak elmondhatják majd nézeteiket: de higyjék el, hogy a politikai és parlamentáris kvalifikácziónak nem az a legmagasabb kulminácziója ám, mindig megjegyzésekkel kísérni a szónokot. (Helyeslés jobbfelöl.) Én sohasem teszem. Én sem tudom magamat visszatartani néha attól, — emberi dolog, beismerem — hogyha valami érint, hogy néha-néha egy közbeszólást ne tegyek. De a motivácziót ellenmotiváczióval akkompagnirozni folytonosan, ez, engedelmet kérek,adiskussziónakabszurduma. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hát mivel motiválja a t. képviselő ur állítását? (Halljak! Halljuk!) Motiválja a következőkkel: Először is azt mondja, hogy nemesi czimeket osztogatnak. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Elég nevetséges!) Hát én megengedem és higyjék meg nekem a t. képviselő urak, — szivem belsejéből beszélek — (Halljuk! Halljuk !) hogy ezt én is határozottan a mai kor és a mai állapot egy egészen menthetetlen gyöngeségének tartom. (Általános lielyeslés.) De azért, mert itt és másutt és majdnem minden monarchikus országban azt keresik az emberek, hogy egyik vagy másik kitüntetésben részesüljön, nem osztályok, vagy kategóriák megkülönböztetése által, hanem közéleti tevékenységük elismeréseképen, mások meg hiúságuk kielégítését lelik benne és ezek vannak talán a legnagyobb számmal {Ugy van !) : azért ezt az általánosan bevett szokást, a mely mindenütt dívik, a legdemokratikusabb Amerikában is, a hol minden második, vagy harmadik ember vagy captain, vagy colon el, vagy major, vagy generális, mondom, azért, mert ez az emberi gyengeségben benn van, a viszonyokban rejlik, melyeket nem lehet ám mindig ugy nivellirozni, a hogy az ember akarná: ebből valami forniidábilis következtetést osztályuralomra vonni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A második indoka a t. képviselő urnak, (Haíljulc ! Halljuk! a szélsőbaloldalon) majd rendre megyek . . . (Folytonos zaj a szélső baloldalon.) Én ugy illusztrálom a dolgot, a hogy érzem és a t. képviselő urak ugy fogadják, a hogy nekik tetszik. Mondom, a második indoka a t. képviselő urnak, hogy a választói jog nincsen kiterjesztve, (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ugrás a, sötétbe!), illetőleg a választói jog kiterjesztésétől, — mint a hogy a közbeszóló képviselő ur mondja — én tartózkodtam, mert az általános szavazati jognak behozatalát — és jegyezze meg a t. közbeszóló képviselő ur, hogy erre mondtam és nem a választói jog kiterjesztésére — sötétbe való ugrásnak neveztem. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Nohát, azt tartom, nekem azt nem lehet joggal szememre vetni, hogy én in thesi, vagy elvben a választói jogosultság kiterjesztésének ellensége volnék. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Én voltam az, a kinek regime-je alatt 25^százalékkal megszaporodtak a választók; (Elénk helyeslés jobbról) és ma a választói jogosultságot 25 százalékkal, azaz mintegy 250.000-rel több ember gyakorolja, mint azelőtt, mert felment a választói jogosultsággal birok száma 800 ezerről egy millión felüli számra. (Elénk helyeslés 'a jobboldalon.) Mikor ez a kérdés tárgyaltatott, én mindig kijelentettem, hogy nem vagyok ellensége a választói jog kiterjesztésének, mert az élet, a társadalom fejlődik és a jogokat, mint vasgyűrűket, nem szabad inkrustálva, örök időkre fixirozni. Ezt vallom. De azt tartom, hogy nagy óvatossággal és az adott viszonyok mérlegelésével és pedig lelkiismeretes mérlegelésével kell erre előre haladni. Mert, engedelmet kérek, most is azt tartom, hogy Magyarországra az általános szavazati jognak behozatala, sötétbe való ugrást jelent. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Ellenmondások a szélső baloldalon.) Higyje meg nekem az előttem szóló képviselő ur, hogy nem a VI. kerület viszonyaiból kell ám megítélni 39*