Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-22
300 .22, országos ülés 1901 •zás, a"mikor csak fúzióknak és beolvadásoknak sorozatából, nem pedig igaz, komoly alkotmányos küzdelemből áll egész politikai életünk. (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Láttuk először a Tisza-féle fúziót, a mikor Tisza Kálmán egy óriási rakomány elvvel vonult be és elveinek egész társzekerét cserbe hagyta. Láttuk másfelől .a nemzeti párt beolvadását a szabadelvű pártba, a melynek már könnyebb munkája volt, mert ők az örökkévalóság, sőt egy évszázad számára sem alkottak soka jn-ogrammot, hanem csak egy cziklusra; uekik már csak egy tarisznyára való elvet kellett a bozótba dobniok. (Ugy van! Tetszés a szélsöbaloldalon.) Hogyan .származhatnék uj rendszer ezen látszólagos küzdelmekből, mert hiszen csak látszólagos küzdelmek ezek, a melyeket az eddigi, úgynevezett kormányképes ellenzékek a szabadelvű párttal folytattak; tisztán hadgyakorlatok, a hol az ellenzéknek fehér vászon van a sipkáján, azért, hogy tudják, hogy ez az ellenség, a melynek kötelessége prompt megveretni magát, azután pedig következik a kibékülés és az ellenség, a melyet csak a fehér vászon különböztetett meg a másik tábortól, együtt mulatozik a megvert, a legyőzött sereggel. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház ! A szabadelvű párt eddig egy nagy csillag volt, a melyben a kormányképes ellenzékeknek meteorjai és kisebb égi testei mindig belehullottak, bármily fényes volt pályafutásuk, bármilyen szépen keringtek az űrben: az a nagy vonzó erő, a melyet e nagy csillag képviselt, mindig megtette hatását és a kormányképes ellenzéknek legfényesebb meteorjai is azzal fejezték be pályafutásukat, hogy a nagy szabadelvű csillagzatba belehullottak. Ebből a küzdelemből, t. képviselőház, uj rendszer nem származhatik; a fúziók nem teremtenek nj rendszereket. Uj rendszert csak az teremthetne, ha egy párt le tudná győzni a másikat. De megfejelések, fúziók, beolvadások uj rendszert nem teremtenek soha. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Uj rendszer alatt azt érti a néppártnak t. vezére, hogy más személyek foglalják el a miniszteri székeket. Igen jellemzőnek tartom az ellenzéki kritikára nézve, hogy egy ellenzéknek semmi egyéb nem fáj, mint az, hogy a szabadelvű pártnak bársonyszékeit kik foglalják el a szabadelvű párt soraiból, a mi — azt hiszem — tulajdonképen nem az ellenzéknek, hanem a szabadelvű pártnak a kérdése. Mert az ellenzéket itt nem érdekelheti az, hogy a szabadelvű pártnak soraiból a régi vagy uj szabadelvüek-e azok, a kik programmjuknak, csekély programmjuknak feladásával mentek be a szabadelvű pártba, vagy azok-e, a kik mint disszidensek szerepeltek, a kik ó szabadelvűek vagy ókori szabadelvűek, hogy azok szerepelnek-e a miniszteri bársonyszékekben. Ez, azt hiszem, ellenzéki szempontból teljesen irreleváns lehet és nagyon jellemzőnek tartom azt, hogy mégis a legszélsőbb ellenzéki deczember k-én, szerdán. részről csak az a vád, az a panasz hangzik fel az uj rendszerrel szemben, hogy miért nincsenek még a miniszteri bársonyszékekben a volt nemzeti pártnak tagjai ? Ha ez megvolna., akkor kétség nélkül boldog volna, a magyar. T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy a rendszerváltozás kérdése azon dől el, hogy van-e társadalmi változás, hogy van-e változás a társadalmi egyensúlyban, hogy van-e változás abban a tekintetben, hogy fennmaradt-e az osztályállam, igen vagy nem, fennmaradt-e az osztályuralom, igen vagy nem? Ha erre a kérdésre tudunk igennel felelni, akkor van rendszerváltozás ; de ha az osztályuralom változatlanul fennmaradt, akkor hiába beszélnek rendszerváltozásról. Én pedig a mai kormánynak program Dijában, a szabadelvű pártnak mai állapotában csak folytatását látom annak az osztálypolitikának és annak az osztály uralomnak, a melyet a szabadelvű párt már 1867 óta ebben az országban meghonosított, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Reá fogok még térni, t. ház, erre a kérdésre, hogy miért tartom én osztályuralomnak azt, a mit a szabadelvű párt 1867 óta az országban produkál. Most hadd állítsam fel a bizalom kérdésénél a mérleget arra nézve, hogy miben jobb, miben rosszabb és miben teljesen egyforma ez a kormány a régivsl. •Több kétségtelenül abban, hogy a választások tisztaságát, legalább a maga részéről, komolyan vette; jobb kétségtelenül abban, hogy a curiai bíráskodásban egy oly intézményt alkotott meg, a mely minden fogyatkozása és minden hibája daczára, és daczára annak, hogy a kapitalizmus a megőrült Wertheim-szekrénynek teljesen szabad utat hagyott a választásoknál, és a megőrült Wertkeim- szekrény ezentúl is betörhet a kerületekbe és ott összetiporhatja és összezúzhatja a polgárok választási szabadságát, daczára ennek, t. ház, a kormánynál megvolt a tiszta szándék és a komolyság arra nézve, hogy a választási szabadságot megőrizze. Meg volt a kormányban magában erre nézve a komolyság és a tiszta szándék, bár az alsóbbrendű közegek ezt a szándékát nem épen mindenütt méltatták figyelemre. (Elénlc tetszés a szélsöbaloldalon.) Az u. n. uj rendszer már ennél az első pontnál is azzal mutatta meg, hogy gyenge és erőtelen, és hogy intézmények kellenek ahhoz, nemcsak kiadott jelszók, hogy uj korszak legyen, hogy a központositott erkölcs nem tudta megtörni a deczentralizált korrupeziót; mert azt a deczentralizált korrupeziót csakis ugy lehet megtörni, ha mindenütt megvan lokális ellenhatása a korrupeziónak, ha intézmén} r eket alkotunk, a melyekkel felperzseljük azokat az újkori rablóvárakat, a melyek äz önkormányzatba befészkelt klikkekben rejlenek. (Elénlc tetszés a szélsöbaloldalon.) Ez a központositott erkölcs tehát nem használt semmit A miniszterelnök ur jó szándéka