Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

22. országos ülés 1901 deczember 4-én, szerdán. 299 Magyarország nagy naiv közönsége előtt, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondta Horánszky ur pár év előtt itt a képviselőházban (olvassa): » Nálunk az aktiv politikában csak azok vehetnek részt, a kik vagy elvfeladás, vagy köpenyforgatás, vagy önmegalázás, vagy hazafiúi hajlamaik megtagadása utján juthatnak oda. Ezek tények, melyeket nem lehet megtagadni.« Horánszky urnak nagyon igaza van, ezek tények, a melyeket nem lehet eltagadni, és ha Horánszky ur valaha miniszteri székhez jut, akkor legyen tisztában az iránt, hogy minden ember tudni fogja, hogy ő csak elvárulás, elvtagadás, önmegalázás és hazafiúi hajlamainak feláldozásával jutott oda. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) A rendszerváltozásnak kigondolt meséje megnyugtathatja az ő lelkiismeretét, de Magyarország önérzetes, elvhíí polgárainak tisztán látását nem fogja megzavarni soha. (ügy van! a szélsöbalolda Ion.) Én mindazon indokokat, a melyeket Komjáthy t. képviselőtársam tegnap elmondott, helyeseknek tartván, bizalmamat megvonom a kormánytól és a felhatalmazást részére nem szavazom meg. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos: T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, bár felszólalásom nem lehet a parlamenti értelemben klasszikus, hogy mégis hozzászóljak a felvetett kérdéshez és indokoljam azt, hogy én, a ki demokrata alapon jöttem e házba, miért tagadom meg a bizalmat attól a kormánytól, mely szabadelvű czimet visel. (Halljuk! Halljuk!) Felszólalásom nem lehet klasszikus, mert hiszen a parlamenti szinjáték sokban hasonlít az ókori klasszikus drámákhoz, annyiban, mert a kórusoknak itt is igen nagy szerep jut. Nekem pedig nincsen kórusom, én teljesen izoláltan állok a t. házban és nincs kötelező párthatározat, a mely bármely szavamra megmondaná, hogy itt zajos helyeslésnek vagy hosszantartó, élénk derültségnek kell következnie. (Mozgás.) Papp Zoltán: Az nincs sehol! (Egy hang a szélsőbalon: De ugy van!) Vázsonyi Vilmos: Annak daczára, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy elmondjam nézetemet nemcsak a magam nevében, hanem kötelességszerűen az azok iránt tartozó tiszteletből is, a kik engem elveim alapján e házba küldöttek. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A mióta szerencsém van a t. képviselőház tagjának lenni, itt egy thémát hallok folytonosan emlegetni, és ez a rendszerváltozás, a korszakváltozás thémája. (Halljuk! Halljuk.') Első sorban az a legfelötlőbb, t. ház, hogy ugy emlékezem, 1848-ban sohasem vitatkoztak a felett, hogy van-e uj rendszer vagy nincsen. Sőt ugy emlékszem, hogy 1867-ben sem volt vita arról, hogy van-e rendszerváltozás vagy nincsen. De még visszamenőleg, a midőn 1789ben az emberjogokat proklamálták, de talán még a labdaházban sem vitatkoztak arról, hogy van-e uj rendszer, vagy nincsen. A nagy viták arról a thémáról, hogy van-e vagy nincsen uj rendszer, már önmagában megoldják a kérdést, hogy nincsen uj rendszer, mert ha volna, akkor nem kellene arról hosszasan vitatkozni, hanem az tényekben és intézményekben nyilatkoznék meg. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház ! Ha keresem annak indokait, ha keresem a forrását, hogy tulajdonképen honnan származott az uj rendszernek legendája, — mert csak legendának tartom a rendszerváltozás kérdését — akkor a történelem fonalán arra kell jutnom, hogy a legendákat rendszerint azok szokták gyártani, a kiknek hasznuk van azok gyártásából. A jelen esetben tehát teljesen a fején találta a szöget az előttem szóló t. képviselőtársam. Csávolszky Lajos, a midőn a legendák gyártójaként a volt nemzeti párt t. tagjait jelölte meg, a kiknek legenda kellett arra, hogy bevonulásukat az uj szabadelvű táborba ezzel megindokolják. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert teljesen igaza van Komjáthy Béla t. képviselőtársamnak, a ki uj politikai fejlődésünknek megtalálta az indokait, a midőn tegnapi beszédében azt mondotta, hogy a kormányképességnek az az egyszerű kulcsa, hogy az ember elveitől szabaduljon meg, és a kormányképessé alakulásnak az a problémája, hogy szabaduljon, még pedig minél előbb és a legczélszerübben attól a programmtól, a melyből mint ellenzéki indult ki annak idején. Megindul tele szekérrel és ha gyorsan vágtat a szekér, mely ugy van berendezve, hogy a szekéren levő portéka kihullhasson, akkor hamar kihullanak portéka és programmpontok; ha pedig lassan halad, akkor lassabban hullanak ki; de programmpontok és elv nélkül érkezik meg a kormányképesség piaczára. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az uj rendszer honnan származik, t. képviselőház ? Abból, a minek szemtanúi voltunk, hogy egy 1867 óta fennálló pártba bevonul egy másik párt, nem ugy, hogy legyőzte az 1867 óta fennálló pártot, hanem hogy egyszerűen beleolvad abba a pártba. Honnan keletkezhetnék tehát rendszerváltozás, a midőn nem látunk Magyarországon példát arra, hogy egy kormányképes ellenzék — mert hiszen kormányképes és nem kormányképes ellenzék között szoktak nálunk különbséget tenni — legyőzi az uralmon levő pártot? (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hanem igenis azt látjuk, hogy a többség kiéheztet egy bizonyos kormánykópes kisebbséget (Tetszés a szélsöbalodalon) és a mikor már az éhség ott nagy, akkor a kisebbség egyszerűen feladja a várat és bevonul a többségbe. (Ugy van! Tetszés a szélsöbaloldalon.) Honnan keletkezhetnék uj rendszerváltóba*