Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-22
298 22. országos ülés 1901 deczember í-én, szerdán. bizakodott, hogy ezen magas vámtarifákat le fogja szállíthatni, mert ugy látszik, a kereskedelemügyi miniszter ur a maga mértékét alkalmazza a külföldi államférfiak nyilatkozataira, azt gongolva, hogy a miniszter urak nyilatkozatait nem kell komolyan venni. Pedig ezek a német magas vámtarifák megmaradnak és változni nem fognak. A német birodalmi gyűlés tegnapi ülése kétségbevonhatatlanná teszi előttünk, hogy ezek a magas vámtarifák megmaradnak. Ha pedig ezek a magas vámtarifák megmaradnak, ugy Magyarország Németországgal vám- és kereskedelmi szerződést nem köthet. Hiszen ezek a magas vámtarifák épen a mező- és erdőgazdasági terményeket sújtják legjobban és Magyarországot ez érdekli első sorban. Magyarország legfőbb gazdasági és erdészeti terményeit zárják ki ezek a vámtarifák. Mi pedig, Magyarország, Németországgal csak az esetben köthetünk szerződést, ha mezőés erdőgazdasági terményeink bevitelének lehetősége meg van adva, vagy legalább lehetetlenné téve nincsen. Mi érdekünk lenne nekünk Németországgal vám- és kereskedelmi szerződést kötni, ha a legfontosabb mező- és erdészeti gazdasági termékeink bevitele teljesen lehetetlenné van téve ? De ha Németország nem akarja azt, hogy Magyarország legfontosabb termékei bemenjenek Németországba, akkor, ugy látszik, nincs is érdekében, nem is akarja, hogy velünk szerződést kössön. Hogy mily hihetetlen magasságúak azok a német vámtarifák, arra csak egy pár példát hozok fel. A gabonanemek tarifája kétszer akkorára emeltetett fel, mint a mennyit eddig fizettek. Ahol eddig fizettek 2—3 márkát, most fizetnek 5—6 márkát. A ló, a mely fizetett 10 márkát, most fizet 30—800 márkáig, az érték szerint; pl. egy 800 márka értékű ló fizet most 10 márka helyett 70 márkát. Az ökör 25 márka helyett 50 márkát fizet, a disznó 5 márka helyett 25-öt. A gyümölcs, mely teljesen vámmentes volt, most 5—6—8—10 márkát fizet. A fatermékek majdnem abszolúte ki vannak zárva Németországból. Ily körülmények közt teljesen kizártnak tartom azt, hogy Németországgal vám- és kereskedelmi szerződést kössünk. Mi tehát a kormány szándéka? Ezen óriási vámtarifákkal szemben miképen gondolja ő Németországgal a vám- és kereskedelmi szerződést megkötni? Az ország teljesen tájékozatlanul áll és a kereskedelmi miniszter ur, a helyett, hogy napról-napra felvilágosítaná a sajtót, a közvéleményt, az országgyűlést, teljesen néma hallgatásba merül. A helyett, hogy a közvéleménynek tápot adna, provokálná megnyilatkozását, hallatlan közönyösségével dermesztőleg hat a közvélemény megnyilatkozására. A közvélemény megnyilatkozásában nem iparkodik támogatást szerezni az ilyen fontos kérdés megoldására. Pedig a közvélemény megnyilatkozásában erős fegyver rejlik a kormány férfiai részére fontos kérdések megoldásánál. De nálunk ezek a fegyverek nem szükségesek. Ezt tapasztaltuk a quóta felemelésénél is. Mikor a quóta felemelésének kérdése felmerült a házban, gyűléseket, értekezleteket tartottak. Mivel találkoztak ezek a népgyűlések ? Megvetéssel, gúnyolódással, kicsinylóssel. Mikor pedig megszavazásra került a dolog, gróf Apponyi képviselő urnak bölcsen eszébe jutott kijelenteni, hogy ime. elvesztettük a csatát, mert a közvélemény Ausztriában hangosabban nyilatkozott meg, mint Magyarországon. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Papp Zoltán: Ott respektálták! Csávolszky Lajos: Nekünk semmi okunk ezen kormány iránt nagyobb bizalommal viseltetni, mint viseltettünk az előbbi kormány iránt, (Igaz! Ugy van! a szélscbaloldalon és a néppárton.) Igaz, gróf Dessewffy Aurél a felsőházban azt mondta, hogy ez a kormány mégis jobb és tisztességesebb, mint a múltkori volt. De hát r hisz ezt a miniszterelnök ur maga is tagadja. És ugy látszik, hogy mikor ezt tagadja a miniszterelnök ur, nagyon igaza van. Hiszen kabinetjében ülnek az előbbi kormánynak összes tagjai és a miniszterelnök úrról csak fel nem tételezhetjük azt, hogy olyan kormányférfiakat vegyen fel kabinetjébe, a kik tisztességtelen kormánynak voltak ezelőtt tagjai, valamint azon kormányférfiak önérzetéről sem tehetjük fel, — bármily csekély véleménynyel legyünk is államférfiúi képességük iránt — hogy önérzetük eltűrje azt, hogy ők ugy tekintessenek, mint egy ócska ruha, a melyet az egyik rendszer ma este levet, a másik rendszer holnap reggel felvesz. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) De különben is a miniszterelnök ur teljes szolidaritásban volt a régi kormánynyal, azt lépten-nyomon támogatta. Ha tehát gr. Dessewffy Aurélnak valahogy mégis igaza volna, hogy az előbbi kormány nem volt tisztességes, akkor a logika — azon szolidaritásnál fogva, melylyel a miniszterelnök ur azzal a kormánynyal és pártjával volt, — nagyon furcsa következtetésekre vezetne. De hát én nem fűzöm tovább ezt a logikát, ezt a miniszterelnök úrra bizom. Csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy itt rendszerváltozás nincs. (Ugy van! a szélsöbaloldalon és a néppárton.) Nincs a világon az a nagyitóüveg, a melylyel itt rendszerváltozást fel lehetne fedezni. Változás van a modorban, a személyekkel való elbánásban, de rendszerváltozás nincs. Hanem hát kell beszélni rendszerváltozásról és rendszerváltozást kell emlegetni folytonosan, mert különben nem volna indokolva a nemzeti pártDak bevonulása a kormánypártba. (Ugy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Ez magyarázza meg a rendszerváltozást, mert különben mivel lehetne indokolni a nemzeti pártnak fegyverlerakását, nem mi előttünk, a kik előtt ismeretesek az indokok és az eljárás természete, hanem
