Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

22. országos ülés 1901 deczember í-én, szerdán. 297 juk, hogy hová czéloznak. Nem ismeretlenek előttünk ezek a törekvések. Az osztrák miniszterelnök, a ki minden államférfiúi képesség nélkül az osztrák zűrzavaros állapotok rendbehozására vállalkozott, ebben, mint előrelátható volt, nem ért el sikert. Most, hogy poziczióját megtartsa, egyik kísérletből a másikba esik. A tavaszszal, az év elején, hogy az osztrák nemzetiségek egymást marczangoló szörnyeitől a Reichsrathnak csak két-három heti tevékenységet szerezzen, hogy a Beichsrathot néhány hétre munkaképessé tegye, képes volt ezer milliót odadobni. Most uj áldozatokra van szüksége, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) hogy a Keichsrath tevékenységét pár hétre helyreállítsa, a vámszövetséget megszavazza. Ezért áldozatul oda akarja dobni Magyarország anyagi érdekeit. A mi Ausztriában történik, az valóságos izgatás Magyarország anyagi érdekei ellen. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Azt a gyűlöletet, a melylyel egymással szemben viseltetnek a nemzetiségek, közös gyűlöletre hívják fel Magyarország ellen. Valóságos gazdasági chauvinismus állott elő, és a nemzetiségeket, cseheket, németeket, egy táborba akarják terelni, hogy a Magyarországgal kötendő előnyös gazdasági kiegyezés reményében többséget szerezzenek az osztrák miniszterelnöknek a Reichsrathban. Körber osztrák miniszterelnöknek ugyanis legfőbb törekvése e többségnek megszerzése. A magyar kormány ellentállásával nem sokat törődik, azt legyó'zhetőnek tartja. Ezt jelenti az, hogy a mikor Körber egy rátóti kirándulásról visszajött Bécsbe, egy újságírónak azt mondta: Legfőbb dolog, hogy Széll Kálmán biztos és könnyen kezelhető többséget nyerjen; a többi magától fog jönni. Az a biztos és könnyen kezelhető többség már megvan. Most következik Magyarország anyagi érdekének feláldozása. Igaz, hogy Széll Kálmán miniszterelnök ur itt a házban kijelentette, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon) hogy az 1899 : XXX. t.-cz.-ben a viszonosság alapján életbeléptetett rendelkezéseknek Magyarország hátrányára való megváltoztatása, vagy Ausztria előnyére való biztosítása teljesen ki van zárva. Kinyilatkoztatta a miniszterelnök ur azt is, hogy ha osztrák részről ide oly javaslat hozatnék, ő ahhoz hozzá nem járul. Kinyilatkoztatta azt is, hogy egy oly kiegyezéshez Ausztriával, mely Magyarországot bármi tekintetben inkább megterhelné, mint a hogy a jelenlegi állapotok által meg van terhelve, ő hozzá nem járul. Ezt a miniszterelnök ur mind kijelentette. És ha Magyarországon az államférfiak szavahihetőségét annyira tönkre nem silányitották volna és ha Magyarországon szent meggyőződésekben hinni és bizni lehetne, akkor én is nyugodtan néznék az események elé, mert azt mondanám, hogy miután az osztrákok velünk vámszövetséget a létező KÉPVH. NiPLÓ. 1901—1906. I. KÖTET. alapokon kötni semmi esetre sem fognak, a különválás, az önálló vámterület okvetlenül be fog következni. (Helyeslés- a szélsobaloldalon.) De ehhez kell ám az, hogy a kormány becsületesen, á maga részéről ezen álláspontjából egy hajszálnyit se engedjen és nehogy az ország egyéb anyagi érdekeinek feláldozásával próbálja őket kiengesztelni. Pedig a miniszterelnök ur máris kezdi ezen ünnepélyes nyilatkozatait más ruhába öltöztetni. Altalános frázis most már és november 18-iki beszédében is azt az általános frázist használta a miniszterelnök ur, a melyet a túlsó oldal roppant éljenzéssel fogadott, hogy t. i. mi nem kötünk kiegyezést, mely az ország érdeke ellen van. Ismerjük ezen frázisokat, a tapasztalat megmutatta, hogy mi az értékük, mi szokott ilyen esetekben történni. Megcsinálják a kiegyezést és akkor azt mondják, hogy ez az ország érdekében van. A könnyen kezelhető többség pedig rámondja, hogy igen és tessék akkor vitatkozni. Mikor nyilvánosságra kerültek a német vámtarifa emeléséről szóló hirek, Polónyi Gréza akkori képviselő ur kérdést intézett a miniszterelnökhöz és a kereskedelmi miniszter úrhoz, hogy Bülow kanczellár ur javaslatával szemben milyen álláspontot foglalnak el. Hegedüs kereskedelmi miniszter ur azt mondta, hogy időelőtti dolog erről beszélni. Azóta hónapok multak el, ezek a javaslatok törvényjavaslat alakjában terjesztettek a birodalmi gyűlés elé, a szövetsógtanacs már le is tárgyalta és nemhogy enyhítette volna, hanem még szigorította azokat. Most ott van a német birodalmi gyűlésen, ügy látszik, a kereskedelmi miniszter ur még mindig azt hiszi, hogy irlűelőtti dolog erről beszélni; hogy azok a javaslatok csak azért olyan magasak, hogy alkudozások utján engedni lehessen belőlük. Pedig azokból a magas tarifákból nem fognak engedni semmit, azok egy nagy győzedelmes pártnak vívmányai a német birodalomban, az egy politikai rendszernek a győzedelmet jelenti ott, az hosszú meggondolásnak és előre megfontolt politikának a következménye. Németországban évekig statisztikai adatokat gyűjtöttek arra, vájjon a német birodalom termelő képessége megengedi-e, lehetővé teszi-e a kizárási vámpolitikát, és mikor erről meggyőződtek, csak akkor állapították meg ezen óriási vámtételeket. A kereskedelmi miniszter urnak véghetetlen tájékozatlanságát mutatja tehát, mikor ő ma is ídőelőttiségről beszél és arról a lehetőségről, hogy az óriási vámtarifákat még le is fogják szállítani. Bülow birodalmi kanczellár a német biror dalmi gyűlésen többször kijelentette', • hogy a németországi mezőgazdasági érdekek a jelenlegi vámtarifákkal nincsenek eléggé megvédve, azokat múlhatatlanul emelni kell, és a kereskedelemügyi miniszter ur mindezek daczára még mindig abban 3S