Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-22

296 22. országos ülés 1901 deczember í-én, szerdán. Ezek után én, t. ház, tisztán az ország közgazdasági ügyei körül felmerült mulasztásokat óhajtom felsorolni. (Halljuk!) Ma a közgazdasági kérdések foglalkoztatják egész Európát. Nálunk is a mi törvényhozásunk legelső, legfontosabb és legközelebbi teendője lesz Magyarország közgazdaságig vám- és kereskedelmi politikáját megállapítani. Én ugyan a milyen kétségtelen igazságnak tartom azt, hogy egy ország vagyonosodni és gazdagodni csak jó és helyes vám- és kereskedelmi politika mellett képes, ép oly kétségtelen igazságnak tartom azt is, hogy jó és helyes kereskedelmi vámpolitikát csak állami önállósággal biró, teljesen független, szabad ország követhet. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Önálló szabad rendelkezési jog nélkül nincsen jó és helyes vámés kereskedelmi politika, már pedig helyes és jó vám- és kereskedelmi politika nélkül nincsen vagyonosodás, nincsen gazdagodás. Ausztria iparos állam, Magyarország nyerstermelő állam. Különbözők az érdekeik és czéljaik. Még ha az a közjogi kapocs, az a közjogi alap, mely bennünket ma összeköt, teljesen egyenlő sulylyal, ugyanazon sulylyal és befolyással ruházta volna fel a nemzetet, mint az kellene és ha a paritás teljesen megvolna is köztünk, érdekeink különbségénél fogva még akkor sem lehetne jó és helyes vámpolitikát követnünk. így pedig, a mint most vagyunk, midőn a hatalom és a befolyás a másik fél kezében van, a vesztes fél mindig mi vagyunk és mi leszünk mindig. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De bármik legyenek meggyőződéseink, most fontos tényekkel állunk szemben, és ezekkel a fontos tényekkel szemben állást kell foglalnia mind a törvényhozásnak, mind a kormánynak. Ezen fontos tények, a melyek előttünk állanak : először az általános vámtarifa megállapítása, másodszor a vám- és kereskedelmi szövetség Ausztriával, és harmadszor a külállamokkal s első sorban a Németországgal kötendő kereskedelmi és vámszerződés. Ez a három oly fontos kérdés, hogy ha nem kedvezően oldatik meg, Magyarországnak örök időkre megbéníthatja anyagi fejlődését. És daczára ezen három kérdés óriási fontosságának, az ország teljesen tájékozatlan ezen kérdésekkel szemben. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Semmi tudomásunk sincs róla, hogy az általános vámtarifa tervezete elkészült-e már és ha elkészült, mily alapon készült el? Vájjon tekintetbe vétetett-e ezen általános vámtarifa megállapításánál Németország legújabb vám- és kereskedelmi politikája? Vájjon figyelemmel van-e az Magyarország elhanyagolt mezőgazdasági érdekeinek istápolására? Vájjon időhöz van-e kötve, vagy örök időre szól-e az az általános vámtarifa és vájjon az osztrákokkal megkötendő vámszövetséghez van-e kötve? Mikép fogja azon érdekeket megegyeztetni, a melyek minket Ausztriához fűznek? Mindezen kérdések iránt teljesen tájékozatlan a képviselőház, valamint azt sem tudja: hiszi és reméli-e a kormány, hogy Ausztriával a vám- és kereskedelmi szövetséget meg képes kötni, és miképen? Azok a jelek, a melyek Ausztriában felmerülnek, mind arra mutatnak, hogy ha mi Ausztriával a vám- és kereskedelmi szövetséget újból megkötjük, a mi országunk anyagi érdekei áldozatul fognak esni. Mert ma Ausztriában az 1899. XXX. t.-czikk alapján kibocsátott rendelkezéseket fentartani nem lehet. Ezen rendelkezésekkel, vagy ezekhez hasonló rendelkezésekkel Ausztriával ma vámszövetséget kötni nem lehet. Ha ma Ausztriával vámszövetséget akarunk kötni, ezt csak ugy köthetjük meg, hogy ha ezen rendelkezéseket Ausztria előnyére megváltoztatjuk, de ezen rendelkezésekkel vagy ezekhez hasonlók nélkül meg nem csinálhatjuk a vámszövetséget. És kétségtelen jelei vannak ennek, t. ház. Itt vannak Ausztriában a 14. §. alapján kibocsátott rendelkezések. Ezeket ma sem tárgyalta a Keichsrath és eszeágában sincs azokat tárgyalni. Ha Ausztriában hajlandók volnának az 1899. XXX. t.-czikk alapján életbeléptetett rendelkezéssel csinálni meg a vámszövetséget, ugy semmi akadálya sem volna annak, hogy a Beiehsrath tárgyalás alá vegye és jóváhagyólag tudomásul vegye azokat. És itt van a hires Bernreiter-féle javaslat, a miről a t. miniszterelnök ur a tavaszszal oly megvetŐleg, oly kicsinyléssel beszélt, hogy az a homokba futott. Bizony az nem futott a homokba, hanem él, átment az osztrák kormány érzületébe. Körber osztrák miniszterelnök, a mikor megjelent az osztrák iparosok és kereskedők bécsi kongresszusán, egyenesen szolidaritást vállalt az osztrák iparosokkal és kereskedőkkel és őket a Magyarországgal kötendő egyezség tárgyában sorakozásra szólította fel, azt mondván, hogy a sikerhez nem kell egyéb, mint az, hogy a Reichsrathban többség legyen, a mely a kormányt intenczióiban és czéljaiban támogassa. És legújabban is Körber miniszterelnök az osztrák képviselőházban, ennek első ülésén, beszédet mondott, a melyben egyenesen azzal vádolja Magyarországot, hogy az eddigi kiegyezés hézagait Magyarország felhasználta, kiaknázta Ausztria érdekeinek csorbítására. Pedig, azt mondta Körber ur, a szerződésnek csak ugy van értelme, ha lojálisán megtartják, nemcsak a megegyezés pillanatában, hanem egész idejében. A nagy tetszésnyilatkozatok, a melyeket éz a Reichsrathban előidézett, azt mutatták, hogy ennek a beszédnek az éle Magyarország ellen irányult, és nagyon elszomorító dolog, hogy a miniszterelnök ur és az osztrák miniszterelnöknek e gyanúsító, rágalmazó és alaptalan beszédére nem talál módot és alkalmat, hogy férfiasan visszautasította volna. Különben is az osztrák miniszterelnöknek tendencziájáról, törekvéseiről, általánosan tud-