Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-21

21. országos ülés 1901 deczember 3-án, kedden. 289 erővel bírtunk kicsikarni. (Helyeslés a nép­párton.) Azt mondják rólunk, hogy a néppárt alá­ássa az államnak vallási és erkölcsi alapjait, a mikor a választási küzdelmekben felekezeti szem­pontból izgat. Először is tagadom ezt, t. ház; de más­részt kérdem és kíváncsian kérdem: mutassa meg nekem valaki a felekezetnélküli állam val­lási alapjait, a melyeket megtámadni lehetne. (Helyeslés a néppárton.) Hiszen ezeket a vallási alapokat épen a felekezetnélküli állam a sza • badelvüség nevében vetette ki lábai alól, mikor felekezetnélkülivé vált. Kérdem, lehet-e, szabad-e olyan váddal, olyan ténynyel megvádolni egy egész pártot, a mely tények elkövetése magában véve fizikai lehetetlenség ? (ügy van! Ugy van! a néppárton.) De hogy visszatérjek arra az annyiszor variált témára, a mi, ugy látszik, nagyon tet­szetős, hogy a néppárt tényleg a választások alkalmával a legnagyobb mértékű izgatást fej­tette ki, azt kérdezem én egész tisztelettel és objektivitással: vájjon elképzelhető-e, hogy azok, a kik annak idején lelkűknek egész hevével és vallási érzésen alapuló meggyőződéssel küz­döttek az egyházpolitikai törvényalkotások ellen, hogy azok olyan gyorsan feledhessék az annak idejében a szabadelvüség sajtójában megjelent, a liberalizmus nevében epébe mártott tollal irt vádaskodásokat és rágalmakat ? Azt hiszi az igen t, szabadelvüpárt, hogy az annak idején a magyar főrendiház előtt lezajlott és szabad­elvű rajongók által inszczenált szomorú és sajná­latraméltó eseményeket el tudja felejtetni egy minden tekintetben tiszteletreméltó államférfiu­nak és kormányelnöknek odavetett hármas jelszava ? A politikában ép ugy, mint a természetben nincsenek ugrások; a politikában ép ugy, mint az életben a bűn megboszulja magát, a meg­mérgezett sebek örökké genyednek, nem tudnak begyógyulni és a fertőzés végre megtámadja a szervezetet, hogy azt is megmérgezze. Sokan cso­dálkoznak a felett, hogy mi nem viseltetünk több szimpátiával az uj rendszer iránt. De ezek talán feledni látszanak azt, hogy az uj rendszer épen azt vette át, mint első sorban megőrzendő drága örökséget, a mi az én felfogásom és meg­győződésem szerint a mérgezést és fertőzést okozta: az egyházpolitikát. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Az igen t. miniszterelnök ur a felirati vita alkalmával mondott egyik beszédében az ő mo­dorában mindenkor tapasztalt előzékenységgel rólam megemlékezvén, azt mondta, hogy én, ha­bár galambszeliden, de újra és újra feltépem a hegedő sebeket. T. ház, én csak rekriminálok és azt kérdezem, vájjon az a szabadelvüség, a melyről a miniszterelnök ur egy olyan gyö­nyörű szép definicziót adott a főrendiház leg­utolsó ülésén, nem engedi-e meg azt, hogy pa­KÉrVH. KAPLÓ. 1901 —1906. i. KÖTET. naszkodjunk, ha fájdalmak gyötörnek, és hogy aggodalmainknak kifejezést adjunk akkor, a mi­kor ezen aggodalmakra meggyőződésünk szerint elegendő alap forog fenn. (Helyeslés a néppárton.) A liberalizmusról én nem tudnék olyan virágos definiczót adni, mint a t. miniszterelnök ur tette, de azt hittem, hogy a feljajdulásra, aggodalomra és panaszra ez a szabadelvüség is megadja a szabadságot. Én sebeket nem téphettem fel és nem téphetek fel azon egyszerű oknál fogva, mert ezek a sebek soha sem gyógyultak be tel­jesen. De kijelentem, hogy ha valamikor begyó­gyulnának, akkor sem tépném fel őket, mert ón nem szenvedélyeket mozgatni és izgatni akarok, és akkor, a mikor az egyházpolitikai törvények revízióját akarom, nem rombolni, hanem építeni kívánok. (Helyeslés a néppárton.) Olvassa el bárki is eddig elmondott beszédeimet és felszó­lalásaimat, nem fog azokban találni egyetlen szót, egyetlen helyet vagy vonatkozást, egyetlen mo­mentumot sem, mely az izgatáshoz még távolról is hasonlítana. De ha azt látjuk, t. ház, hogy fejünk felett a ház lángokban áll, akkor talán ez a szabadelvüség is megengedi azt, hogy se­gítségért kiáltsunk. Mert a t. miniszterelnök ur maga mondta azt. hogy a szabadelvüség a szabad mozgásnak a szelleme. De ugy látszik, s ezt a t. miniszter­elnök urnak a felirati vita alkalmával mondott egyik beszédéből olvasom ki, hogy ő az egyház­politikai törvények revízióját a reakczió előjáté­kának tekinti. Hát én ezt igy indokolatlanul odavetve, őszintén megvallva, nem értem. Nem értem pedig azon egyszerű oknál fogva, mert én magamat reakcziona'riusnak egyáltalában nem érzem. Sőt határozottan kijelentem és ké­rem, hogy bárki és bármikor hivatkozzék erre, kimondom, hogy ha bármikor felvetné itt a fejét, akár e házban, akár e házon kivül, a reakczió, a visszafejlődés, vagy amint a t. miniszterelnök ur sajátságosan, tipikusan kifejezte magát, a visszacsinálásnak szelleme, én lennék az első, a ki minden rendelkezésre álló eszközzel annak útjába állanék. (Helyeslés Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Mert nincsen könnyebb, t. ház, mint egy eszmét és törekvést egy rémkép­pel agyonütni annak, a ki, mint a t. miniszterelnök ur, tagadhatatlanul a nép­szerűség szárnyain lebegve gyakorolja hatalmát. A kísértetektől azonban csak a gyermekek fél­nek és a boszorkányok létezését mái; Kálmán király tagadta, mégpedig törvényben. Én, t. ház, a reakcziót és annak rémeit nem tartom és nem tarthatom másnak, mint kísérteteknek, fantomok­nak ós boszorkányoknak, a melyekről ügyesen szőtt mesékkel lehet mulattatni, szórakoztatni és ál­tatni a hiszékeny gyermekes tömegeket; de nem le­het komolyan beszélni a huszadik században a magyar parlamentben épen a t. miniszter­elnök urnak, a kinek módjában állana ezen állí­tólagos reakczió rémének még csak árnyékát is kiűzni ebből a hazából, ha az tényleg léteznék, 37

Next

/
Thumbnails
Contents