Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-21

290 21. országos ülés 1901 deczember 3-án, kedden. ha, mint mondám, mindenekelőtt a felekezetnélküliségről szóló törvény revíziójának gondolatát, mely tényleg benne van & szabadelvű pártban, ba ezt a gondolatot maga adoptálná, elfogadná és annak végrehajtását saját kezébe venné. (TJgy van! TJgy van! a néppárton.) Mert ennek mégis volna egy nagy előnye és ez a nagy előny az volna, hogy a keserűségeknek nagy része megszűnnék, az ellentéteknek egy része kiegyenlítődnék, a sebeknek egy része begyógyulna és az egy politikai alapon álló tényezők tömörülését elő lehetne segíteni. Továbbá egy nagy előnye volna annak és ez az, hogy az a tagadhatlanul nagy anyagi és erkölcsi erő, melyet az uj rendszer hivei képviselnek a szabadelvű pártban, hogy mondom, az uj rendszernek törekvései tágabb tért és szabad szárnyalást nyernének, a dolog természeténél fogva kevesebb ellentállást találván és erre bekövetkeznék az, a mi a t. miniszterelnök urnak a szabadelvüségről mondott defmicziójának nézetem szerint punctum saliense, vagyis a szabad mozgás szelleme szárnyra kelne ebben a hazában, (Helyeslés a néppárton) a mi igen értékes volna azért, mert az uj rendszer eszméinek szabad mozgására tényleg nagyon nagy szüksége van a nemzetnek. (Helyeslés a néppárton.) De visszatérve a reakczió vádjára, egészen tárgyilagosan kérdem a t, miniszterelnök úrtól: vájjon pl. épen a felekezetnélküliségről szóló törvény revíziója azonos volna-e a reakczióval? Nagyon hálás volnék bárkinek, a ki nekem ezt jjlauzibilisan megmagyarázni képes lenne. De mondjunk egy másik törvényt, mondjuk jiéldául az anyakönyvezésről szóló törvényt. Ha ezt oly módon revideálnák, hogy visszadatnának az anyakönyvek a felekezetek kezébe és ezáltal milliókat lehetne megmenteni ennek az amúgy is szegény nemzetnek: vájjon egyenlő volna-e ez a visszafejlődéssel? Vájjon egyáltalában e két törvény revíziója bármi tekintetben, 8kár előnyösen, akár hátrányosan egyáltalán befolyást gyakorolhat-e az egészséges fejlődésre? Avagy, t. ház, a házassági jognak oly módon való revideálása, hogy elimináltatnék az a most törvényben foglalt elv, hogy a felekezetek papjai előtt kötött h gok nem érvényesek, mondom, ennek a törvénynek a revideálása nem volna-e egyéb, mint visszafejlődés és visszacsinálás? Én ezt korlátolt ellenzéki értelmemmel felfogni képtelen vagyok. Nem tudom megtalálni, hogy a reakcziónak csirája hol van itt eltemetve. Hát az egyházpolitikai törvények megalkotása előtt mindnyájan reakczionáriusok voltunk ? (Tetszés a néppárton.) Vájjon azok, a kik annak idején ellenezték az egyházpolitikai reformokat, nem tartván azokat sem czélszerüeknek, sem időszerűeknek, mindnyájan reakczionáriusok voltak ? És reakczionáriusok-e azok, kik nincsenek velünk ' egy párton, de meg tudják érteni és fel tudják fogni azon meggyőződésünket, hogy a felekezetnélküliségről szóló törvény nagy társadalmi veszedelem csiráját hordja magában? (Tetszés a néppárton.) Nem akarok felekezetieskedni és elfogult állásjDontra helyezkedni nem szándékozom. Nem a katholiczizmusról beszélek, mely anyagilag talán legkevesebbet szenvedett az egyházpolitikai törvények alatt, de a protestantizmusról, a melyről tudjuk, — mert hiszen a protestantizmushoz közel álló férfiaktól tudjuk — hogy a protestáns felekezetekhez tartozók száma évről-évre csökken és hogy ez a csökkenés arányban áll a felekezetnélküliek számának szaporodásával. (Igaz! TJgy van ! a néppárton.) Ha elfogult katholikus volnék, mint a minek sokan tartanak, akkor elsurrannék e kérdésen, mondván, hogy nem érdekel. De első sorban magyar ember vagyok és törvényhozó, a ki elfogult álláspontra nem helyezkedhetik, hanem mikor látom, hogy a protestáns felekezetek hivői számának csökkenése arányban van a felekezetnélküliek számának szaporodásával, akkor kell, hogy az ország szine előtt erre rámutassak és aggodalmamat kinyilvánítsam, rá kell mutatnom erre a momentumra, a melyből meggyőződésem szerint nagy veszély fog támadni az amúgy is beteg magyar társadalomra. {Igaz! TJgy van! a néppárton.) Mi tehát a néppártnak főbűne? Az, hogy az államhatalom összes funkczióiban a keresztény szellemet ós elveket akarván megvalósítani, mindenekelőtt a felekezetnélküliség törvényének revíziójára gondol. Ez pedig, ugy látszik a régi rendszer szabadelvű alkotásainak koronája lévén, egy noli me tangere. Ugyan kérdezem, t. ház, ki lett boldogabb ebben az országban az egyházpolitikai törvények által? Hatalmasabb lett a magyar állam? Erkölcseiben gazdagodott a magyar nemzet? Vájjon egységesebb lett-e a magyar társadalom ? Vagy kérdem, hatalmasabb-e a magyar állam ma, mint volt 7 — 8 év előtt? És vájjon nem veti-e fel magát minden alkalommal és minden politikai momentumnál újra a felekezetiségnek a szelleme, nem méltóztatnak-e észrevenni azt, hogy ebben az országban titkon fejlődik az antiszemitizmus? (Derültség jobbfélöl.) Hát t. ház, kinek lesz ebből haszna, nem fogják-e majd ezt is a néppártra fogni, daczára annak, hogy ez következménye az egyházpolitikai törvényeknek? (Zaj.) Nem könnyebben lehetne-e megoldani a nagy társadalmi jjroblémákat, melyek előttünk állanak, nem lehetne-e több erőt kifejteni a a nagy gazdasági kérdések megoldásában, melyek sürgősen követelik a rendezést, nem lehetne-e a nagy közjogi kérdéseket egységesebb megoldásra vinni, ha nem élne még ma is minden pártban az a méreg, melyet az egyházjjolitikai törvények csepegtettek belé ? És mert mi ezen mérges anyagot ki akarjuk választani a nemzet testéből a revízió által, azért vagyunk mi izgatók, reakczionáriusok és hazafiatlanok ? Mutasson valaki a néppárt programmjáhan