Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-18
258 18. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. riilvezették, hízelegtek neki, jól bántak vele, tömjéneztek neki, minden jóval tartották, odaadták neki minden reggel olvasásra az egyiptomi » Budapesti Naplót*, (Derültség a néppárton és a szélsőbalon) szóval, minden_ dologra kiterjedt figyelmük, hogy mit tesz az Apis, hogyan viselkedik, inikép érzi magát. De egyre nem volt szabad kiterjeszteni a figyelmet, egyet nem volt szabad kutatni, azt, hogy mi volt a múltja az Apisnak, mert abban a perczben, a mikor a múltját keresték volna, kitűnt volna az, hogy az Apis nem jött az egekből, hanem közönséges állat módjára jutott a világra, és hiányzik belőle mindaz a nagy isteni vonás. így vannak önök is, t. képviselőtársaim, Önök is Széll Kálmán miniszterelnököt csak attól a percztől ismerik, a mikor ő mint deus ex machina megjelent itt, és mindennap, minden reggelinél, minden ebédnél boldogítja — és megmenti Magyarországot, a dinasztiát, Európát, Amerikát, San-Girolamót, szóval az egész világot. (Elénk tetszés és taps a néppárton.) Ivánka Oszkár: Nagyon jó! Rakovszky István: T. képviselőház! Az uj rendszernek egyik jellemző vonása az a gyönyörű szép felolvasási matiné, melyet a t. miniszterelnök ur tapsai és jóváhagyása közt, nem mondom gyűlöletes, nem mondom tendencziozus hangon, Horánszky Nándor t. kéjiviselő urat kivéve, folytattak, A gyanúsítások, a ráfogások egész sorozatával találkoztunk. Nem reflektálok rájuk, mert rosszakarat ellen, és még valami bizonyos ellen még az istenek is hasztalan harczolnak. (Ugy van! a néppárton.) Végre most egy kis perem van Ivánka Oszkár t. képviselőtársammal. T. képviselőtársam felolvasta a »Kire szavazunk ?« czimü röpiratot, és azt mondta, foglaljunk állást: azonositjuk-e magunkat evvel, helyeseljük-e ezt, és jóváhagyjuk-e, megfelel-e a mi nézeteinknek? Nagyon ügyesen tette fel a kérdést, de egy kis hézagot hagyott, és megengedi, hogy ebből én fogok támadni. Ha t. kéjDviselőtársam ugy állítja fel a kérdést és hozzáteszi azt is, hogy: elitélem azokat a czikkeket, azokat a gyanúsításokat, azokat a ráfogásokat, a melyekkel a szabadelvű sajtó napról-napra az ellenzékre támad, (ügy van! a néppárton) és kérelem ezek után, helyesli-e Kakovszky István, helyeslik-e társai azt az irálymodort, akkor megfelelek. Ivánka Oszkár: Ezt mondtam! Elitélem, a mi helytelen! Rakovszky István: De ezt nem láttam. A t. miniszterelnök ur éj)en ma dicsérte fel és ebből tudtam meg, hogy talán segédszerkesztői állásban van a Budapesti Naplónál, mert azt mondta: konstatáltuk a Budapesti Naplóban. Ugy látszik, jobb, intimebb összeköttetés létezik, a melyet talán lesz még, alkalmunk megvilágítani. Vészi József: Állok elébe! Rakovszky István: T.képviselőtársam méltánytalan volt, igazságtalan volt akkor, a mikor a mi fegyvereinket, a melyek hasonló élességgel bírnak, hasonló szerkezetűek kell, hogy legyenek, mint az önök u. n. magyar sajtója, hogy akkor ellenünk fegyvert kovácsol és nem itéli el ezeket a támadásokat, ezekkel az igazán nagyon alantas kifejezésekkel telt támadásokat, melyek oly újságokban vannak, melyek nem a közönséges nép számára, hanem műveltebb osztályok számára vannak irva. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Nem akarok kitérni, fogok én még beszélni arról a bizonyos reczipiált magyar tendencziáról (Igaz! Ugy van! a néppárton) a mely leszól mindent, a mely kiáll és mivel tálán egy színésznő nem felelt meg a közönségnek, lehordja és megtámadja az illető városnak lelkes és hazafias ifjúságát, a melynek egyik képviselője kiáll és azt mondja: ráfogtam az úrra azt, hogy egy sikkasztóval együtt dolgozott és együtt volt, tudtam, hogy hazudom, de másként az urat tönkretenni nem tudom, mint ilyen fegyverekkel ! (Ugy van! a néppárton.) T. képviselő ur, ilyen gazságok azok, a melyekkel mi ellenünk harczolnak és ha mi a mi sajtónkban, mely sokkal gyengébb, a néphez szintén erősebben szólunk, az urak itt felolvasásokat rendeznek. Ivánka Oszkár: Jóhiszemű állítás ez ? (Zaj.) Rakovszky István: Azt kérdezem, hogy jóhiszeműek voltak-e mindazon állitások, a melyeket a szabadelvű párti kandidátusok a választási barezban használtak? Én, t. képviselőtársam, ilyen fegyvert nem használtam, itt van nálam egy ilyen támadás ellenem, de én ilyen fegyverhez nem nyúltam, mert nem tartom tisztességesnek. (Helyeslés a néppárton.) Most rátérek azon gyanúsításra és ráfogásra, melyet a t. miniszterelnök ur feltételes formában a vág-ujhelyi választásból kifolyólag ellenünk intézett. Hát én nem tudom, ki informálja a t. miniszterelnök urat, de hiszem azt, a mit tegnap mondtam, hogy spiczlik, mert nem hiszem, hogy egy hivatalnok merészelne hazugságot jelenteni a miniszterelnöknek. (Helyeslés a néppárton.) Kijelentem, hogy az nem igaz, nekünk ott egy külön jelöltünk volt, Bieliczky Jusztin plébános. Ilyenek azok az alapos informácziók, a melyekkel a t. miniszterelnök ur rendelkezik és a melylyel beilleszkedik abba a kórusba, a mely itt olyan ósdi fegyverekkel harezol, a melyek a régi rendszernek arzenáljából valók. T. miniszterelnök ur, ön 30 éven át folyton itt ült és tűrte, hallgatta és jóváhagyta azon támadásokat, melyekkel gróf Ajjponyi Albertet és az egész nemzeti pártot illették. Hazaárulóknak, reakezionáriusoknak, ultramontánoknak és nem tudom miknek nevezték és a t. miniszterelnök urnak soha sem volt az az erkölcsi ereje, kiállani és azt mondani: quos ego, én ez ellen tiltakozom, az ellenzék ugyanolyan jogezimen ül itt, mint mi. T. miniszterelnök ur! Csináljuk meg már egyszer a számlát és zárjuk le. (Halljuk Halljuk a néppárton.) A t. miniszterelnök ur azt
