Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-18

18. országos' ülés 1901 i nem is képzelem másnak, mint egységes magyar nemzeti államnak. (Általános helyeslés.) Ezt tautológiának tartom, a mikor nem beszélünk róla, a mikor nem bizonyos czélból állítjuk oda, mert ilyenkor én soha sem felejtem el, hanem mindig odateszem. Ezt olyan magától érthető, olyan természetes, a magyar állam fogalmával összenőtt jelzőnek tartom, a mely az én elmémbó'l és az én törekvéseimből soha sem tűnik el. (Általános helyeslés.) A t. képviselő ur felhozza ezzel kapcsolatosan a horvát pénzügyi egyezmény kérdését és a fiumei kérdést. Azok után, a miket Gyurkovics György t. képviselő ur oly korrekten, hazafiasán és minden tekintetben elismerésre méltóan konstatált ebben a kérdésben, nem sok szavam van hozzá. (Halljuk! Halljuk!) Most a pénzügyi kiegyezésről van szó. A pénzügyi egyezmény tiz évről tiz évre újítandó meg és ha a felirat olyan, megengedem, erélyesebb akczentusokat, a milyeneket a függetlenségi párt felirata tartalmaz, ebben a kérdésben nem vett fel, annak egyszerűen az az oka, hogy a függetlenségi párt felirata, a mely ellen semmi kifogásom nincsen . . . Papp Zoltán: Fogadjuk el! Széll Kálmán miniszterelnök: ... a politikai kapcsolat kérdését is belevonja és arra fekteti a hangsúlyt, hogy Magyarország és Horvátország közt milyen legyen a politikai viszony. A mi feliratunk pedig tisztán csak a pénzügyi egyezményről beszél és nem azt mondja, a mit Barta Ödön t. képviselő ur mond, konstatálván, hogy kezd terjedni a testvéri viszony felfogása és melegsége, hanem azt mondja, nem hogy'j kezd terjedni, hanem észlelhető, hogy minél inkább fejlődik. Ez pedig egészen más fogalom, (ügy van! a jobboldalon.) De én megengedem, hogy nincsen meg Horvátországnak minden zugában, minden részében és minden polgárában az összetartozásnak, az anyaországhoz való válhatatlan összetartozásnak és kapcsolatnak az az erős átérzése, a mely kívánatos volna. Én ezt megengedem; de higyje meg nekem a képviselő ur, pedig nagy figyelemmel kisérem az ottani dolgokat, én e tekintetben is igen határozott, igen jótékony és elismerésre méltó haladást látok és láttam; mert mind kisebb körre szoritkozik az a felfogás, a mely helytelen, a mely ellen küzdeni kell és a mely a kölcsönös közeledés és az összetartozás helyett a távolodásnak, a viszálynak, a meg nem értésnek érzéseit szitja. (ügy van! jobbfelöl.) Van ilyen tendenczia is, azonban kétségtelen, hogy visszaszorul mindinkább a zugokba, a kisebb körökbe és a hol jelentkezik is, éles hangon jelentkezik, mert mindinkább izolált és mindinkább különálló hangok azok. (ügy van! jobbfelöl.) Én Horvát-Szlavonországok iránt, gondolom, helyesen fejezem ki magam, ha ugy érzem, hogy századok jogilag és tényleg idef űzték a társországokat és alkatrészévé tették a magyar állam közösségének, KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET, wvember 27-én, szerdán. 249 Szent István koronája birodalmának és a magyar államnak. Válhatatlan, — a mint a pragmatica sanctio is mondja — válhatatlan kapcsolatot létesítettek, politikait, mert a magyar állam a maga összességében egy és egyetlen politikai nemzetet képez. Ebből a kapcsolatból folyik az, hogy Horvát-Szlavonországoknak át kell éreznie, hogy ezen a kapcsolaton kivül nincsen részükre semmiféle kívánni való: semmi, a mire törekedniök szabad, a saját érdekökben, mert ezen kívül — ugy, a mint tegnap is mondatott — nincsen számukra hely. (Helyeslés jobbfelöl.) Barta Ödön : Helyes! Széll Kálmán miniszterelnök: De a mi érdekünk is, bigyjék meg a t. képviselő urak, az, hogy minél szorosabb, minél bensőbb, minél intenzivebb legyen ez a kapcsolat, mert ez a magyar állam a maga összességében magyar állam és ez a magyar állam nem nélkülözheti a társországokat, nem akarja nélkülözni és nem is fogja nélkülözni. | (Helyeslés jobbfelöl.) Én azt hiszem, hogy ennek a tételnek, ennek az igazságnak kölcsönös átértése csak közelebb fog bennünket hozni, (ügy van! jobb fel ölj Ezzel szemben a pénzügyi egyezmény kérdése eltörpül; az matematikai kérdés ; kérdése annak, hogy az anyaország a társországoknak anyagi és szellemi fejlődését, a társországoknak — ez a közjogi helyes kifejezés, ismétlem , . . Madarász József: Csatolt részeknek! Széll Kálmán miniszterelnök: ... a csatolt részeknek és társországoknak — hát legyen igy — szellemi és anyagi jólétét nemcsak hogy szivén hordja, de teljes erejéből előmozdítja, mint az anya, a ki a család minden egyes tagjának érdekeit szivén viseli és fogja is viselni mindenkoron. Ugy fogunk egyezkedni, a mint az igazság és a méltányosság magával hozza, hogy Horvátország anyagilag és szellemileg prosperálhasson ; hogy egészséges, erős és fejlődött része legyen ennek a magyar államnak, a melyet azonban ne csak a politikai kapcsolat, hanem a sziveknek érzelme is ide kapcsoljon, mert akkor lesz ez a kapcsolat erős és állandó. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi a fiumei kérdést illeti, a t. képsviselő | urnak tökéletesen igaza van. Ha az a horvát képviselő ur — Pliverics — olyan tanokat állit fel, a minőket felállít, a kondominiumról vagy bármiféle más ilyen természetű dologról, a mi Horvátországnak ebben a tekintetben valami szuverén jogokat tulajdonit: igeii erős, igen vastag és igen nagy tévedésben van és senki, a ki komolyan foglalkozik Horvátországban a praktikus politikával, — mert a tudósnak sok van ám megengedve a teóriák terén — ezzel a kérdéssel nem mer igy foglalkozni és ezzel mindenki tisztában van. (Ugy van.' jobbfelölj Eiumének közjogi helyzete — és én erről | a helyről a múlt országgyűlésen több ízben ki32