Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-18

218 18. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. Miről van itt szó. t. képviselőház ? Itt arról a kisbirtokról van szó,amely 2000 forint átlag­értéken alul van. Mert az a kisbirtok, a mely 2000 forint átlagértékkel bir és a terhe nem több, mint az értékének a fele, a mai hitel­szervezet mellett is ki tudja elégíteni hiteligé­nyét hosszú és amortizáczionális kölcsönnel. Nem mondom én, hogy e téren is nem kell tenni vala­mit. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert a kicsi em­ber nem tudja közvetítés nélkül ezt az arány­lag olcsó hitelt magának megszerezni. {Igaz! Ugy van!) Arra kell tehát törekedni, hogy ezek a hitelintézetek, első sorban a Kis­birtokosok földhitelintézete, másfelől a többi jelzáloghitelintézet — magam is csináltam egyet és az élén állottam sok ideig és az volt a törekvésem és kell, hogy az legyen törekvésük az ily intézeteknek, hogy adjanak apró kölcsönöket, adják közvetítés nélkül, po­pularizálják, terjeszszék, tegyék lehetővé a hozzáférhetést és hogy azt minden költség nél­kül adják. És ezt szervezni kell, mert az a sze­gény oláh . . . Barta Ödön: Annak van Albinája! Széll Kálmán miniszterelnök: ... az a sze­gény tót, de az a szegény magyar ember is, a kinek talán kétezer forintos értéke, ha van, nem tudja a módokat, az eszközöket, hogyan szerez­hesse meg magának azt az aránylag olcsó hi­telt. (Ugy van! Ugy van! Elénk helyeslés.) Ebben az irányban tenni kell és ebben az irányban tenni igen sokat lehet. (Ugy van! Ugy van!) Hitelszövetkezetek és hitelegyletek utján, az önsegélynek, a munkásságnak és a ta­karékosságnak, ennek a két gazdasági leghaté­konyabb faktornak bevonásával lehet ezen a téren nagy eredményekot létesíteni. A trónbeszéd is mondja, hogy a szövetke­zeti ügyet fejleszteni kell és erre gondoltam én. mikor azt a passzust szövegeztem és erre gon­dolt a kormány, hogy ezen a téren kell propa­gandát csinálni, társadalmi téren, az adminisz­tráczió utján, hogy a szövetkezeteknek és a hitel­egyleteknek épp ezen kiágazásai, ezen legfonto­sabb tényezői az olcsó hitelnyújtás megkönnyí­tését tűzzék ki czélul, feladatul és terjeszszék még nagyobb körben. (Elénk helyeslés és tetszés jobbfelöl,) Barta Ödön: Addig meghal a beteg! (Ugy van! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem akarom vitatni, sőt konczedálom, hogy törekedni kell még ezenkívül is módokat találni a megol­dásra, alkalmas módokat, még pedig — konczedá­lom — az államnak közvetítése, hozzájárulása és támogatása mellett is, mert a czél olyan nagy. (Elénk helyeslése) De a t. képviselő ur talán be fogja ismerni, hogy nem volna alkal­mas részemről, mikor ezt az elvi álláspontot nemcsak konczedálom, de a magaménak vallom, ma még és ebben a perczben, részletes fejtege­tésébe bocsátkozni azoknak a posszibilitásoknak, a melyek e téren alkalmazhatók. De egyre figyelmeztetem a t. képviselő urat. (Halljuk! Halljuk!) Ha az a példa, a melyre hivatkozott, mikor azt mondja ezen kérdés fejtegetésénél, hogy a földtehermentesitésre íme képes volt az abszolút kormáig, a magyar alkot­mányos kormány pedig erre nem talál alkalmas módot és nem kéjjes . . . Barta Ödön: Nem azt mondtam ! Széll Kálmán miniszterelnök:... holott elég erős volt arra az abszolút kormány, hogy ke­resztülvigye kétszázmillió forinttal a földteher­mentesitést.__ Barta Ödön: Nem azt mondtam! Csak nem állítom szembe az abszolút kormányt a magyar kormánynyal! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen itt áll előttem szórói-szóra, a mit mondott; csak hivatkozni akarok arra, a mit mondott; nem aka­rok én semmiféle feleselésbe bocsátkozni; igazat akarok adni a képviselő urnak és adtam is részben. (Helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) A földtehermentesitésre való hivatkozást ebben az értelemben el nem fogadhatom. Nem fogadhatom el pedig azért, nehogy félreérté­sekre vigyen bennünket. Mert a földtehermen­tesités egészen más valami volt. A földteher­mentesitésnél kötelességedet és jogokat váltott meg és vette kezébe azok megváltását az állam, mint a maga kötelezettségét, a melynek aztán a terhét áthárította az ország összes lakosaira. A szőlődézsmaváltságnál és a regálekártalanitás­nál jogokat elvett, azokat megváltotta és a jogosultakat természetesen kártalanította ezekért a jogokért. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Ilyen módozatra való hivatkozással ne méltóztassék tehát a félreértésre alkalmat adni és ne méltóz­tassék oda inviálni, hogy valahogy azt kigyjék az emberek, hogy most már az államnak a ma­gánadósságokat át kell vállalnia és az adósokat tehermentesítenie kell. (Helyeslés jobbról.) Mert ezt nemcsak ez az ország, de semmiféle ország meg nem bírja. Az ilyen példálózás félre­értésekre vezethet, mert ez gazdasági, szo­cziális, politikai és társadalmi tekintetben abszolúte képtelen és kizárt módozat, hatásában pedig veszedelmes volna. Hanem igenis az állam támogassa ezt a kérdést közvetve és támogatá­sával hozzájárulva a megoldáshoz, igyekezzék le­hetőleg azt a nagy czélt elérni, a melyet én igen eminens érdeknek tartok, lehetőleg segíteni és könnyíteni a kis- és törpe-birtokok terhei­nek konvertálásánál és törlesztésénél- {Helyeslés jobbfelöl,) A t. képviselő ur még egy pár más dol­got hoz fel és ezekre ki kell térnem. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur és kér­dést tesz hozzám : szándékosan maradt-e a trón­beszédből ki, mikor a trónbeszéd magyar ál­lamról beszél, az »egységes« jelző? Hát nincsen szándékosan kihagyva. Én a magyar államot

Next

/
Thumbnails
Contents