Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-18

18. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. 247 nem teremthetik a népek szellemi és gazdasági megerősödését és jólétét. A nemzetnek magának kell ezeket a javakat kitartó egyéni munkával és hazafias és egészséges közszellemmel megszerezni.* Ezzel okolja meg tehát a t. képviselő ur a vádat. Engedelmet kérek, én azt tartom, hogy ezek a szavak igazak és alaposak, melegek és magas szempontra^ [emelkednek, bárhonnan hangozzanak el és igazságban, alaposságban, s mély értelemben csak nyernek, ha arról a legmagasabb helyről hangzanak el, a melyről elhangzottak, a hol a nemzet eszéhez, szivéhez és lelkéhez szólnak és oda el is jutottak. De a t. képviselő ur, mikor ezt a vádat megkovácsolta, ezt egy kis kiíiczamitással és egy kis nyakakitekeréssel tette, mert csak igy tehette és emelhette a maga vádját; érezte, hogy a trónbeszéd, a hogy az valójában hangzik, nem alkalmas arra, hogy az a vád igy emeltessék és azért egy kis elhagyással és kihagyással olvasta azt fel. Mert az a paszszus nem igy kezdődik, a mint ő olvasta: »nemzet, dolgozzatok; nemzet, ti vagytok felelősek« ; hanem kezdi igy (olvassa): »A magyar állam kiépítésének és megerősítésének munkája nem enged szünetelést és nem tür megszakítást. Hazafiságukba és bölcseségükbe vetjük bizalmunkat, hogy lankadatlan kitartással gyümölcsöző munkát fognak végezni.« Csak ezután következik az, a mit a t.Jlképviselő ur felolvasott. Nem ugy beszél a trónbeszéd, mint ő idézi; a két mondat a maga teljességében és összefüggésében ítélendő meg. Ha ugy mondta volna ő Felsége, a mint a t. képviselő ur felolvasta és nem mondta volna azt hozzá, a mit hozzámondott : hogy a magyar állam kiépítésének munkájában nem szabad szünetelni, hogy ezt a munkát nem szabad megszakítani, hogy bízom az Önök hazafiságában és belátásában és az Önök hazafiságától és belátásától remélem, hogy lankadatlan munkával, törvényhozásival és kormányzatival, fognak ezen dolgozni ; ha ezt nem mondta volna a Felség és csak a nemzet iránti bizalomról beszélt volna: akkor talán a képviselő urnak igaza volna. De, mikor a kettőt együtt mondja, mikor először azt mondja, hogy törvények kellenek, hogy nagy munkára van szükség, a melyet a..törvényhozásnak kell teljesítenie és bízom az Önök hazafiságában, hogy ezt igy akarják teljesíteni és csak azután fordul a nemzethez: akkor annak értelme nem az, a mit a t. képviselő ur mond, hanem az az értelme, a mit mi mondunk, a mit a felség mondott, hogy dolgozzatok ti törvényhozók a magyar állam kiépítésének munkáján és te kormány tedd meg azt, a mit tudsz; de ez mind nem elég, mert a törvény csak papiros, a törvény csak keret, az intézmény, a szervezet, az organizmus mind csak külső dolog, a tartalmat az adja meg, a mit a nemzet belehelyez, a maga munkájával, a maga közszellemével, a maga vállvetett, egységes, czóltudatos, öntudatos munkájával és működésével. Ez az, a mi értéket ad mindennek és tartalommal tölti el a kereteket, mert e nélkül csak üres marad és alakiság az áDami szervezet is. (Igaz! Ugy van! Elénk tetszés a jobboldalon és a középen.) Ez volt az, a mit a t. képviselő ur elhagyott. A második egy kihagyás volt. A képviselő ur igy olvasta fel a trónbeszédnek ezt a passzusát : »bizalmunkat helyezzük a nemzet józan felfogásában A trónbeszéd azonban nem ezt mondja. A trónbeszéd azt mondja, hogy »bizalmunkat helyezzük e mellett ... a nemzet hazafiságába «. Azt mondja, hogy a törvényhozás és a kormányzás alkotásai is szükségesek, és nemcsak magának a társadalomnak a munkája. Ha ezt akihagyást megint visszahelyezem, akkor helyreáll ennek a passzusnak az az értelme, a melyet előbb mondtam és ezt az értelmet jogosultnak és arról a helyről, a melyről elhangzott, tartalmasnak és olyannak tartom, a mely a nemzetbe hitet, önbizalomat önt, és a mely a nemzetre nézve buzdítást tartalmaz. (Helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Vádat semmi körülmények között és igy a képviselő ur kifogása jogosulatlan. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy nem beszél ez a felirati javaslat, de a trónbeszéd sem egy, kérdésről, a mely gazdaságilag igen fontos. És ez a kisbirtoknak, a törpe-birtoknak adósságtól való tehermentesítése. Hát nem beszél róla. Nem beszél pedig azért, mert ez a kérdés csak inczidentális j^asszusokkal, vagy egyes elvi kijelentésekkel nemcsak meg nem oldható, hanem mondhatom, hogy ezt veszedelmesnek tartom, mert a kérdés nem alkalmas arra, hogy félreértés nélkül, a megoldási módozatoknak odaállitása nélkül, csak ugy egyszerűen per tangentem állíttassák oda. (Ugy van! Ugy van! jobbról és a középen.) Én tudom és érzem, hogy a kisbirtok tul van terhelve, s ezen túlterheltség következtében meg van gyöngülve. Tudom, hogy minden gazdasági politikának, a melyet ez az ország visz, egyik kardinális és nagy czélja kell, hogy legyen, hogy ezt szem előtt tartva, lehetőleg könnyítsen a kisbirtokosokon, eszközöket és módokat adjon, hogy a kisbirtok terhein könnyittessék. De a gazdasági politikának minden izében erre kell törekedni. Erre kell törekedni a vámpolitikában, erre kell törekedni a hitelügy szervezésében és fejlesztésében, s a gazdasági politikának számos más ágazatában. (Ugy van! Ugy van! jobbról es a középen.) És csak ezeknek az összhangzatos és öntudatos irányítása és alkalmazása, s a helyes eszközöknek alkalmazása és megválasztása vezethet czélhoz. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De csak segítséget, csak lökést adhat, módokat és eszközöket nyújthat, csak a lehetőséget állíthatja oda, de direkt törvényhozási intézkedések ezen a téren nagyon meggondolandók. (Ugy van! Ugy van! jobbról és a középen.)