Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-18
244 18. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. főrendiházi tagnak is. Éjjen azért szükséges volna, hogy a törvényhozás a főrendiházra nézve is mentől előbb szabályozza, az összeférhetlenséget. (Helyeslés a szélsöbálóldalon.) Régi panasz és régi szükség követeli azt, hogy végre a gyülekezésről és egyesülésről a törvény intézkedjék. (Helyeslés a szélsöbálóldalon.) Hiszen a magyar alkotmánynak kezdetén az első századtól ezer évig minden magyarnak joga volt az ország dolgaiba, beleszólni. Ma ezer év eltelte után még mindig nincsen törvény, mely ezt a jogot szabályozná. Kezdve a belügyminisztertől a legutolsó falusi rendőri biztosig, minden rendőri hatóságnak szeszélye, vagy kegye rendelkezik erről a jogról és sem az intézkedő hatóság, sem a közönség közül sentí sem tudja, hogy mikor tesz olyat, a mi tilos. Éjjen azért, ha igazán alkotmányos jogokkal akarjuk ellátni e haza polgárait, alkossuk meg végre az egyesülési és gyülekezési törvényt. Tudok esetet, t. ház, hogy egy ellenzéki faluban néhányan olvasóegyletet akartak alkotni és a minisztérium nem erősítette meg az alapszabályokat, mert azt mondta, hogy abban a faluban már van egy olvasó egylet, elég ott az az egy. De az illetők abba nem akartak belépni, és észszel élve a világot, megváltoztatták az egylet czimét, és szabadelvű egylet czimén beadták kérvényüket újra és akkor már megerősítették az alapszabályokat. (Derültség a szélsőbaloldalion.) Sok keserűségnek és visszaélésnek venné elejét egy világos és határozott törvény az egyesülésről és a gyülekezésről. Még egy törvényintézkedés van, a mire nézve nagyon sajnálom, hogy azt a t. kormány a maga végrehajtani valói közé nem vette fel. Értem az 1848 : XX. t. cz.-nek végrehajtását. Abban a nagy időben a nemzet igazságszeretete és igazságszolgáltatása adta meg a protestáns egyházaknak ezt a törvényt. Törvény ez, a nemzet hozta, a király megerősítette, megtartására esküt tett, és a kormány kötelessége e törvényt végrehajtani. Az ág. hitv. ev. egyház szükségtől kényszerítve évek óta ismételten ir fel a kormánj'hoz, hogy tegye meg ennek végrehajtására a szükséges intézkedéseket, de eddig még csak választ sem kapott a kérvényére. A protestáns egyházaknak sanyarú lielyzete sürgeti őket, hogy a végrehajtást kérjék, sürgeti annyival is inkább, mert az ujabb törvények által szabad versenyre vannak utalva az állami javakkal gazdagon ellátott rom. kath. egyházzal, és a szegénység, az iskolai kiadások fokozása oda juttatja őket, hogy maholnap sem papot, sem tanítót nem tudnak fizetni, nem tudnak kapni. Ezért kérik a 48-iki törvény végrehajtását. Annak a törvénynek végrehajtását parancsolja a jog, a törvény, az igazság, a szükség, sürgetik az egyházak gyűlései. Érdemet is szereztek rá a jjrotestánsok a múltban, rá is szolgálnak az állami segélyre > a jelenben. Az evangélium szerint reformált egyház tiszta magyar egyház, arra biztosan számíthat a magyar nemzetnek érdeke mindenkor; az ág. hitv. ev. egyház többségében nem magyar nyelvű ugyan, de összes középiskoláit Magyarországon tisztán magyar nyelven tartja fenn (Élénk éljenzés a szélsöbálóldalon) és híveinek, még pedig szegény híveinek egyházi adójából nagy költségekkel állit fel ily iskolákat, a melyek tanulónövendékeinek fele mindig más vallású. Soha ezt a nemzet meg nem hálálhatja annak az egyháznak és mégis, a mikor azt kéri, hogy a félszázad óta szentesitett törvény végre foganatosítva legyen, akkor még választ sem kap a kormánytól. Ezt a törvényt, t. képviselőház, a régebbi országgyűlésen nem vették oly könnyen. Az 1868-iki vallásügyről szóló törvény maga is ugy kezdődik, hogy mindaddig, a míg a 48-iki törvény végrehajtása bekövetkezik stb. Ismételten kérvények jelentek meg a képviselőház előtt és 1868. nov. 11-én a kéj3viselőház egy ily kérvényre ezt a határozatot mondta ki: a halaszhatatlan szükség által indokolt kérelem méltányolás végett a vallás- és közoktatásügyi miniszternek adatik ki. Ugyancsak 1868. június hó 24-én b. Eötvös József közoktatásügyi miniszter igy nyilatkozott erről: »A vallási érdekeknek törvényhozásilag való teljes befejezésénél alig ismerek fontosabb feladatot. Meggyőződésem szerint érdekében fekszik az országnak, hogy az 1848-iki törvény elvei minél előbb létesíttessenek minden következéseiben. A kormány feladatát abban találja, hogy a 48-iki törvények szándékát teljesítse.* És íme 1848 óta félszázadnál több idő elmúlt, a kormányok ismételten kifejezték, hogy ennek teljesítését kötelességüknek ismerik, de azért még a kezdő lépést sem tették jneg arra, hogy a 48-iki törvény értelmében a hitfelekezetekkel értekezve, e törvény elveinek megvalósítását elősegítsék. Jól tudom, hogy ezen törvény végrehajtásának szándékával a kormány némi segélyeket ad a protestáns egyházaknak, de azt gondolom, hogy eljárását ez nem cn3diiti, hanem inkább súlyosbítja, mert azzal, hogy segélyt ad, elismeri, hogy tartozik vele, de azzal, hogy csak csekély segélyt ad, elismeri, hogy halogatni akarja a törvény teljes végrehajtását. Azt a csekély segélyt is a hitfelekezetek meghallgatása nélkül, sőt törvényes önkormányzati jogaik csorbításával adja és épen azért szükséges volna, hogy egyetértve a hitfelekezetekkel, minden tekintetben a törvén}' komoly • végrehajtására gondoljon. A prot. egyházakat annak idején, a pátens előtt, ugyancsak csábítgatta a német kormány, hogy fogadjanak el tőle segélyt, s azokban az egyházakban volt annyi ragaszkodás a 48-iki törvényhez, a magyar nemzeti érdekhez, hogy attól az idegen, ellenséges kormánytól segélyt el ne fogadjon, pedig akkor is életbevágó szüksége volt reá. A magyar kormányt, saját kormányun-