Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-18

1H. országos ülés 1901 november 27-én, szerdán. 241 szokat bezárólag, a melyek felolvasandók, meghallgatni. Nyegre László jegyző (olvassa a hivatkozott szakaszokat). Elnök: Illyés Bálint jegyző urat felkérem, hogy az eskümintát felolvassa. (A ház tagjai felállanak és Simó Lajos leteszi az esküt.) Elnök: T. képviselőház! A házszabályok 171. §-a azt rendeli, hogy a képviselőház elnöke minden ülésszak elején a bizottságok megválasztása után az igazolt képviselők sorából névjegyzéket állit össze, a mely 80 képviselő nevét tartalmazza és e névjegyzéket a háznak tudomására hozza. A ház abba méltóztatott belenyugodni, hogy tekintettel a kifogás alá esett megbizó-levelek nagy számára — minthogy a házszabályok imént felolvasott rendelkezése értelmében csak az igazolt képviseló'k közül lehet ezt a névsort összeállítani, — erre vonatkozó előterjesztésemet november 27-én tegyem meg. Ez a nap elérkezvén, bátor vagyok a t. háznak azt a névsort bemutatni, a melyet a házszabályok 171. §-a alapján összeállítottam, t. i. azon 80 képviselőnek névsorát, a kikből esetről-esetre az összeférhetlenségi bizottságok sorsolás utján lesznek alakitandók. A névsor következő: Gr. Andrássy Gyula, Barabás Béla, Barcsay Kálmán, Barta Ödön, gr. Batthyány Lajos, Bauer Antal, Beöthy Ákos, Bernáth Béla, Berzeviczy Albert, Bizony Ákos, Bornemisza Lajos, Csernoch János, Endrey Gyula, Erdély Sándor, gr. Erdődy Gyula, Erreth János, Fabiny Teofil, Farkas Balázs, Farkas József, Fáy István, Förster Ottó, Francisci Henrik, Günther Antal, gr. Hadik Barkóczy Endre, Hódossy Imre, Horánszky Lajos, Horánszky Nándor, Issekutz Győző, Ivánka Oszkár, Jakabffy Imre, Jékey Zsigmond, Josipovich Imre, Justh Gyula, Kabos Ferencz, Kammerer Ernő, Kapocsfy Jenő, Kállay Lipót, Károlyi Antal, gr. Károlyi Sándor, b. Kemény Ákos, Komjáthy Béla, Kossuth Ferencz, Kubik Béla, Leidenfrost László, Leszkay Gyula, Malatinszky György, Mandel Pál, Mezőssy Béla, Mihályi Péter, Molnár Antal, Neuszidler Károly, Olay Lajos, Osztroluczky Miklós, Pattyánszky Elek, Perczel Dezső, Pildner Ferencz, Pinkovich József, b. Podmaniczky Frigyes, BabáiEndre, Kátkay László, Rohonyi Gyula, Sághy Gyula, Scitovszky János, Semsey Boldizsár, Semsey Lászlő, Szederkényi Nándor, Szluha István, Thaly Ferencz, Thaly Kálmán, gr. Tisza István, Tóth János, Trauschenfels Emil, Vásárhelyi László, Veres József, Visontai Soma, gr. Wass Béla, gr. Wilczek Frigyes, gr. Zichy Aladár, gr. Zichy János, gr. Zselénszky Róbert. Ez a névjegyzék a mai ülés jegyzőkönyvébe fog iktattatni. Ezután áttérhetünk a napirendre, még pedig először az indítvány- és interpellácziós-könyv felolvasására. Nyegre László jegyző : Tisztelettel jelentem a t. háznak, hogy az indítvány- és interpellácziós-könyvekben ujabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a válaszfelirati bizottság válaszfelirati javaslatának és ezzel kapcsolatosan Kossuth Ferencz és társai, gr. Zichy János és társai és Szederkényi Nándor és társai válaszfelirati javaslatának folytatólagos tárgyalása. (írom, 5, 6, 7, 8) Ki van felirva? Illyés Bálint jegyző: Veres József! (Halljuk !) Veres József: T. képviselőház! A magyar nemzetet annyifelé szaggatja a nyelv, a hitfelekezet, a társadalmi törekvések különfél esége, hogy mindegyikünknek meg kell minden alkalmat ragadni, a midőn az összetartozás érzetét és a közeledést előmozdíthatjuk, a félreértést, széthúzást megakadályozhatjuk. Ebből a szempontból vagyok bátor Molnár János t. kéviselőtársamnak egy megjegyzésére észrevételt tenni, mert azt hiszem, ha szó nélkül hagyjuk, az ügynek árt. (Halljuk! Halljuk!) 0 minapi felszólalásában arra hivatkozott, hogy a tót nemzetiség iránt a magyarokban rokonszenv nincs, reájuk görbe szemmel néz a magyar, sőt anynyira megy, hogy egész kereken, durván azt mondja még a magyar közmondás is, hogy a tót nem ember. /Mozgás.) Én e • közmondást egészen máskép értem, mint ő. Némelyek azt mondják, hogy ez egy kuruezvilági adoma, és ilyen komoly tárgyalásnál nem tartom megfelelőnek, hogy egy adoma által igyekezzünk a magyart, meg a tótot egymás ellen haragítani. (Elénk helyeslés a jóbbés baloldalon.) Másrészt azonban az a magyarázata is van ennek a mondásnak, hogy köztudomás szerint, mikor igazi magyar ember beszél a magyarról, mindig igy mondja: magyar ember. Vörösmarty költeményében pl.: Bort megiszsza magyar ember; A legelső magyar ember a király. A. tótra már sohasem mondja, hogy tót ember, hanem: csak tót atyafi. A németre szintén nem mondja, hogy német ember, hanem: sógor, a zsidónak: szomszéd, a czigánynak, hogy koma. A tótra nézve tehát egyáltalában nem sértő, ha ebből a felfogásból kiindulva nem azt mondjuk neki, hogy tót ember; a tót ilyen értelemben nem ember, hanem atyafi. Hogy nem nézi le a magyar a tótot ebből a szempontból, ez az elnevezés is mutatja, mert ez még közelebb rokonnak veszi a tótot a magyarhoz, mint a németet vagy a zsidót. (Derültség.) A tótra mondja a legközelebbi atyafiságot a magyar ember, mert a tót atyafi, testvér, a német már távolabb áll, az csak sógor. Különben is a magyar nyelvben az ember szónak igen sokféle jelentősége van, nemcsak ez az egy, a melyben Molnár János képviselő ur használta, mintha a magyar ember azt mondaná, hogy a tót nem ember, hanem alsóbbrendű lény. Ezen szavakban pl. — Arany Jánosnál fordul elő. — » emberem KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. I. KÖTET. 31