Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-16
16. országos ülés 1901 november 25-én, hétfőn. 211 donos vagyok, azért mégis felelős vagyok. Csodálom, t. képviselőtársamat, a ki ugy tudom, hogy szerkesztő, hogy azt nem tudja, hogy első sorban a czikkiró, másodsorban a szerkesztő . . . Vészi József: Ez politikai felelőség! Molnár János: .... és csak harmadsorban felelős a tulajdonos. (Zaj.) Pichler Győző: Ki van mondva a fokozatos felelősség a törvényben! Molnár János: Én nem kételkedem azon, hogy az előttem szólott azon t. képviselő urak, a kiknek bátor vagyok majd a beszédeikre reflektálni, teljesen a hazafiság érzelmétől elragadtatva szólottak. De mielőtt erre még reflektálnék, meg kell emlékeznem arról, a mi a czikkekben még inkriminálva és Győrffy t. képviselő ur beszédében is benn van, hogy t. i. mi, a néppárti sajtó milyen érdesen beszélünk. Erre nézve azt kell felelnem, a mit a kis rákok feleltek az édes anyjuknak, mikor az szidta őket, hogy miért mennek, előre akarván haladni, hátrafelé : édes anyám, hiszen ezt magától tanultuk ! Ezt a stílust mi a liberális sajtótól tanultuk. Azok a dolgok mind, a miket Ivánka Oszkár, Bornemisza Lajos és Győrffy Gyula képviselő ur is ^elolvasott, kortes-dolgok. Már pedig nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy a kortesdolgoknál nem limonádéba szokás mártani a tollat. (Elénk közbeszólások a jobboldalon.) Elnök: Kérem ne tessék közbeszólani! Molnár János: Erre nézve kérem, itt van p. o. egy röpirat, a melyre a beküldő ezt vezette reá: »Háromszék vármegye fő- és alispánjának hivatalos körözvénye a nép közti terjesztés végett.« Ez már nem szocziálizraus, hanem anarchizmus. (Felkiáltások: Mi a czime ?) A czime : Szózat a magyar néjfhez és Kire szavazzunk? (Felkiáltások: Kérdés, hogy ki irta?) Nincsen rajta semmi czim, még a nyomdászt is csak nagynehezen lehet kibetűzni, valami Löblovitz. »Kire szavazzunk ?« azt kérdezi. »A szabadelvű párt jelöltjére. Nem dicsőség most már ellenzékinek lenni, hanem szinte szégyen. Csak a szájuk nagy édes atyámfiai, nem a szivük. Ki tartaná közületek a csókát és a varjút a leghasznosabb madárnak? Igaz, hogy csevegnek-kárognak szüntelenül, de egyéb hasznuk nincsen. Lám a fecske csendes madár, hangját is alig halljuk, de szorgalmasan épitgeti fészkét. Nohát a szabadelvű párt is olyan mint a fecske. Csóka, varjú túlkiabálja, de fészkét, ezt az országot épitgeti szorgalmasan.« (Derültség.) Azután azt mondja, hogy Bánffy Dezsőt azzal vádolják, mintha az a kvótát felemelni akarná. Erre ezt feleli: »És ha most azt hirdetik róla, hogy fel akarja emelni a kvótát, hogy a nép vállait ujabb teherrel akarja megróni, hogy az osztrákok tulkövetelésének engedett, ne kigyjétek el, édes véreim, alávaló, becstelen, hazug ember, a ki ezt hirdeti.« Azután a mostam t. ház-elnök urnak is kijutott ebből, már t. i. nem mint elnöknek, hanem mint pártvezérnek (olvassa): »Eurcsa. ellenmondás ugy-e atyámfiai, hogy neki, a ki a nemzeti irány egyetlen képviselőjének tartja magát, sem esze járása, sem miveltsége, sem nyelve nem magyaros. Német rajta minden, a mondatkötése, a szórendje, az okoskodása, a hasonlatai, a szelleme. (Nagy zaj és felkiáltások: Ez ámítás!) Hát ez nem ámitás, t. Ivánka ur! (Folytonos zaj és mozgás. Elnök csenget) Elnök: Engem is nagyon érdekel, tessék folytatni! (Derültség.) Molnár János (olvas): »Mmden volt már ő, maradi, mérsékelt ellenzéki, agrárius, antiszemita, szoczialista, ultramontán, csak magyar nem volt soha,« (Nagy mozgás és folytonos zaj.) Tessék csak türelemmel lenni, majd folytatom még. (Felkiáltások jobbról: Hát a néppártról mit mond?) Tessék csak meghallgatni. (Olvas): »A néppárt szégyenfoltja a magyar politika fejlődésének és tévedéseinek. A néppárt a hét egyiptomi csapás ezen szegény szép országban. A néjjpárt bün, a néppárt gyalázat, a néppárt hazaárulás, a néppárt ragadós betegség, a melytől óvakodni kell. (Folytonos zaj. Felkiáltások: Ez igazság!) Ennélfogva azt tanácsolom nektek . . . (Felkiáltások jobbfelöl: Most Írták ?) Buzáth Ferencz: így irnak a törvény, jog és igazság korában. (Nagy zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Most irták? Molnár János : Nem most irták ! (Nagy zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Tehát ne rágalmazzon Buzáth képviselő ur! (Mozgás.) Buzáth Ferencz: A jog, a törvény és igazság ideje alatt is történnek ilyenek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Molnár János: Buzáth képviselőtársam csak annak a kitüntetésére hivatkozott a jog, törvény és igazságra, hogy mikor mi ilyenformán beszélünk, akkor az kárhoztatandó, hanem ha a liberálisok beszélnek igy, akkor az dicsérendő. Azután ezt mondja az a röpirat: »A néppártot gyökerében kipusztítsátok, nyomjátok, gúnyoljátok, üldözzétek, irtsátok, ahol csak vészes fejét felüti. Vágjátok ki ós vessétek tűzre azt a fát, a melyen termett. Le a néppárttal, ez legyen a jelszavatok.« (Folytonos mozgás.) Kossuth Eerencz t. képviselőtársam nagyon megnyerte a tetszésüket. Kossuth Ferencz: Ki irta és mikor ? Molnár János (olvas): »Kossuth legalább komoly politikus, a ki hűen a magyar nép komoly természetéhez, tisztességes fegyverekkel harczol a kormány ellen. Kossuth Ferencz: Ez igaz! Molnár János: Nem is azért olvasom fel, hogy nem igaz. Most jön a java, az t. i. mit felemlíteni akartam (olvas): »De Ugron az vad, az elkeseredett, mint a kivert bika, (Elénk derültség) / programmja és politikája kétszínű és hazug. Óvakodjatok tőle, már mint ember is a jómadarak közé való.« Ezt kissé a múltból. Most mindjárt olvasok fel szemelvényeket az ujabb időkből. Nem fogom 27*
