Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-16

212 16. országos ülés 1901 sokáig igénybe venni a ház becses türelmét, (Halljuk! Halljuk!) Barta Ödön: Az egész ponyvairodalmat a Naplóba iktatjuk! Molnár János: Október 12-én íródott. A doroghi választókerületben Sacelláry volt a néppárt ellenjelöltje. Három párt állott ugyanis egymással szemben, a kormányjiárt, a Kossuth-párt és mi. A Kossuth-párt (Felkiáltások a szélsöhaloldalon: Nem Kossuth-párt!) hát a függetlenségi és 48-as párt kisebbségben maradván, a liberális jjárt és a néppárt állottak egymással szemben. Október 18-án volt a pótválasztás. Október 12-én a következő czikk jelent meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Hol?) Esztergomban, a Szabadság czimü liberális lapban. »A politikai szélhámosság nagyin estere« és itt jön még négy piszkosnál piszkosabb titulus, »a politikai prostituczió istápolója, Molnár János pápai j^relétus, ellátogatott a primási megyébe is, hogy tüzet rakjon a 18-iki pótválasztáshoz és lángra lobbantsa, feldúlja a kerület nyugalmát.* Nóta bene, lábamat sem tettem be, meg sem közelitettem. »A politikai szélhámosság nagymesterét« — már mint csekély magamat — (Derültség) »a mig Krisztus Jézus szent tanainak örök gyalázatára, a komáromi szent András templomban folytatta lélekmételyező munkáját, egyszerűen bolondnak tartották, (Derültség) mert a mit Komáromban elkövetett, a mit Komáromban vétkezett Krisztus tanításai ellen: minden bűnnél, véteknél nagyobb volt, a mit földönjáró lélek valaha elkövetett, A békebontónak, gyújtogató terve nem sikerült. Az államhatalom nem ijedt meg a vezértől. a_ politikai banditától*, — már mint én tőlem (Elénk derültség)— ihanem harczra szállt vele, összetiporta«, vagy talán inkább összetörte, mint pl. Baross kéjyviselő ur a néppártot Bodajkon. »Ez a politikai szélhámos« — ismét az én csekélységem — »most a doroghi választókerületre vetette jezsuita hunczutsággal mozgó szemeit (Élénk derültség) és meg akarja gyalázni a primási vármegyét ország-világ előtt. El akarja szerezni a doroghi kerületet a hazaáruló néppártnak, a mely szövetségben áll Bómával és Ausztria azon népeivel, a kik Magyarországot eltörölnék a föld színéről.« Pichler Győző: Ezt miért olvassa fel ? Azért-e, mert igaz, vagy mert nem igaz ? (Hoszssantartó zajos derültség. Elnök csenget.) Molnár János: Azért olvasom fel, hogy azok, a kik megbotránkoztak a mi stílusunkon, a mely ezekhez a drótkefékhez képest selyemszál, épüljenek ezen a stíluson, Befejezem, t. képviselőház. Még csak néhány sort idézek, mert most jövök ad fortissimuni virum. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon) Egy lappal, nem tudom, mily ügyben, összeszólalkozván, a »Magyar Szó« megsérteni látszott őt. Ebből a válaszból azt látom, hogy az a november 25-én, hétfőn. lap, ez a politikai magyar napilap, a mely a műveltségnek igen magas fokára tart igényt, a mely csak művelt emberek közt forog, ezeket irja (olvassa): » Válasz. A főudvarmester moslékján hízó disznócsorda óljából ma a szokottnál dühösebb röfögés hallatszott. A derék bestiák kondásukat féltik, mert ha valami baja esnék, bizony éhen döglenének. Azon vannak tehát, hogy velük birkózzék meg, a kinek dolga akad kondásukkal. Velük, mert ők röfögnek. Velük, mert ők túrják fel a bűzhödt sarat. Velük, mert ők a disznók, nem kondásuk az. Mi pedig azt mondjuk a kondásnak, tanitsa emberségre csordáját. 0 vigyázzon, kire mit röfögnek, kihez fenik mocskukat. Mert ő az, aki felelni lesz kénytelen e szennyes nyájnak minden disznőságáért. Világosítsa hát fel moslékjának arabicziózus fogyasztóit, hogy nekik hizniok illik, nem pedig legénykedniük. Bakonczátlan disznónak a kondását ütik oldalba.* Ez a lap semmi más, mint az, melynek szerkesztője Vészi képviselő ur. Megvallom, ilyen rekordot mi még nem értünk el. Vészi József: Igen, én magam irtain. (Derültség.) Molnár János: Miután 10 perczczel elmúlt 2 óra, nem fogom tovább, csak még talán 8—10 perezre igénybe venni a t. ház figyelmét. Tudtam nagyon jól, hogy Ivánka képviselő ur, ismervén az ő természetét, nem fogja szó nélkül hagyni azt a erimen lesae maiostatist, hogy mi egy kerületben, melyben ő is fellépett, neki ellenjelöltet mertünk állítani. Azt is tudtam, hogy az ő villámainak legtüzesebbjei az én csekélységemet fogják sújtani. Nincs sem alkalmam, sem időm arra, hogy részletesen feleljek az ő különféle vádjaira, a melyekot részint ellenem, részint a párt ellen ma felhozni méltóztatott. Lesz még majd alkalmam nekem is, másnak is, hogy, r ha tetszik, felelhessünk. Én nem irigylem az ő Ízlését, hogy ő egy közönséges választásnak mindenféle részleteit itt elmondja, mert nagyon jól tudjuk, hogy az olyan dolgokat, mint a milyenek példának okáért az, hogy akár este is elmentek egyesek a házakhoz, többágú koronás urak is, bár nem akarok neveket említeni, mert nomina sünt odiosa, megtettek. Ivánka Oszkár: Csak tessék! Molnár János: Hát megmondom, gr. Cziráky Béla, ki ellenem korteskedett az Esterházy herczeggel. (Zaj.) Ivánka Oszkár: Elbánt önnel! Molnár János: Nem nagyon, mert 367 szavazattal győztem ellenük! Ivánka Oszkár: Nagy katholikus Cziráky, de nem néppárti, s ez nagy különbség. (Zaj.) Molnár János: Nem erről van szó, hanem hogy este is járt a házakhoz, hogy maga a bíró mondta nekem: »kérem még este tízkor is idejött*. Azt hiszem, hogy ilyen dolgokat nem nagyon ízléses előhozni, bár nem félünk tőlök, majd megfelelünk rajok. De én nem erre akarok