Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-16

210 16. országos ülés 1901 ellenkezőjét akarja mondani és mégis ugy látszhatik, mintha nem azt mondaná, a mi ott le van irva (olvassa): »Ott jól tudják, t, i. Amerikában, hogy a hazát nem lehet szeretni és fentartani az államnyelvvel.« Azt akarja ugyanis kifejezni, hogy csak az államnyelvvel nem; vagyis ha mást nem tesz valaki, mint hogy csak az államnyelvét kultiválja, hogy ezzel még nem segit a hazán. (Ellenmondások a jobboldalon.) Igen, a következők is ezt bizonyítják. Azt mondja, hogy ott »minden népeket ural az egyenjogúság.« Azt mondja, hogy ott egy hazafiságot ismernek: »tisztelni az állam törvényeit, dolgozni és becsületesen élni.« Tehát azt mondja, tisztelni az állam törvényeit. Hiszen a magyar törvényeknek majdnem az alfája, hogy magyar az állam hivatalos nyelve. (Nagy zaj.) Ebből, t. ház, az következik, hogy ő igenis az állam törvényeit meg akarja tartani, ott is, itt is, mindenütt. (Zaj a jobboldalon.) Bornemisza Lajos: Hát a hol az amerikai szláv egyesületekre hiv fel? Buzáth Ferencz: Kire szavaztak a választásoknál? — az a kérdés. (Zaj. Elnök csenget). Molnár János: Épen az előbb mondotta itt egy t. képviselő ur közbeszólás alakjában, hogy nálunk még egyesületet is, tót egyesületet is engedtek. Hát mi van ebben rossz? (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: Nagyon sok!) Mi van abban rossz, ha felhívja a figyelmet az amerikai tót egyesületekre ? (Zaj a bal- és a jobboldalon). Pichler Győző: Más az, ha Amerikáról és más, ha Magyarországról beszél. Egy tenger van közte! (Zaj.) Molnár János: Amerikában, Magyarországon is szabad tót, vagy bármely más nemzetiségű egyletet alkotni. Én legalább ugy tudom ezt a törvényből is, a praxisból is. Én azonban megvallom, nem írnék így, nehogy félreértésekre adjak alkalmat. De olvastam én azoknál az inkriminált czikkeknél még kriminálisabbakat. Van pl. öt czikksorozat, a melyben épen nem régen a Hurban-féle lázadás egész terjedelmében, egész vehemencziájával, elejétől végig le van irva, sőt még egyes forradalmi versek is vannak közölve, a melyek közül kettőt fel fogok olvasni (Olvassa): Kong a szabadság harangja. Halljátok meg nemzetek. A ki meg nem hallja, megbánja. Mi is halljak meg testvérek, az aranyszabadság harangját! Visszhangozzon nyelvünk a Tátrában, Törvénynél, gyűlésnél ö is ott legyen. Vérünket, verejtékünket, Munkánkat ismeri az ország. Voltunk benne, voltunk, Mint madarak a kaliczkában. De most fel, talpra tótok! És ha ellenszegülnek a nemzet követelményének, A tótok halni tudnak a szabadságért. Föl talpra tót! Halld szülőföldedet, november 25-én, hétfőn. Itt az igaz idő, tettre készülj ; Vagy a rablánczokban megrothadni akartok, Vagy szabadságot választatok ? Három halom arany-kereszt A völgyben sziklakő, A tótnak is van országa, S mint másnak, királya. Hogy mit értettek azon időben ezen szavak alatt, azt nem kell magyarázni. Értettek ugyanis külön országot, külön nemzetet, a melynek szintén van királya. (Zaj.) Közölték azután azok a czikkek a tót nemzetiség kérelmét Liptó-Szent-Miklóson a megyéhez, a melyekben azt óhajtják, hogy ezen terület vagy inkább kör népe, — mert körökre óhajtották osztani az országot, a nemzetiséget — »most nyert polgári jogai szerint, tényleges és pozitív részt vegyen ezen terület nemzeti gyűlésén (t. i. a megyegyűlésen) és természetszerűleg, hogy a tárgyalások és határozatok tót nyelven hozassanak«. »Követeljük, —• írják tovább" — hogy az Ítélkezések, a perek, az országgyűlési és környéki hivatalok hirdetései tót nyelven eszközöltessenek,* és hozzáteszi az a lap, bogy ezek a kérelmek jegyzőkönyvbe vétettek, mert hiszen a követelések semmi különöset, semmi rendkívülit nem tartalmaztak. (Mozgás.) Megmondom már most, hogy ez véletlenül nem a Krestyan-ban, hanem a Szlovenszke Novinkiban foglaltatik, abban a lapban, a mely erczliberálisnak vallja magát, s a mely oly kevés előfizetővel bír, hogy csak szubvenczióból tud exisztálni. Hogy azután a szubvencziót honnan kapja, azt nem kutatom, de hogy a néppárttól nem kapja: azt tudom. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: Ez fontos dologi) És tetszik látni, mi mégsem rójuk fel mindezt önöknek; mi nem mondjuk, hogy egy gyékényen árulnak azokkal; mi nem vádoljuk önöket hazafiatlanság és hazaárulással, mint a hogy önök tesznek azért mivelünk hogy ha egyszer-másszor egyik-másik szerkesztő egy gíxert követ el, mert hiszen méltóztatik tudni, hogy a közmondás szerint — a lónak négy lába van, mégis megbotlik. (Zaj.) De ha egy szerkesztő itt, vagy másutt kevésbbé korrekt kifejezéseket használ, vagy a neki beküldött számtalan levelet talán elmulasztja kikorrigálni, azért mindjárt a néppárt felelős, hazaáruló és hazafiatlan. (Ugy van! a baloldal némely padjain.) Bornemisza Lajos: Azt nem mondtam! (Mozgás.) Pichler Győző: A Slovenske-nek te vagy a tulajdonosa Kubinyi! (Zaj.) Kubinyi György: Azt sem tudom, hogy exisztál-e? (Nagy zaj.) Elnök csenget: Csendet kérek! (Felkiáltások bal felöl: Ki a tulajdonosa?) Molnár János: És hogy ha már most a tulajdonost emlegetik, hát legyen szabad Vészi képviselő urnak arra a közbeszólására, a múltkorira, csak egy pillanatra reflektálnom, a hol azt mondta, hogy azért, mert bár csak tulaj-