Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-16

198 16. országos ülés 1901 Vita tárgya volt a fiumei kérdés. Rövid kivonatban, de bű fordítás szerint ezt mondta: »Separatum corpus sacrae coronae oly territóriumot jelent, a mely felett sem Magyarország, sem Horvátország, hanem a két ország és országgyűlés gyakorolja az uralom jogát«. Német nyelven, — mert igy jelenik meg: Das Eecht der Gebietshoheit. Az ily viszony számára a tudománynak sem leket más elnevezése, mint: condominium. Folytatólagosan ezt mondja: »Az, hogy a két fél a condiminiumot pro diviso, vagy indiviso, megosztva vagy osztatlanul akarja-e berendezni, az az ő megegyezésüktől függ«. Szabad-e ezt a magyar állam területén, lehet-e ezt Magyarország területi integritásának megsértése nélkül hirdetni ? Nem tulajdonítanék én, t. ház, oly túlságosan nagy súlyt annak a tudós urnak, hogyha ez a tan uj volna, de ezt a tant hirdette már Starcsevics 1881 február 3-án. A mikor tehát Pliverics arra vállalkozik, hogy Starcsevics tanát az államjogi tanár tudásának erejével, hatalmával és befolyásával, az országgyűlési képviselő, a politikus súlyával és nagy nyilvánosságával, hirdesse és beoltsa generácziókba, ezt egyébnek, mint a szeparatisztikus törekvések nagymérvű kifejtésének nevezni nem tudom, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha ugy van, hogy a magyar állam érdekének megóvása szempontjából minden tünetre vigyázni kell, ez sokkal több, mint tünet, ez rendszer, melyet összetett kezekkel tűrni nem szabad! (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a Pliverics doktor, a ki, ha jól tudom, egyúttal képviselőtársunk is, azt is hirdeti, hogy Horvátország állam. Ha Horvátország állam, t. ház, akkor a mi közjogunk hamis. De hogy mennyire nem állam és mennyire jobb tudomása ellenére terjeszti ő e tant és oltja be mint egyetemi tanár 25 év óta a zágrábi egyetem ifjúságába és nevel számunkra egy Starcsevics-, Strossmayer-Pliverics-féle és egyéb ilyen kedves elvekkel beoltott generácziót, csak nagyon röviden méltóztassék megengedni, hogy nem a mi figyelmeztetésünk, hanem az igazság felelevenítése végett Deák Ferencznek egy nyilatkozatát czitáljam. Nem uj ez a törekvés Horvátországban. Az a hires zágrábi levél, mely 1861-ben Deák Ferenczet megszólalásra kónyszeritette, ugyanazon forrásból táplálkozott, ugyanezt a hangot használta, a testvéri szeretetnek ugyanazon melegsége sugárzott belőle felénk, mint ezekből a Pliverics-féle tanokból. Horvátország állami kérdése kapcsolatban Fiume condominiumának kérdésével akkor is napirenden volt. Ezen zágrábi levélben számos nyomatékos indokon kivül Deák válaszában azt mondja, hogy a független önállásnak leglényegesebb része a törvényhozás terén az, hogy a nemzet önmaga határozza meg az állam szükségére fizetendő adónak mennyiségét. Itt aztán idézi Deák azt a tényt, hogy 1790-ben Horvátország rendéi követeik által előterjesztést november 25-én, hétfőn. tettek a magyar országgyűlésen, melyben követelték, hogy alkottassák törvény, mely szerint Horvátországnak adója mindig a magyar országgyűlésen tárgyaltassék és határoztassék meg. A közigazgatási autonómia körében hasonlóan kö-. vetélték a horvátok, hogy ezentúl Horvátország közigazgatása a magyar királyi helytartótanács alatt álljon és ez törvény által biztositassék. így jött aztán létre Horvátország határozott kívánságára az 1790 : LVIII. és LIX. t.-cz. Ezen tényekkel és a históriából kimutatható tények egész lánczolatával szemben grábi egyetem fizetett nyilvános tanára, az államjog tanára 25 esztendő óta hirdet ilyen tanokat az egyetemi kathedráról és mint képviselő a tartományi gyűlés nyilvános ülésében, népgyűléseken. És most eljutottam ezen kérdésnek leglényegesebb részéhez, midőn azt kell kérdeznem : hol vannak a horvát képviselők ? A horvát kiegyezési törvény megalkotása után megállapittatott törvényileg, hogy 40 horvát képviselőnek van itt helye. Nem azért hozta meg az ország ezt az áldozatot, hogy a horvát képviselő urak otthon üljenek. Nemcsak udvariassági aktus volt ez a magyar törvényhozástól, megilleti őket e hely, de ha megilleti, kötelességeket is ró reájuk. Kívánatosnak tartja a magyar országgyűlésen mindenki, hogy a horvát tartománygyűlésen választott képviselők itt üljenek, itt adják elő sérelmeiket, vegyenek részt a nyilvános tárgyalásokban, aggályaikat itt oszlassák el, nem pedig a horvát tartománygyűlésen és zágrábi népgyűléseken lázítsák, izgassák — bocsánatot kérek, nem találok más kifejezést — a horvát népet az anyaország ellen és beszédeiket ezer és ezer példánjban ingyen terjeszszék, hogy megmérgezzék vele a közvéleményt. (Igaz! Ugy van! szélsöbahldalon.) Egy közbeszóló t. képviselőtársam felemiitette, tehát én sem hallgatom el, hogy valahányszor vasút, csatorna, ösztöndíj és más néven nevezhető segély kell, akkor Horvátország Magyarországgal édes testvéri viszonyban van, de minden más alkalommal, mikor a magyar állam erősítéséről, egységéről van szó, akkor hol Ausztria felé, hol Póma felé kacsintgat, csak azt nem teszi, a mit tennie kellene, ha igaz tényezőjévé akarna lenni a trónbeszédben kifejezett, a magyar nemzetével egyező királyi óhajtásnak is, a mely akképen hangzik, hogy a magyar állam kiépítése munkájának nem szabad szünetelni. (Tetszés a szélsöbahldalon.) Csak még egyet t. képviselőház. (Halljuk! Halljiűi!) A t. miniszterelnök ur talán. nem veszi rossz néven tőlem, ha én, közjogi tudásom fogyatékosságát, az ő tudása segélyével akarom kiegészíteni. Óhajtanám tudni, hogy van-e különbség abban a terminológiában, a melyet a trónbeszódre szoktak alkalmazni és abban, a melyet a t. miniszterelnök ur igen szorosan konstruált beszédeiben szokott használni: a magyar állam és az egységes magyar állam fogalma között? At. miniszterelnök ur székfoglalójában az