Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-16

16. országos ülés 1901 egységes magyar állam kiépítésének szükségességét hirdette; a trónbeszéd csak a magyar állam kiépítéséről beszél. ííem tudom, van-e ebben valami, vagy nincs? Ha van, szíveskedjék a t. miniszterelnök ur minket erre nézve felvilágosítani. Ha nincs: méltóztassék az önként felmerülő' kételyt eloszlatni. (Helyeslés a szélsöbahldalon.) És most a t. ház szíves türelmét megköszönve, befejezem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Elmondtam azokat, a miket elmondani szükségesnek tartottam, különösen Horvátországra vonatkozólag, sine ira et odio. Mi itt mindannyian őszintén és frázis nélkül óhajtjuk, hogy a Szent korona országainak összes népei között az őszinte, testvéri együttérzés honosodjék meg. Mi nem akarjuk frázisnak tekinteni azt sem, hogy a magyar állam, vagy a mint mi mondjuk és óhajtjuk, az egységes magyar állam kiépítése és megerősítése mielőbb bekövetkezzék. Ismétlem a miniszterelnök urnak azon kijelentését. is, vigyázni kell az államrend megerősítése szempontjából minden tünetre! Egyúttal szíves figyelmét kérem a t. miniszterelnök urnak József nádor egy nyilatkozatára, a melyet 1802-ben intézett a magyarokhoz. Azt mondotta: »A császár az én fitestvérem, de ha csak jogaitok legkisebbikét megsértené, elfeledném a vérségi köteléket, hogy emlékeztessem magamat, hogy én a ti nádorotok vagyok.« Ajánlom elfogadásra a Kossuth Ferencz t. képviselőtársam által benyújtott felirati javaslatot. (Elénk tetszés és éljenzés a szélsöbaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Gr. Teleki Sándor jegyző: Ivánka Oszkár! Ivánka Oszkár: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azon konkolyhintő munka, melyIyel a néppárt még a miniszterelnök és Horánszky Nándor beszéde után is, az egész, vitát kihasználni törekedett, hogy elhitesse az országgal, hogy ma is minden a régiben van, avval a különbséggel csupán, hogy mi, nemzeti pártiak is részesek vagyunk azon hibákban, a melyeket ezelőtt elitéltünk és kárhoztattunk, késztet engem a felszólalásra. (Halljuk! Halljuk!) A magyar nemzetnek öröklött nagy erénye, a hazafiasság az, mely lehetővé teszi, hogy válságos, nehéz pillanatokban a legjobbak mindig megértsék egymást, megtalálják arra a módot, hogy félretéve gyűlölséget, rokon- és ellenszenvet, feláldozva a haza oltárán, párt és egyéni érdeket, sőt, — a mit sokszor nagyon nehéz feláldozni — a hiúságot is; egyesüljenek a haza szolgálatában, (Ugy van! joibfelol.) Ez történt a Bánffy-kormány bukása után is. Midőn mi, a nemzeti párt, a szabadelvű pártba beléptünk, egyesültünk azért, mert ismertük a hibákat, egyesültünk azért, mert a hibák ismétlődését lehetetlenné akartuk tenni a jövőben. (TJgy van! jobbfelöl.) Igaz, hogy ekkor a két egyesült elem még csak ugy

t- volt együtt, mint két összeforrasztott fém. Összeforrasztott minket a hazafinovember 25-én, hétfőn. 199 ság és a miniszterelnök ur programmja. Akkor e két egyesült elemnek mindegyike behozta oda természetszerűleg a maga különleges tulajdonságait, sajátosságait, kívánságait, aspiráczóit. Es megtörtént, azt hiszem mindkét részről, hogy ismételten próbáltuk a miniszterelnök urnái ezen magunkkal hozott külön aspiraczióinknak, külön óhajainknak érvényt szerezni és őt az ő saját irányától az ezek érdekében való eltérésre buzdítani. Én is^azok közé tartoztam, kiknek ebben részük volt. És hogy ezt nem minden energia nélkül tettem, arról bizonyság az, a mit a miniszterelnök ur nekem egy alkalommal mondott. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondotta ugyanis: »Ugy látom, hogy te még most is Apponyiért és Horánszkyért rajongsz, én irántam pedig csak másodlagos bizalommal viseltetel«. Konstatálom és nem is tagadtam, hogy a miniszterelnök ur ezen rövid egypár szóban az én akkori összes gondolataimnak és érzelmeimnek nagyon világos és helyes formuláját adta. Tényleg így volt, de nagy örömömre szolgál, hogy ma már azt mondhatom, hogy habár az a szeretet, ragaszkodás és bizalom, a melylyel régi vezéreim iránt viseltettem, bennem soha meg nem szűnik, a nélkül, hogy ezen érzelmek teljességükből veszítettek volna, azoknak egész teljességét ma a miniszterelnök ur is birja. (Helyeslés a jobboldalon.) Birja pedig nemcsak részemről, hanem birja a nemzeti párt _ minden tagja részéről. (Helyeslés jobbfelöl.) Örömmel konstatálhatom egyébiránt azt is, hogy így van ez a szabadelvű párt régi tagjai részéről is az én volt vezéreimmel szemben. (Helyeslés.) És hogy ez így van, hogy az állapotok a pártban és az országban idefejlődtek: abban az érdem elsősorban a miniszterelnök urat illeti, (Helyeslés) a kinek kormányzati és politikai bölcsesége tette ezt lehetővé és azért nemcsak a szabadelvű párt, hanem az ország is elismeréssel és hálával tartozik, (ügy van! jobbfelöl.) És most a választások tüzén keresztülmenve, hogy ez a két fél mely csak összeforrva volt, ma már szilárd, tömör nemes egészet képez: elsősorban a miniszterelnök ur érdeme. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezt a szilárd, ezt a tömör egészet pedig nem fogja alkotó részeire bontani semmiféle választóvíz, de még a szenteltvíz sem. (Derültség.) De a, mikor mi tömörültünk: azért egyesültünk, hogy elismerjük a multak hibáit és azok ismétlődését lehetetlenné téve, a nemzet javára dolgozzunk. (Tetszés jobbfelöl.) Ezen munkánkban minket nem fog megtéveszteni senki, -még az sem, ha a néppárt reménytelenül a jövő iránt, a multak bűnein rágódva meggyanúsít minket, az ugy programmunkban, mint irányzatunkban és egész kormányzatunk működésében a lehető abszolút korrektségre törekvő szabadelvű r pártot. (Tetszés jobbfelöl.) Én, t. ház, ezen nem is csodálkozom. Ez egy kétségbeesett vergődés, a mi a dolgok ter-