Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-16

16. országos illés 1901 november 25-én, hétfőn. 195 beszédében ezt a kérdést figyelemre méltatta és csodálatos, hogy a felirat, sőt maga a képviselő ur a felirati vita folyamán tartott beszédében is ennek a szerinte is nagyfontosságú kérdésnek egyetlenegy szócskát sem szentelt. Nem akarom hinni, kogy Horánszky Nándor t. képviselőtársamnak talán tudomására jutott, hogy a kormánynak talán nem kellemes, hogy ez a kérdés itt nyilvános megbeszélés tárgyává tétessék. Nem akarom ezt hinni. És ha már ezt a kérdést ugy hoztam szóba, hogy Horánszky Nándor t. képviselőtársam személyével is kapcsolatba hoztam, szives engedelmével bátor vagyok csak épen rámutatni arra, hogy nyilván tévedésben volt t. képviselőtársam, mikor a szerzői jogot ezen eszmére nézve magának vindikálta. Tévedésben volt azért, mert ezen padokról nem egyszer hangzott el kérelem más alakokban; konkrét alakzatot pedig az ő javaslata sem foglalt magában. Sőt emlékezetébe idézem t. képviselőtársamnak, hogy a kárpátalji nép megmentésére alakult bizottságnak a pénzügyminiszter úrhoz intézett memorandumában in concreto is föl van véve ennek a teherrnentesitési, illetőleg konvertálási akcziónak a szüksége. Horánszky Nándor: A későbbi! Barta Ödön: Bocsánatot kérek, ezzel abszolúte nem akartam levonni Horánszky Nándor t. képviselőtársam érdemeiből, egy mákszemnyit sem; csak a történeti hűség kedvéért konstatáltam ezt, s hogy lássa, mennyire őszinte és igaz ez az én nyilatkozatom, e tekintetben felajánlom a magam nevében az én csekély tehetségemmel együtt, ennek a pártnak oldaláról minden erőnkkel a támogatást. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Vegye a kezébe ezen eszme megvalósitását, tegye azt jogosult ambicziója tárgyává és segitse azt mielőbb a megvalósuláshoz: (Helyeslés a szélsöbalóldalon követni fogja munkáját a nép százezreinek áldása és az ország és a jövő elismerése. (Élénk tetszés a baloldalon.) De, t. képviselőház, valahányszor ilyen erőmérőkről van szó, mindig azt hangoztatják, hogy kis nemzet vagyunk. Nos, ha kis nemzet vagyunk, pótolnunk kell talán a számot az egyének erejének a növelésével és nem szabad tűrnünk, hogy népünk java a súlyos helyzet elől innen elmeneküljön. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Visszaélnék a t. ház türelmével, ha ezeknek a bajoknak a forrását bővebben ecsetelném ; elegendőnek tartom, a mit mondottam, mert hiszem, hogy a t. kormány figyelme erre a kérdésre felhivatván, alkalmunk lesz tőle nyilatkozatot hallani, a mely aztán majd esetleg .további megbeszélések tárgya lehet. T. ház! Még egy kérdéssel óhajtok foglalkozni, s midőn ezt tenni készülök, a t. miniszterelnök ur szives figyelmébe idézem e hó 21-ikén tett egyik kijelentését, a mely igy hangzik (olvassa): »Vigyázni kell. az államrend megóvása szempontjából minden tünetre«. Minden tünetre. Akczeptálom a tételt, t. ház, igaz államférfiúi bölcseség nyilatkozik meg ezen tételben. De ezt a tételt én nem ugy kivánom alkalmazva látni, hogy csak azokra ós azoknak a tényeire alkalmazzuk, a kik ide mint vendégek jönnek és eszméket, vagy épen a kormánynak nem tetsző eszméket hirdetnek, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Hisz általánosságban mondtam! Barta Ödön: . . . hanem alkalmazni kell mindazokra, a kik az állam területén az állam jótéteményeit, az állam erejének és biztosságának ő reájuk is kiterjedő jótékony hatását élvezik és mégsem viselkednek ugy, mint a hogy hűséges gyermekeknek! édes anyjuk iránt viseltetniük kell. (Élénk tetszés-a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: így általánosságban érteni én is. Elfogadom. Barta Ödön: Elmondtam ezt, t. ház, mert összefügg beszédem további fonalával. Nem akarok most az anyaország belső részeiben mutatkozó tünetekkel foglalkozni, hanem méltóztassék megengedni, hogy egy minket nagyon közel érdeklő kérdésnek szenteljek egy talán kissé hosszabb fejezetet. (Halljuk! Halljuk!) Vessünk egy pillantást a szent korona országainak egyik integráns alkatrészét képező Horvátországra. A trónbeszéd ezen kérdésnek szintén szentel egy passzust. Azt mondja, hogy »gondoskodásunk tárgyát fogja képezni a HorvátSzlavonországokkal az 1868 : XXX. t.-ez. értelmében létesítendő pénzügyi egyezmény; az igazság és méltányosság alapján sikerülni fog ezt a kérdést is megnyugvással megoldani.« A többség felirati javaslata erre vonatkozólag a következő kijelentéseket tartalmazza: »A mi a Horvát-Szlavonországokkal létesítendő pénzügyi egyezményt illeti, teljesen osztjuk Felségednek azon reményét, hogy kölcsönös jóakarattal sikerülni fog ezt a kérdést is az igazság és méltányosság alapján megoldani. Bátran állithatjuk, hogy részünkről ezen jóakarat végig vonul valamennyi egyezségen, a mely az 1868: XXX. t.-cztől kezdve a legújabb időig a szorosabb értelemben vett Magyarország és HorvátSzíavonországok közt lettre jött. Őszintén óhajtjuk ezen társországok felvirágzását és hogy ezen czél eléressék, mindenkor elmentünk és ezentúl is el fogunk menni a méltányosságnak legvégső hataráig, valamint másfelől örömmel konstatáljuk, hogy ezen őszinte jóindulatunk elismerése Horvát - Szlavonországokban is mindig nagyobb tért foglal és igy biztosan remélhető, hogy a legközelebb megindulandó tárgyalások is a mindkét részre nézve kivánatos eredményhez fognak vezetni.« (Mozgás és zaj a baloldalon.) T. ház! Még a Kossuth-párt feliratának ide vonatkozó tételeit is leszek bátor felolvasni, hogy azután következtetéseimet levonjam. (Halljuk! Halljuk!) A Kossuth Ferencz és pártja által benyújtott felirati javaslat ide vonatkozó része igy hangzik, — elhagyom azokat a része-