Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-14

ih. országos ülés 1901 n lésének jogát. En nem vindikálom, mert igazság szerint nem is vindikálhatom, hogy a kormány tagjai mind katholikusok legyenek, de ha ez igy igazság, annál inkább vindikálom azt, hogy a kormány, a mely nem katholikus férfiakból is áll, _ ne avatkozzék katholikus ügyek intézéséhe, (Élénk helyeslés a baloldalon) és ne avatkozzék a mi főpásztoraink kijelölésébe, mert ezek tisztán egyházi vonatkozású dolgok, s az egyházi vagyonokat is adja ki a katholikus közönségnek. (Helyeslés a baloldalon.) Az államot jsedig velünk szemben épugy, mint a protestáns és a többi egyházakkal szemben, a főfelügyeleti jog kell, hogy illesse, nem pedig a közvetlen beavatkozás. (Helyeslés a baloldalon.) Barta Ödön: Az 1848: XX. t.-czikket végre kell hajtani. Darányi Ferencz: A sok erkölcsi bajon kiviil anyagi bajokkal is küzdünk. És hogy ezen anyagi bajokat orvosolhassuk, annak sok-sok módja van. Azonban én nem akarok hosszadalmas lenni ezen orvosságok felsorolásával, mert előttem szólott hivatottabb egyének szépen előelőadták azokat a módokat, a melyekkel / ezen közgazdasági bajainkat szanálni lehet. Én a sok orvosság közt, melyek elsejéül magam is a külön vámterületet állitom oda, igen fontos orvosságot vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani, a melyről sem a trónbeszédben, sem a többség felirati javaslatában említés nem történik. Ez a kötelező tagosítás. Addig, mig a parasztgazda négy-öt holdja, esetleg tiz táblába van beosztva, addig mig ezt a négy-öt holdat u. n. kutyanyelvekre szétdarabolhatja és igy adhatja el, egészséges közgazdaságról beszélni nem lehet. Addig, mig adórendszerünk egészben meg nem korrigáltatik, s mig az egyenes adók első, második, harmadik osztálya a helyes, igazságos és erkölcsi alapokra le nem fektettetik, addig igazságos és méltányos közteherviselésről beszélni csak humbug marad. És miután én azt találom, hogy a szabadelvű pártnál ezen általam is jelzett üdvös intézkedésekre még a törekvés sincs meg, ugyanezért én nem a többség feliratát, hanem gr. Zichy János t. képviselőtársam válaszfelirati javaslatát fogadom el. (Tetszés és helyeslés balfelöl.) Illyés Bálint jegyző: Gr. Wilczek Frigyes! Gr. Wilczek Frigyes: T. képviselőház! (Halljuk ! Hálljuh!) Első izben lévén szerencsém itt felszólalni, tisztelettel kérem a t. háznak szives jóindulatát, a melyre annál is inkább szükségem van, minthogy azon hálátlan szerepre vállalkozom, hogy a kisebbség által benyújtott javaslatot támogatom. (Tetszés balfelöl.) Ha hálátlan is ezen szerep, t. ház, azért nem tartom azt szükségtelennek, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy az egyes tagok véleményének összességéből szűrődik le valamely testület elhatározása és ha nem is az eszmék tisztázásához, hanem csak valamely érv megvilágitásához járultam hozzá, azt KÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. i. KÖTET. vember 22-én, pénteken. 161 hiszem, akkor hiábavaló dolgot nem végeztem. Eszembe jut az egykori görög bölcs, a ki, midőn társa botot emelt rá, azt mondta, hogy üss, de hallgass meg. Igy én is el vagyok arra készülve, hogy elmondandó szavaim esetleg bonczkós alá kerülhetnek, előre pedig mást nem kérhetek, mint hogy szavaim meghallgattassanak. (Halljak ! Halljuk!) A legmagasabb királyi trónbeszédben, ép ugy, mint a többség által benyújtott felirati javaslatban a közigazgatás reformja van a parlament jövő cziklusának egyik feladatául kitűzve és én erről óhajtok néhány szót szólani. Sem a trónbeszédben, sem a többség felirati javaslatában nem emlittetik meg, hogy ezen reform mily irányban, mily elvek szem előtt tartása mellett van kontemplálva; az igen t. kormánynak és az igen t. többségnek eddigi állásfoglalásából azonban arra lehet következtetni, hogy ezen reform alatt az államosítás értetik. Következtetem ezt az eddigi kormányok intézkedéseiből, a benyújtott és törvényerőre emelkedett törvényjavaslatokból, rendeletekből, a melyek a megyei, városi és községi autonómiát mind szűkebb és szűkebb körre szorították, ugy hogy annak manapság, bátran lehet mondani, csak látszata, neve maradt meg. Következtetem ezt a többi közt a jelenlegi kormánynak a megyei pénztári tisztekről és számvevőségről szóló törvényjavaslatából, a mely szintén egy hatalmas lépés az államosítás felé. Ugy képzelem, hogy a kormány ezen reformja nem állana egyébből, mint a látszatot, a nevet is elvenni az örkormányzattól. Mert ha a többség felirati javaslatában egy helyen az van is említve, hogy a reform az államhatalom szélesbitésével és evvel joárhuzamosan az önkormányzat fejlesztésével lesz keresztülvihető: én részemről megvallom, hogy nem tudom elképzelni, mint férhet ez a kettő össze; hacsak nem akar a kormány újból egy olyan természeti tüneményt, egy fából való vaskarikát szervezni, mint a milyen a mai közigazgatásunk, a régi vármegye, a mely fa, tiszta, vén tölgyfa, a mely százados viharokat ólt át, a vaskarika pedig, a mely azt megfojtani készül, azon intézkedések, a melyek az államhatalomnak biztosítanak ingerencziát az autonómiai területnek legbensőbb, legprivátabb ügyeibe. (Igaz! Ugy van! balfelbl.) T. ház! Hogy mai közigazgatásunk nem egészen jó, nem felel meg mindenben a jogosan támasztható követelményeknek, tudjuk, elismerjük mindnyájan, és épen a mi pártunk az első, a mely a legerélyesebben követeli azoknak javítását. De tisztán azáltal, hogy a tisztviselők államosittatnak, én ezt még elértnek nem tekintem. Mert vegyük csak szemügyre, hogy a mai közigazgatásunk áldatlan állapotainak mik az okai. Részemről én ezeket kettőben látom: az egyik ok az 1867 óta hozott törvények és rendeletek rendszertelensége, a másik pedig azon körülmény, hogy az állam a tisztán állami funkczíókat az önkormányzati közegekre ruházta, ugy 2! 't