Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-14

162 lk. országos ütés 1901 november 22-én, pénteken. hogy azoknak tulajdonképeni hivatásuk betölté­sére nem volt idejük. (Ugy van! balfelöl.) Ami az első felhozott indokokat illeti, erre nézve legyen szabad csak azt felemlitenem, hogy az egymásnak sokszor ellenmondó kormányren­deletek nemcsak köteteket, hanem egész könyv­tárakat tesznek ki, ugy hogy ezeknek a törvé­nyeken kivüli ismeretére alig elegendő egy a hivatalban eltöltött egész élet. (Ugy van! bal­felöl.) Ezeknek a rendeleteknek sokaságában van lefektetve az a bonyolult, az a czopfos, az a bürokratikus eljárási rendszer, a mely már eddig is annyi és oly jogos panaszoknak lett kitéve. Igaz ugyan t. ház, hogy az igen t. belügy­miniszter ur a legutóbbi időben kísérletet tett ezen közigazgatás egyszerűsítésére, azonban — engedelmet kérek, én tisztán egyéni nézetemet mondom el — ez a kísérlet nem vált be, hanem csak egygyel szaporította a végre nem hajtott rendeleteknek számát. (Ugy van! balfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nagyon rosz­szul tudja! Gr. Wilczek Frigyes: Különben, t. ház, hogy ezen egyszerűsítés milyen nagy, arra nézve legyen szabad azt az egyet felemlítenem, hogy a főszolgabírói hivataloknál épen azon időben, midőn ez a kísérlet napvilágot látott, napvilágot látott egyszersmind két kormányrendelet . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Még végre sincs hajtva! Gr. Wilczek Frigyes: ... a melyek ugy a kihágási, mint az ipari ügyekben uj statisztikai adatgyűjtést rendeltek el. Ha, t. ház, most a statisztikai adatgyűjtést emiitettem meg, ezzel tulajdonképen áttértem indokaim másodikára, arra t. i., hogy az állam, a tisztán állami funkcziókat — mert a statisz­tikát is annak veszem .— önkormányzati köze­gekre ruházza át. Vegyük még ehhez az uj bűnvádi perrendtartást —, minthogy a főszolga­bírói hivatalokról már szóltam — és még te­kintsük a községi és körjegyzőket. Ezek már előbb is az állami adókkal, azok összeírásával, a könyveléssel, az adók behajtásával, végrehaj­tásával annyira el voltak foglalva, hogy a járás­bíróságok által reájuk ruházott teendők teljesí­tésére már nem értek rá. Ehhez hozzájárult még most a szerencsétlen állami anyakönyvveze­tés, ugy, hogy bátran állithatom, még pedig sze­mélyes tapasztalatomból, személyes meggyőződés alapján, hogy egy több községből álló körben a jegyző és a segédjegyző akár egész nap ne te­gyen mást, mint az adóval és az anyakönyvvel foglalkozzék. (Ugy van! balfelöl) Pedig, t. ház, a községek választják és azok fizetik a körjegy­zőt és ennek tulaj dónképeni hivatása az volna, hogy a községi belélettel törődjék, a községi autonómiának vezetője, a községnek és a köz­ségi lakosoknak jogi tanácsadója legyen. (Ugy van! balfelöl) T. ház! Ha ezen két okon kivül a közigaz­gatás bajainak még egy más okát is látom, ez sajnos és előre ki kell jelentenem, hogy ezzel egy tisztviselői kart, egy testületet sem akarok érinteni, — egyes sajnálatos kivételek miatt — magukon a tisztviselőkön rejlik. Az általánosságban véve igen magas nívón álló tisztviselői karban és azon nagy és nehéz munkát teljesítő községi közegek közt fordultak és fordulnak elő oly sajnálatos kivételek, a melyek ezen tisztviselői testületek jó hírnevének alá­ásására alkalmasak. (Ugy van! balfelöl.) Hogy j:>edig ezen kivételek minél sűrűbben fordulnak elő, ennek okát én a közerkölcsi felfogásnak, az erkölcsi közérzületnek, a vallástalansággal pár­huzamosan haladó hanyatlásában látom. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Ennek remédiuma pe­dig nem az államosításban, hanem a közerköl­csiség regenerálásában van. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! azért, mert közigazgatásunk nem felel meg mindenben a követelményeknek, azért még nem indokolt annak alapját, az önkormány­zatot megbolygatni. (Igaz ! Ugy van !) Hisz ak­kor ép olyan joggal követelhetné valaki a kép­viseleti rendszer megingatását is, azon az ala­pon, mert a választások sem jók, azok sem fe­lelnek meg a követelményeknek. Mielőtt tulajdonképeni tárgyamat folytat­nám, t. ház, legyen szabad itt egy pár szóval a választásokra kitérni, a mire annyival inkább meritek bátorságot, (Ralijuk! Halljuk!) mert hiszen a válasz feliratok, vagyis a válaszfelirati javaslatok többségében ezen választások szintén előfordulnak. (Halljuk ! Halljuk!) Köztudomású, hogy mennyire aránytalanul és egyenlőtlenül vannak a kerületek beosztva. Annyira köztudo­mású ez, hogy ismétlések kikerülése végett bő­vebben nem akarok ezekre kitérni, de egynéhány példával szolgálok a t. háznak e tekintetben. (Halljuk! Halljuk!) Azon 66 kerületben, a melyben a most lefolyt választások alkalmával a néppárt jelöltet állított, és a hol szavazásra került a dolog, beadatott összesen 127,166 szavazat, ebből a szabadelvű pártra esett 58,270, a néppártra 57,053 és a többi pártokra 11,843 szavazat; megválasztva lett 38 szabadelvüpárti, 22 néppárti és 6 képviselő a többi pártokból. Ebből kiviláglik, t. képviselőház, hogy a szabad­elvű párt, noha a szavazatoknak jóval kisebb részét, mint felét kaj>ta, mégis jóval több, mint a kerületek felében került ki győztesként, és a néppárt, habár csak 1000 szavazattal kapott kevesebbet, mégis csak 16 kerületből küldött képviselőt. (Felkiáltások a baloldalon: Igen ér­dekes statisztika!) Eelhozok még egy másik pél­dát is, t. ház; (Halljuk! Halljuk!) és itt melles­leg megjegyzem, hogy természetesen az egyhangú szavazatokat statisztikámnál nem vettem figye­lembe. A néppárt 57,053 szavazattal, 22 képvi­selőt küldött az országgyűlésre, a t. független­ségi és 48-as pártnak Kossuth Ferencz vezetése alatt álló része pedig 101.041 szavazattal, — itt

Next

/
Thumbnails
Contents