Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-14

150 ik. országos ülés 1901 november 22-én, pénteken. mondotta nekik: »No hát jöjjenek el és lássuk, vájjon megtanulták-e kendtek ?« Persze nem tudta elmondani egyik sem. Akkor azt mondotta nekik: »A mig meg nem tanulják, mindég ezt az egyet fogom prédikálni*. Mi is mindég ugyanezt fogjuk prédikálni, t, képviselőház, amig csak mindenki meg nem tanulja azt tőlünk és a mig feladott jogainkat vissza nem szerezzük hazánknak és nemzetünknek. (Ugy van! Ugy van! a szélsübaloldalon.) Hieronymi t. képviselőtársam is azok közé tartozik, a kik unják már ezt a nótát és azt mondja: » Hagyjuk ezt már, nem aktuális ez most, ne foglalkozzunk a közjogi kérdésekkel; közjogi vitákból nincs a nemzetnek semmi haszna, hanem építsünk kikötőket és csatornákat ... Rakovszky István: Eleget építettünk! Kecskeméthy Ferencz:... majd azokon szállítják Budapestre az aranyat és az ezüstöt hajókkal, mint egykor az ó-testamentum szerint Tarsusból hajókon szállították az aranyat és ezüstöt Jeruzsálembe, bölcs Salamon udvarába.« Azt mondja Hieronymi t. képviselőtársunk, hogy bajaink orvoslásának legfőbb kelléke, hogy a közjogi viszonyokat ok nélkül bolygassuk, hogy a közjogi békét biztosítsuk. Azután, hogy legyünk munkásak és legyünk takarékoskodók, mint Szvoboda rektor búcsúztatójában a pap mondja egyik árva gyermeknek: »Zsíros kása helyett száraz kényért egyél. Kuporgass, kapargass, hogy házi ur legyél«. Hát, t. képviselő ur, ok nélkül bolygatjuk mi a közjogi viszonyokat és ok nélkül történik az, hogy mi az önálló vámterületet sürgetjük, mikor a kormány jelentéséből olvassuk, hogy a földmivelők százezrenkint mennek tönkre és pusztulnak el, s a budapesti kereskedelmi és iparkamarának a kereskedelmi' miniszterhez intézett jelentéséből azt olvassuk, hogy évenkint megszámlálhatatlan milliókkal gazdagítjuk Ausztriát a vámterület révén, és körülbelül 130 millió koronát veszítünk évenkint a vámjövedelmeknél ahhoz képest, hogyha Ausztriának hozzánk behozott iparczikkeit a mostani legalsóbb vámmal terhelnők? Hát mindez semmi? Vagy mikor azt látjuk, hogy ugyancsak a kereskedelmi és iparkamara korifeusai azt állítják, hogy Németországgal szemben lehetetlen részünkről a retorzió, vagy mikor egyik-másik főispán gyárat akar alapítani és külföldi gyárosokkal tárgyalva, azok azt felelik, hogy önálló vámterület nélkül nem mennek bele ilyen vállalkozásba : mindez semmi ? Ok nélkül történik a mi részünkről, hogy ezeket bolygatjuk ? Azt mondja Hieronymi Károly t. képviselőtársam, hogy az önálló vámterület sem segítene rajtunk egy nap alatt. Meglehet, hogy nem segítene egy nap alatt, de talán segítene valamit két nap alatt. És vájjon az ő csatornái mikor fognak a nemzet baján segíteni ? Akármit mondanak önök, a tényállás az, hogy ma a nemzet szeme ezen a párton van, ennek erélyes akczióját várja és ennek erélyes akcziója hatalmas támaszuk lesz önöknek is az osztrákokkal szemben a nemzet jogainak védelmében. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondják, hogy nem aktuális most a közjogi kérdésekkel foglalkozni. Csudálatos, hogy ezt épen most lehet hallani! Hát Ausztria jelenlegi viszonyai mellett kezeskedhetnek-e önök arról, hogy biztosítják a közjogi békét? Nem kell-e előkészületeket tenni minden eshetőségre? Pedig nálunk ugyan szép előkészület történik! A mi a munkásságra és takarékosságra való oktatást illeti, ez egyúttal valláserkölcsi leczke, és valóban nagy ideje, hogy erről a helyről valláserkölcsi leczkék is hangozzanak el. (Ugy van!) Nem az osztrák a hibás, nem is a kormány politikája, hanem a nemzet, a társadalom, a mely nem dolgozik, a mely renyhe. Valóban megszívlelésre méltó ez a valláserkölcsi leczke, de megszívlelendő első sorban a t. kormány és pártja részéről, mert a társadalom, a mely köztudomásúlag többet dolgozik ma, mint valaha, többet termel, mint valaha, hiába fárad, hiába munkálkodik és hiába lesz takarékos, ha ugy tesznek vele, mint a méhekkel, hogy mikor a mézet összegyűjtötték, kifüstölik és elszedik tőlök a mézet. De t. képviselőház, engedjünk Hieronymi t. képviselőtársunk azon óhajtásának és intésének, hogy hagyjuk a közjogi kérdéseket. Azt látjuk, hogy nem találunk a kormány politikájában, programmjában semmit, a mi a nemzet legszentebb aspiráczióinak kifejezője lenne. Mintha félnének a függetlenségtől és az önállóságtól, a mi szinte példátlan a nemzetek életében. De azért mégis azt hiszem, hogy nem attól félnek; félnek mástól: félnek Bécstől. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Félnek a jupiteri szemöldöktől, melynek mozdulása megrengeti az Olympust. T. képviselőház! Ha már a külpolitikára vonatkozólag nem találunk semmit a programúiban, azt várhattuk és vártuk volna, hogy a belpolitikai téren talán majd kapunk valamit. De mi az, t. ház, a mit ezen a téren is találunk? Homályos és nagyon hiányos Ígéretek és hiányos politika. T. képviselőház! Nem félkézpolitikára van itt szükség, hanem két karra; hozzá kellene látni pl. a szocziális kérdésekhez, szocziális politikához. (Ugy van! a ssélsöbahldalon.) A huszadik századnak legégetőbb kérdései^ legnagyobb problémái a szocziális kérdések. Égető szükség van jó szocziális politikára. És épen ebből alig találunk ott valamit. Várhattuk és vártuk volna p. o. a progresszív adóztatás behozatalát. (Ugy van! a ssélsöbahldalon.) Várhattuk volna annál inkább, mert hiszen a választások előtt a t. túloldal rérészéről sem találkoztunk ebben a tekintetben valami nagy ellenszenvvel. De hiszen mit beszélünk? A progresszív adóztatás már meg van: minél nagyobb birtokos valaki, annál csekélyebb adóperczentet fizet