Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

13. országos ülés 1901 ne még a vendégjogot is. Ennek a kérdésnek a megbirálására a tényállást röviden előadom. (Halljuk! Halljuk!) Folyó hó 17-én megérkezett Budapestre az olasz parlamentnek egy tagja, Oabrini Angelo ur, a ki egyetemi tanár is és a ki a legutóbbi választások alkalmával jutott be az olasz parlamentbe és a parlament szocziális csoportjában igen tekintélyes állást foglal el. Cabrini ur idejővén, meglátogatta itt az olasz munkásokat. Magában véve az a körülmény, hogy valaki, a ki zsurnalisztikái téren is ebben az ügyben a szoczialistákkal igen közeli kapcsolatban álló idegen politikus, a ki azon a téren talán agitátor számba is megy — jó értelemben veszem a szót — ide jön és közvetlenül az olasz munkásokkal közlekedik, természetesen figyelemre méltó, a mit talán egészen figyelmen kivül hagyni nem lehet; ennek figyelemmel kisérése kötelesség. A rendőrség tehát figyelemmel kisérte és azt konstatálta, hogy a munkásegyletnek nyilvános helyiségében, a hová beléphet mindenki — tehát ha nem is szabad ég alatt, de egy nyilvános helyiségben — mintegy száz olasz munkás jelenlétében egy összejövetelen, — a mely egyébiránt egy gyűléssel teljesen azonos fogalom, mert mindenki bemehetett, — Oabrini Angelo ur előadást tartott. Ebben az előadásban az volt az irányadó eszme, — igy kapta meg a jelentést a rendőrség, — hogy a munkások nagy harezot folytattak Olaszországban rendszeres strikek utján, különösen az 1898-dik évi strike után, a mely temetője volt az olasz munkásoknak, a mint ő magát kifejezte; bejöttek végre a parlamentbe nagyobb számmal, mert az akkori kormányt megbuktatták és tért foglaltak az olasz közvéleményben. Beszélt aztán a franczia forradalomról és igen sok egyéb dologról, a mit az emberiség és a jogrend mind a munkásoknak köszönhet, és a végén — ugy jelentették a rendőrségnek — átment némely olasz politikusnak jellemzésére, a mit nem éj)en nagyon gyengéd hangon tett, nemcsak Crispit, a kit Musolinóval hasonlitott össze és azt mondta, hogy vannak nagyobb és kisebb gazemberek és tolvajok, az egyik a szegényt, a másik a gazdagot zsebeli, hanem ilyenféle vonatkozással illette — a mint mondották — a mostani olasz pénzügyminisztert, Luzzatti urat is. Ezek nem olyan természetű dolgok, a melyek egészen ártatlanok és a melyeket nem kellene éber figyelemmel kisérni, mert nem tudja senki sem, hogy ezekből azután mi támadhat, mi következik. Hiszen magam is elismerem, t. képviselő ur, hogy mielőtt a dolog a maga rendes eljárási utján alaposan konstatáltatik, ugy, a mint jogállamban szokás, nem kell mindjárt az utolsó eszközhöz folyamodni. De hát nem is történt ez meg. Cabrini ur nem utasíttatott ki. Ha kiutasították volna ezért és nem továbbmenő dolgokért, magam sem helyeseltem volna. De, mondom, nem utasították ki. De ilyen jelentés KÉPVH. KAPLÓ. 1901 1906. I, KÖTET. imber 21-én, csütörtökön. 145 tétetvén az ő itteni tartózkodásáról és működéséről, a rendőrfőkapitány magához idézte, kikérdezte őt és kijelentései eltérők lévén attól, a mit neki jelentettek, a főkapitány semmi egyéb rendszabálylyal nem élt irányában, mint hogy figyelmessé tette arra, hogy be nem jelentett gyűléseken, a melyek népgyűlés jellegével bírnak, tehát mint ilyenek, a rendelettel ellenkeznek, beszélni és előadásokat tartani nem szabad. Azután megkérdezte tőle, meddig szándékozik itt maradni, és igaz, hogy mikor azt mondotta Cabrini ur, hogy még aznap este elutazik, ezt helyeselte. (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) Ez a tényállás. Oabrini ur tehát kiutasítva nem lett és nem is lett fenyegetve ezzel. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem, én nagyon conscienciose, szórói-szóra tartottam magam ahhoz, amit hivatalos jelentésben kaptam. Az nem élez akart lenni, hogy a főkapitány helyeselte elutazását. Talán a t. képviselő ur is helyeselte volna, és én magam is, akármilyen tág értelemben magyarázom és veszem én is a vendégjogot, ha az ilyen módon itten megjelent ur, akármilyen szívesen látjuk is, további foglalkozásának itt nem látja szükségét, ha kijelenti, hogy el akar menni, azt a magam részéről helyeslem. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon) Lukáts Gyula: Miért állították elő? Kecskeméthyt kellett volna előállítani! (Zaj) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez az egész tényállás. Azon a gyűlésen rendeletellenesen jártak el, — már t. i. a főkapitány felfogása szerint — és ha az illetők majd ebbe bele nem nyugosznak, felebbezzék meg hozzám a végzést, én majd azt elintézem. A főkapitánynak azon eljárása azonban, hogy ezen összejövetel rendezői ellen azért, mert a bejelentést elmulasztották és ezáltal a fennálló rendeletet megsértették, a kihágási eljárást megindította, azt mutatja, hogy az ő felfogása az volt, hogy ott előadást tartani nem szabad. Mindennek daczára nem történt kiutasítás, hanem csak megidézték az illetőt. Lehet talán, hogy az a megidézés nem ugy történt, mint a hogy a t. képviselő ur óhajtotta volna, és hogy nem tetszett neki, hogy egy kávéházból hívták ki, de itt nem történt egyéb, mint az, hogy — a mint mondottam — megidézték, ő megjelent, ott kihallgatták és ő kijelentette, hogy este elutazik, ami meg is történt. Ez a száraz tényállás. Ebben én a közszabadságoknak, a vendégjognak megsértését nem látom és nagyon sajnálnám, ha ebből az esetből akárki is nagyobb kázust akarna csinálni. Nem gondolnám, hogy maga Cabrini ur, a ki különben igen tiszteletreméltó egyéniség lehet és bizonyosan az is, ezt oly nagyon zokon vette volna. Xem akart ő különben sem sokáig itt tartózkodni. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) Itt volt, és miután idejövetelének czéljában eljárt, elutazott. 19