Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

146 13. országos ülés 1901 november 21-én, csütörtökön. Arra kérem már most a t. házat, méltóztassék a Tálasz t tudomásul venni azzal, hogy itt nem történvén nézetem szerint a közszabadságok egyikének sem megsértése, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) további vizsgálatnak szükségét nem látom és a dolgot befejezettnek tekintem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Visontai Soma: T. képviselőház! Azt a tényállást, a melyet a t. miniszterelnök ur előadott, igen szomorú tényállásnak tartom, mert abból kitűnik, hogy a rendőrség egy olyan egyént, a ki egy egyesület összejövetelén nyilatkozatokat tesz .. . Szél! Kálmán miniszterelnök: Nyilvános helyen, mindenki bemehetett! Visontai Soma: ... arra, hogy nyilvános volt-e az a gyűlés vagy nem, azonnal reátérek . . . maga elé mer idézni és rendőri rendszabályozásnak meri alávetni. Mert, t. képviselőház, a mint a t. miniszterelnök ur előadta, abból a tényállásból is világosan kitűnik, hogy nem nyilvános gyűlésről és nem népgy ülésről volt szó, hanem szó volt arról, hogy az olasz állampolgárok, az olasz munkások, ép ugy, mint a mi honfitársaink, azon egyesületekben, a melyeket külföldön eltűrnek és szankczionálnak, itt összejöttek és saját honfitársukat, ezen olasz képviselőt ott ünnepelték, a ki ott saját felfogása, saját szabad meggyőződése szerint nyilatkozatokat tett. A legfőbb sérelem épen abban van, t. képviselőház, hogy ennek az egyszerű összejövetelnek a rendőrség már a nyilvános népgyűlés jellegét akarja megadni, mert nagyon jól érzi azt, hogy a maga elé idézés és ez a tanácsadás törvénybe ütközik és csak avval képzeli, hogy némiJeg mentheti eljárását, hogyha nyilvános népgyűlésnek mondja azt az összejövetelt, mert másként nincsen joga a rendőrségnek ilyen dologba beleavatkozni, még a népgyűlésen is csak olyformán, hogy a mennyiben törvénysértés történik, a népgyűlést feloszlatja és a mennyiben büntetendő cselekmény forog fenn. a biróság közbenjárását veheti igénybe. Engem tehát, t. képviselőház, a t. miniszterelnök ur kijelentése, sajnálatomra, nem nyugtat meg. Talán épen a t. miniszterelnök urnak azon sok irányban tett kijelentései a szabadelvüségről, a szabadelvű kormányzatról, a jog és törvény uralmáról, talán épen ezek az okai, t. képviselőház, hogy én a mostani rendszerrel szemben nagyobb igényekkel lépek fel, és épen e miatt óhajtom, hogy a törvények minden betűje és minden biztositéka szentnek tartassák és hogy a szabadelvüség egyenlően alkalmaztassák mindenkivel szemben. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Tudjuk, t. képviselőház, hogy a törvénynek különböző alkalmazása épen a jogállam romlását jelenti és a mit a t. miniszterelnök ur itt elmondott, hogy a társadalmi rend megóvása szükségessé teszi a rendőrségnek egyes esetekben való fellépését, arra csak az a megjegyzésem, hogy igenis azt mindnyájan elismerjük, hogy a társadalmi rendet meg kell védelmezni, de azt is tudjuk mindannyian a történelemből, hogy a társadalmi rend megóvása volt mindenkor az az ürügy és palást, a mely mögé rejtőzött el a kényuralom zsoldosa, és hogy a társadalmi rend megóvásának czégére alatt döntötték mindig romba a szabadsági intézményeket. Ezt kivánom én megakadályozni és ezért szólaltam én fel, tekintet nélkül arra, hogy ebben az esetben nem szabadelvüpärti, hanem egy olaszországi szocziálista képviselőről van szó, mert azt hiszem, hogy annyira már eléggé felvilágosodott ez a t. képviselőház, hogy végre attól —• a nem tudom — rémes felfogástól, a melylyel eddig a szocziálista irányzat ellen viseltettünk, megszabadulunk és végre-valahára Magyarországon is uralomra fog jutni az a felfogás, hogy minden politikai meggyőződés egyaránt tiszteletben tartandó, mert hiszen épen a t. miniszterelnök ur volt az, a ki a múlt belügyi költségvetési vita alkalmával, a mikor a belügyminiszter jelentését tárgyaltuk, kijelentette, hogy ő maga is azért, mert valaki szocziálista, és azért, mert valaki szocziálista tanokat hirdet és követ, ab ovo nem tekinti őt államellenes irányzatúnak. Épen ez vezetett engem a mai felszólalásra is. Minthogy azonban a t. miniszterelnök ur azt a megnyugtatást nem adta meg, a melyet vártam; minthogy nekünk magyaroknak különösen kell figyelnünk a külállamok rokonszenvére; minthogy üldöztetésünk korszakában nekünk nagyon jól esett, ha más idegen államnál otthonra találtunk és minthogy nekünk is vannak Franczia, Olasz és más országokban egyesületeink, a melyek a hatóság, a törvény oltalma alá vannak helyezve: a történteket sajnálatosnak tartom és a miniszterelnök ur válaszát tudomásul nem veszem. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Csak pár szóval akarom a t. ház türelmét fárasztani és az után nem késleltetem az ülés bezárását. (Halljuk! Halljuk!) Igaza van a t. képviselő urnak abban, hogy igen sok eset van arra, hogy a társadalmi és az állami rend megóvásának ürügye alatt közszabadságok tiportattak el, alkotmányok dőltek romba és népek szabadsága döntetett le. Ez igaz, de ebből még nem szabad azt következtetni, a mit ő következtet, hanem ebből csak az következik, hogy vigyázni kell minden intézkedésnél, legyen az törvényhozási, vagy pedig kormányzati, a mely az állami rend megóvása, czéljából foganatosittatik, hogy a czélon tul ne lőjjünk és a közszabadságoknak mindenkor tiszteletben tartandó sphéráján át ne menjünk. Nem következik azonban ebből az, hogy mert ezen ürügy alatt romboltattak le alkotmányok és szabadsági jogok, semmit se lehessen tenni. Kérem gouverner c'est prévoir! Nem szabad tul-