Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

144 13. országos ülés 1901 november 21-én, csütörtökön. összejövetel a népgyűlés fogalma alá nem esik (Helyeslés a szélsöbaloläalon.) és veszedelmes jelleget ölt az oly zsarnoki ós kényuralmi felfogás, melynek folytán egy szabad és alkotmányos biztosítékokkal rendelkező államban a rendőrség az ő közegeit kémkedni, titkokat megtudni vagy egyesületi belső értekezéseket kikutatni az egyesületek kebelében tartott értekezletre elküldi. A jogegyenlőség elvének épen az képezi megdönthetetlen igazságosságát, hogy az államnak alkotmányát, szabadságát, minden társadalmi osztálylyal szemben egyformán kell alkalmaznia és értékesítenie. Ha a t. miniszterelnök ur a szabadelvüségró'l mondott tegnapi apológiájában olyan nagyon át van hatva annak tudatától, hogy a szabadelvüségnek egyik fő korolláriuma a jogegyenlőség, az emberi jogok tisztelete, az emberi haladásnak elismerése, akkor Magyarországon végre hozzá kell szokni minden körülmények közt ahhoz, ha a jogállam névre érdemessé akarjuk magunkat tenni, hogy közintézményeink áldását egyformán kell megosztani minden osztálylyal, és hogyha mi a magunk számára biztosítunk bizonyos immunitást a gondolatszabadság, a politikai meggyőződés kinyilatkoztatásának szabadsága terén s immunitást egyleti autonómiánk számára, akkor ugyanezt töi'hetlenül kell alkalmazni és gyakorolni minden más osztálylyal, tehát a munkásosztályával szemben is. Közjogunk sérelmét, a vendégjog megtámadását, a nemzetközileg kötelezett udvariasság megtámadását épen abban látom, hogy a rendőrség most is tulment az állami rend megvédésére szükséges eszközökön és czélokon, s olyan zaklatást alkalmazott idegen állampolgárral szemben, mely nyilvánvaló törvénytelenséget képez és a megtorlást kivja ki, nagyon természetesen, a mennyiben a tényállás teljesen megfelel azon közléseknek, melyeket a hírlapok publikáltak. Ezen indokolásnak megfelelően a következő interpellácziót intézem a t. miniszterelnök úrhoz: (Halljuk! Halljuk,! Olvassa.) »Interpelláczió a miniszterelnök ur, mint belügyminiszterhez. ]. Van-e tudomása a t. miniszterelnök urnak arról, hogy — a sajtó közlései szerint — a budapesti államrendőrség Gabrini Angelo olasz állampolgárt, az olasz parlament tagját, ki az utóbbi napokban fővárosunkban időzött, a főváros területéről kiutasította volna. 2. Igaz-e, hogy a rendőrség a nevezett olasz polgárt és parlamenti tagot oly nyilatkozatokért, melyeket ő nem is a nyilvános gyűlés jellegével biró egyleti összejöveteleken tett: feltűnően sértő és minden jogrenddel ellenkező módon a kávéházi asztaltól maga elé idézte, nyilatkozatait egyoldalú besúgás alapján bírálat tárgyává tette, megintette, majdan pedig a főváros elhagyására hivta fel, vagy hogy azt tanácsolta neki ? 3. A mennyiben a sajtó közlései a való tényállást tárták fel, tudja-e a miniszterelnök ur, hogy a rendőrség eljárása a magyar nemzet számára alkotmánya által biztosított és az idegennek is, a ki az ország földjére lép, oltalmat nyújtó szabadságjogokban — és különösen a jogállam alapját képező személyes szabadság tiszteletének és a politikai meggyőződés szabad nyilvánithatásának elveibe ütközött; másrészt Magyarország szomorú korszakainak kémkedési és közigazgatási üldözési rendszerének emlékeit alkalmas felidézni? 4. Minthogy pedig mindezek mellett még a rendőrség állítólagos ténykedése a nemzetközi szokások és törvények által minden idegen — de különösen a velünk barátságos és szövetségi viszonyban levő államok polgárai iránt tartozó és a kölcsönösségen alapuló egyenlő elbánás és oltalom elvét sérti; Magyarország hírnevét a külföld előtt csorbítani és a magyar nemzet szabadságszeretetéről és szabadságbiztositékaihoz való ragaszkodásáról táplált hitet megrendíteni képes: kérdem a miniszterelnök úrtól ? hajlandó-e ez ügyben a tényállásról kellő felvilágosítást nyújtani; szükség esetén a vizsgálatot elrendelni és ennek eredményéhez képest a fennforgó törvénytelenséget megtorolni és Gabrini Angelo parlamenti tagnak kellő elégtételt nyújtani ?« (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! Talán nem szükséges, hogy felolvassam az interpellácziónak meglehetősen terjedelmes indokolását, miután a t. képviselő ur szives volt azt felolvasni. Teljesen egyetértek a t. képviselő úrral abban, hogy az egyesületi jognak, a gyülekezési jognak és az e körül fenforgó nagy érdekeknek megóvása a közszabadságoknak, a jogegj'enlőségnek és az alkotmányos és közjogi helyes felfogásnak és — tovább megyek — nemcsak annak, hanem az alkotmány fundamentális tételeinek egyik alkatelemét és igen lényeges részét teszi. Én ebben a t. képviselő úrral teljesen egyetértek. Yiszont pedig talán a t. képviselő ur fog velem egyetérteni abban, — és ezt a kölcsönös konczessziót a tételnek előző felállításában megtehetjük egymásnak, — hogy mindezen nagy kincseknek épségben és sértetlenül való megőrzése mellett az állami hatalom mindenütt és mindenkor köteles mindenről gondoskodni és mindenre figyelni, a mi az állami vagy társadalmi rendnek a megzavarásától óvja meg azt a területet, a melynek gondozá IS3JP8J hivatva van. A thézisek igen helyesek, világosak és kétségbevonhatatlanok; de már az aplikáczió természetesen minden konkrét esetben sokkal nehezebb, mint a milyen világos a két thézis. Arról van szó, hogy ebben az esetben nem ment-e tul a rendőrség az állami rend megóvására irányzott köteles törekvésében és nem sértette-e meg a közszabadságok egyikét és hozzá