Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

13. országos ülés 1901 november 11-én, csütörtökön. 143 latban, azért ahhoz járulok és azt fogadom el. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra még többen Tannak feljegyezve, tehát a vita folytatását a legközelebbi ülésre halasztóm. Most méltóztassék meghallgatni Visontai kéj) viselő ur interpelláczióját. Visontai Soma: T. ház! A hírlapokból értesültem arról, hogy az olasz parlamentnek egyik tagja, névszerint Cabrini Angelo, a ki Milánó városának egyik kerületét képviseli és azelőtt tanár volt az olasz egyetemen, Budapestre érkezett és itt honfitársaival érintkezett, azokat egy egyesületbe való belépésre hivta fel, a mely egyesületnek czime lenne: »Societa dei Operarii Italiani«, olasz munkások egyesülete. Meglátogatta őket és ott minden irányban, talán politikai dolgokról is egyszerű eszmecserét folytatott. A hírlapok tudósítói meglátogatták, (Halljuk! Halljiűc!) és ő egészen nyíltan, világosan elmondta idejövetelének czélját, azt t. i., hogy nagyobb körutat tesz. Yolt Ausztriában is, most pedig Magyarországba jött és különösen az ittlevő olasz honpolgárok, nevezetesen a munkások társadalmi viszonyai érdeklik és ő velük bővebb eszmecserét óhajt folytatni. Azt hiszem, hogy a közvélemény e látogatás felett csakhamar napirendre tért volna, hogy ha be nem következik egy körülmény, a mely alkalmas arra, hogy felhívja mindnyájunk figyelmét, és különösen azokét, a kik nem mulasztunk el egy alkalmat sem arra, hogy éber őrei legyünk közszabadságunknak és ellenőrizzük közszabadságunk sérelmeit. A lapok azt a hirt közlik, hogy tegnapelőtt a rendőrség ezt az olasz állampolgárt és parlamenti tagot a főváros területéről kiutasította A kiutasítás jellegére nézve eltérnek ugyan a közlések, de szerintem egy és ugyanazt mondják, t. i. a hirek egyik része a kiutasítást abban leli fel, hogy a rendőrség ezt az olasz képviselőt maga elé idézte, nyilatkozataiért, a melyeket nem is a nyilvános gyűlés jellegével bíró klubban, egyesületi összejövetelen mondott, felelősségre vonta, egyoldalú bemondás alapján, az ő tiltakozása daczára s ezeket a nyilatkozatait bírálat tárgyává tette és végül azt tanácsolta neki, hogy hagyja, el a fővárost, mert különben neki az ittlétéből kellemetlenségei származhatnának. Ezzel, ugy látszik, azt kívánta megértetni a rendőrség, hogy a mennyiben nem távozik, akkor erőeszközökkel és rendőri kényszerrel fogja őt a fővárosból eltávolítani. Azt hiszem, hogy minden ember és minden honpolgár, a ki a haza javát czélozza, kell, hogy érzékkel bírjon arra nézve, hogy az államnak a saját rendjének biztonságát meg kell óvnia. De viszont azt hiszem, hogy mindenki egyetért velem abban is, hogy az eszközök tekintetében, a melyekhez egy állam folyamodik, a mikor az állam rendjének biztonságát fentartja, található a különbség arra nézve, hogy rendőrállam alkalmazza-e azokat, vagy egy jogállam intézményeinek talajából fakadnak-e? (Igaz! Ugy van! a ssélsöbahldalon.) Ma gyarország alkotmányos garancziáinak legkiválóbbjait azok a biztosítékok képezik, a melyek nálunk a politikai szabadságot, az egyesületi, a gyülekezeti szabadságot, a politikai meggyőződés szabad nyilvánításának lehetőségét, minden állampolgárral szemben 'biztosítják, és kétségtelen az, hogy ezen biztosítékok és az a szabad szellem, mely az ilyen alkotmányos intézményekből kisugároz, nemcsak az állampolgárokra nézve kell, hogy jótéteményt képezzenek, hanem megnyilatkozik minden idegennel szemben is, a ki az ország földjére lép, sőt ugy vélem, hogy azon óvatosságot és lelkiismeretességet, melyet az államkormányzat minden közegének ezen alkotmánybiztositékok és szabadságjogok tekintetében az állampolgárokkal szemben figyelembe kell vinnie, még óvatosabban kell alkalmazni épen az idegennel szemben, a kinek irányában minket nemcsak a mi szoros állami törvényeink, hanem a nemzetközi szokások, a nemzetközi illedelmi szabályok és a nemzetközi törvények is bizonyos oltalmi kötelességekre és vendégtiszteletre köteleznek. Ezért kell tépelődő gondossággal nézni és vizs^ gálni, vájjon ezen olasz parlamenti taggal szemben törvényeink mennyiben sértettek meg és mennyiben követtetett vele szemben oly eljárás, mely talán törvénytelen zaklatást igen, de az állami biztonság fenntartásának törvényszerű eszközét nem kéj>ezi. Az a nyilvános közlés, melyet a rendőrség erről a tényről a lapokban publikált, abban foglalható össze, hogy a rendőrség az ő eljárását avval védi, — és ezt tartozom az igazság szempontjából elmondani, — mintha ez az olasz polgár egy oly gyűlésen vett volna részt, a mely népgyűlés jellegével bírt, mely állítólag nem volt bejelentve, hogy ő ott becsmérlő nyilatkozatokat tett volna a saját kormánya ellen, és hogy ennélfogva ezen radikális és közigazgatási megtorlást és megelőzést képező módszerhez neki e miatt kellett volna folyamodni. Eltekintve attól, hogy a rendőrség csak egyoldalú besugásra alapította ezen felfogását, valószínűtlennek látszik ez már azért is, mert ugyanezen képviselő egy-két napjaal azelőtt egy interview alkalmával, midőn őt a magyar lapok képviselői meglátogatták, azt jelentette ki és a lapokban is így jelent meg, hogy ők a mostani Zanardelli minisztériummal nagyon meg vannak elégedve, miután obstrukczió segélyével a régi Pelloux minisztériumot megbuktatták, hogy a mostani minisztérium tiszteletben tartja a gyülekezési és egyesületi jogot és sokat tesz a munkások érdekében. Mondom, eltekintve ettől, hogy már a szoczialisták ezen állásfoglalása után is valószínűtlennek látszik, hogy ő szidta volna a kormányt, nem vehető figyelembe a rendőrség kibúvója még azért sem, mert egy egyesület kebelében megtartott akármilyen értekezlet vagy