Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

142 13. országos ülés 1901 november 21-én, csütörtökön. a kart, élesíti a fegyvert és feláldozunk mindent a hazáért. Aztán, hogy mi ebben a harczban milyen fegyvereket fogunk használni, rozsdásakat-e vagy ujjakat, (Zaj jobbfelöl. Elnök csenget) azt nem önök fogják nekünk megszabni, hanem a saját lelkiismeretünk és hazafias meggyőződésünk. (Helyeslés balfelöl.) Azt azonban egész határozottan kinyilatkoztatom önökkel szemben, hogy mindenkor az igazság fegyverével fogunk önök ellen harczolni. (Mozgás a jobboldalon.) És hogyha önöknek ez fájni fog, akkor ne bennünket okoljanak, hanem a saját hibájukat. Én megvallom egész őszintén, hogy a mai szabadelvüpártnak az alakulásától, a mely Bánffy bukásával érte, rendszerváltozást sem nem vártam, sem nem reméltem. Mert hiszen a szabadelvüség maradt uralmon. (Derültség a jobboldalon.) Hát lehetséges volna-e, hogy a szabadelvüpárton rendszerváltozás legyen ? A miniszterelnök ur tegnap, midőn gróf Dessewffy a főrendiházban üdvözölte és azt mondta, hogy támogatja a miniszterelnök ur kormányát, mert az tisztességes kormányzat, — a miniszterelnök ur — mondom — elutasította ezt magától azon szavakkal, hogy a többi kormányok is tisztességesen kormányoztak. Rakovszky István: Hát akkor Bánffy Dezső is? Buzáth Ferencz: Igaza van a t. miniszterelnök urnak: nincsen rendszerváltozás, mert továbbra is a szabadelvű politikai irányzat maradt a kormányon. Szentiványi Árpád: Vak, a ki nem látja a változást! Buzáth Ferencz: A szabadelvüpárt hozzá van szokva harmincz éves politikájában, hogy koronként esődbe kerüljön, de aztán ismét elég ügyes ahhoz, hogy politikai ellenfeleivel kiegyezzék és uj firma alatt és ujhitellel és uj bizalommal folytassa továbbra is nemzetrontó politikáját. Én nem abban látom a rendszerváltozást, hogy a t. miniszterelnök urnak munkatársai ugyanazok-e, a kik Bánfryéi voltak, vagy pedig mások, vagy hogy az egyik miniszter azt a főispánt, a ki az ellenzék kiirtása és az alkotmányban biztosított jog letiprásában érdemeket szerzett magának, megtartja, a másik meg azt a főispánt, a ki nem tud megfelelő számú kormánypárti képviselőket beliferálni, elcsapja. Igen helyesen jegyezte meg a miniszterelnök ur, hogy ez a személyi kérdés a pártnak házi ügye. De a magasabb politikai közerkölcs szempontjából mégis csak kívánatos volna, ha a miniszterelnök ur ezen változtatna. Ha ez Horánszky Nándor képviselő urnak jó igy is, mi abba teljesen belenyugszunk, de mi a politikai bírálatot a személyi bizalom mértékéhez is fogjuk szabni. Beszédem elején akartam, de akkor elhagyván , most, mielőtt berekesztem beszédemet, visszatérek reá, Horánszky képviselő urnak még egy körülményt figyelmébe ajánlani. A képviselő ur nekünk szemrehányást tett és azt mondja, hogyha valami kimaradt a feliratból, ez azt jelenti, hogy ezt az a párt nem akarja. Horánszky Nándor: Vagy, vagy! Buzáth Ferencz: Hát vagy, vagy. Most nem régiben a választások alkalmával a szabadelvűpárti képviselőknek szájából különböző programmokat hallottunk. Volt azonban egy meglehetősen egységes programm is, a melyre nézve, azt hiszem, a szabadelvű-pártnak sok igen tekintélyes férfia megegyezett. Ebben a programmban a következőkről történik említés: a börze reformja, az uzsora megszorítása, a kereskedelem visszaélései, a nagy tőke visszaélései, a pénzintézetek megrendszabályozása stb. Rakovszky István : Még a revízió is benne volt! Horánszky Nándor: Melyik programmban? Kiében ? Rakovszky István: A Borsody Gézáéban! Buzáth Ferencz: Hát, t. ház, ha valami nincs a feliratban, s azt mondja arra a képviselő ur, hogy ez azt jelenti, hogy azt a párt nem akarja, akkor engedje meg nekem a t. képviselő ur, hogy én viszont felállítom a t. képviselő urnak azt a kérdést, hogy hát ezeket a programmpontokat nem akarják megvalósítani? Horánszky Nándor: Kinek a programmjában voltak ? Buzáth Ferencz: Tessék meghallgatni, hogy miért hozom fel. Nem azt állítom én, hogy a miniszterelnök ur programmjában, hanem felállítottam mint választ arra, a mit a képviselő ur nekünk állított, midőn a következő szavakat mondja: (Olvassa) »és sajátságos, tisztelt ház, ha az ember gondolkodik a felett, hogy mi lehet oka annak, hogy a néppárt válaszfelirati javaslatában erre vonatkozólag semmi sem foglaltatik? Vájjon véletlen-e ez, vagy szándékosság? Mert ha szándékosság, ha szándékosan maradt ki abból, akkor ugy látszik, hogy erre vonatkozólag nincsen egyetértés a néppárt kebelében. Ha pedig véletlenül maradt ki, akkor annál súlyosabb az ő kötelességmulasztásuk s annál kevésbbé ad ez jogot szomszédjainknak, hogy nekünk szemrehányást tegyenek, mert őket illeti a szemrehányás. Hát t. ház, ezt a programmot tessék a t. képviselő urnak gróf Károlyi Sándor képviselő úrral hozni tisztába az egységes szabadelvüpártnak kebelében. T. ház, levonom beszédemnek konzekvencziáját és azt mondom, hogy én rendszerváltozást nem ettől a szabadelvüpárttól várok, hanem a közszellemnek megváltozásától. Attól, hogy a szabadelvű politika, a mely a romlott korszellemből táplálkozik, a közélet teréről leszoríttassák és helyt adjon egy uj érának, annak, a mely a nemzet ezredéves történeti hagyományaiban, ősi tradiczióiban van lefektetve, mely a keresztény eszmét akarja a közélet minden terén megvalósítani. És miután én ezt az irányt a legjobban látom kifejezve a gróf Zichy János t. képviselőtársam által benyújtott felirati javas-