Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

1.3. országos ülés 1901 november 21-én, csütörtökön. 133 hanem mikor Weisz Berthold nevét hallottam itt a házban említeni azon czikksorozat után, mely neve aláírásával a nyilvánosság előtt megjelent, tiszta meggyőződésből felhasználtam az alkalmat arra, hogy ezt itt a házban közbeszólás alakjában szóvá tegyem, kitéve magamat, miután ilyen hosszas közbeszólással a házszabályok ellen vétettem, esetleges rendreutasításnak is. Weisz Berthold képviselő ur ma itt felszólalt és reflektálva e közbeszólásra, mint nagyon ügyes ember, a ki idejének minden perczét tudja fruktinkálni, elmondta életrajzát. Most jelenili meg t. i., mint a képviselőház tudja, a Sturm Albert által kiadott, a képviselők életrajzáról szóló almanach. Ezt az alkalmat felhasználta Weisz Berthold képviselő ur, hogy elmondja élete lefolyását, elmondja, micsoda kiváló érdemeket szerzett a nemzet körül, micsoda apostola volt ő, mint szerény munkás, a magyar iparnak. Az ország különböző részeiben iparvállalatokat alapított, s különösen Csepelszigeten ezer meg ezer munkásnak ad ő kenyeret, illetőleg adott 1896 október 28-ának éjjeli 12 órájáig, a míg meg nem választották képviselőnek. Másnap már nem adott, mert mindenét átírta öcscsére. Hát én ezen életrajzi adatokat tudomásul veszem, de azt mondja meg nekem az igen t. képviselő ur, mit ért az alatt, mikor azt mondja, hogy reflektál mindarra, a mi parlamenti egyéniségére vonatkozik, de oly dolgokra, a melyek nem ide tartoznak, a melyek másutt intézendők el, nem fogok reflektálni. Igen t. képviselő ur, az ön gyári vállalatainak sikeres volta, az ön nagy alapítási dolgai ide a házhoz nem tartoznak. Ha így értelmezte ezt a szólását, ugy önmaga ellen hibázott; ha máskép értelmezte, hogy t. i. másutt elintézendő dolgai vannak velem, akkor kijelentem a kéjDviselő urnak, hogy állok mindig elébe. (Zaj.) De a mi a képviselő ur iparvállalatait illeti, azokra nézve is kijelentem egész határozottan e házban, hogy a Csepelszigeten lévő iparvállalat évek óta monopóliumot képez, a melynek drága hasznát ő élvezi. A dolognak ezt a részét, mint a véderő-bizottságnak megválasztott tagja, annak idején, a véderő törvények tárgyalásánál, — és erre kötelezem magam már most — egész terjedelmében fel fogom tárni. Még a következő mondatot is mondta Weisz Berthold képviselő ur. Méltóztassék megfigyelni, hogy az ő gyenge magyar tudományával mily ravaszsággal volt szives megszerkeszteni ezt a mondatot, a mely annyiban ravasz, a mennyiben tele van indirekt és burkolt gyanúsításokkal, mert egyenesen szembeszállaní az emberrel nem akar, vagy nem mer. Méltóztassék megítélni, hogy ez a mondat, speciálisan az én személyem jővén kérdésbe, nincs-e tele ravasz, rosszindulatú, leplezett gyanúsításokkal? (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Mértóztassék sértő kifejezésektől tartózkodni. Pichler Győző: Köszönöm szépen a rendreutasitást. (Olvassa:) »Meglepő, hogy a nagy demokrata, az a tisztavérü szocziálista, Pichler Győző (Derültség a szélsői)aloldalon) most megbotránkozik azon, ha valaki feláll és a pénzügyi latifundiumok ellen dolgozik. Különösnek tekintem a dolgot. JSTincs okom azonban mélyebben bele menni a dologba, de mégis érdekes az a mozzanat, hogy ugy látszik, hogy Pichler Győző kéjjviselő ur most a pénzügyi latifundiumokkal rokonszenvez, a mi különben az ő dolga,« Igen t. képviselőház ! Ezekben a szavakban leplezett és burkolt gyanúsítások vannak; (Mozgás jobbfelöl) ha nem az volt a czélja a képviselő urnak, majd felszólal; ha nem szólal fel, az sem baj, és ha felszólal, azzal sem teszi ezt jóvá. Nos hát, t. ház, én az ő külön gazdasági erkölcseiről szóltam ; tőle tanultam ezt a »külön gazdasági erkölcsök* fogalmat; hisz azokba a czikkekbe volt lefektetve, a melyek saját neve alatt jelentek meg. Én azonban csak a kifejezést tanultam meg tőle, de megtudtam, hogy neki igenis vannak külön gazdasági erkölcsei. És ezen személyes kérdés keretében utalok arra a t. ház szives engedelmével, hogy mit értettem az ő külön gazdasági erkölcsei alatt ? Azt, hogy ő 1896-ban Potsa főispán által levive megjelent egy kerületben, ahol azelőtt soha nem fordult meg, ahol senki sem ismerte és ahol az ő külön gazdasági erkölcsei szerint nagy ipari vállalatok alapítására tett ígéreteket, ígérte, hogy az egész vidéket fellendíti és ezen Ígéretek alajDJán jutott itt mandátumhoz Weisz Berthold, aki az akkori nagyon drága választási költségeket az előzőleg az ő gazdasági erkölcsei alapján szerzett vagyonnal busásan fedezte. Azután mint megválasztott képviselő az ő külön gazdasági erkölcseivel csak arra törekedett, hogy azt a nagyajtai kerületet, amelyben meg van választva, folytonos jjénzadomány okkal folytonos vesztegetésekkel, egyenesen korrumpálja. Ezt találtam én, az ő külön gazdasági erkölcsei gyanánt és ezt jellemeztem, mint az ő külön gazdasági erkölcseit. Felszólítom az erdélyrészi képviselőket pá-rtkülönbség nélkül, hogy álljanak fel itt a házban, és czáfolják meg. hogy Erdélyben, választókerületében, nem-e ezt a külön gazdasági erkölcsöt folytatta éveken át Weisz Berthold képviselő ur. Ezért emiitettem én a külön gazdasági erkölcsöket, és a mikor az igen tisztelt Weisz Berthold képviselő ur itt feláll és a jiénzügyi latifundiumok ellen szólal fel, én azokat a pénzügyi latifundiumokat, a melyeket ő emiitett, egy nonsensnek tartom és csak a tőle vett kifejezést használom vele szemben. Ha ismerek csak egy pénzügyi latifundiumot Magyarországon, ennek a tulajdonosa épen Weisz Berthold képviselő ur. Weisz Berthold képviselő ur azonban ugy tesz, mint azok a történelemben szerepelt kuruez korszakbeli politikailag jellemtelen egyének, a