Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-13

13. országos ülés 1901 m s nem szabad. Nem lehet még azért sem, mert nekünk magyaroknak egyedül csak a vörösfehér-zöld háromszínű lobogó fejezi ki nemzeti, állami egyediségünket, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) a fekete-sárga lobogó azonban semmi esetre sem. Különben, t. ház, nemcsak az országgyűlés megnyitásakor, hanem máskor sem, sohasem lenghet az a fekete-sárga lobogó a magyar királyi várpalota ormán a magyar nemzet önérzetének mélységes megalázása nélkül, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) mert annak a zászlónak arra a palotára való kitűzése nem egyéb, mint tüntető megtagadása a magyar állam önállóságának és kihivó hirdetése az osztrák császárság souverainitásának a magyar állam felett. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert akár szine az a lobogó az uralkodóháznak, akár nem: mindenesetre szine Ausztriának, az osztrák császárságnak, tehát egy idegen államhatalomnak és jelképe az összbirodalom eszméjének, a mely összbirodalmi eszméről nagy és hatalmas körök még most sem mondottak le és nem is szándékoznak lemondani, Ha már azt a fekete-sárga zászlót annak a várpalotának ormáról azért nem távolították el, mert állítólag a királyi háznak a szine, kérdezem, hogy hát miért zendítette rá akkor ott a királyi várpalota udvarán a katonazenekar az osztrák nép-himnuszt, a Gotterhaltét, ezt a gyűlöletes dalt, a mely a magyar nemzeti érzületnek arczulcsapása (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és a magyar nemzeti büszkeségnek letiprása ? Hisz nekünk magyaroknak is van himnuszunk, és a szertartásoknak nagyon szépen megfelelt volna akár Kölcseynek Himnusza, akár Vörösmartynak Szózata. Nem tudom, nem csördült-e meg akkor ott néhány diszbe öltözött magyarnak vállán a mentekötőláncz és nem szorult-e össze néhány magyar sziv fájdalmasan, mikor látnia, tapasztalnia és hallania kellett, hogy hiába itt minden hűség, hiába minden, még olyan odaadó loyalitás is, hiába hosszú 30 esztendőnek nagy áldozatkészsége, mindez nem elég az uralkodó körök elfogultságának eloszlatására, és hogy a magyar államférfiak még mindig ürügyekkel kénytelenek takarni közállapotainknak szégyenletes, szomorú és sajnos viszásságait. Papp Zoltán: így van parancsolva! (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Polczner Jenő: Ami pedig a trónbeszédnek belső tartalmát illeti, részemről azzal sem vagyok és nem lehetek megelégedve, főleg és első sorban azért, mert annak a trónbeszédnek minden egyes pontján meglátszik, hogy szerkesztésénél a legkiválóbb gondot arra fordították, hogy a kormány semmiféle kérdésben határozott szint ne valljon. A trónbeszéd szerkezete nyíltan elárulja, hogy a kormánynak a reá vonatkozó nagysokaságu feladatok között egyetlenegyre nézve sincsen meg az irányadó gondolata, KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. I. KÖTET. ember 21-én, csütörtökön. 129 sem tiszta, világos és megállapított programmja, vagy ha van, akkor elhallgatja és eltitkolja azt. Én tartok is tőle, hogy a trónbeszédnek csillogó formulái sok veszedelmet rejtegetnek magukban. A trónbeszéd előtérbe az Ausztriával való kiegyezés nagy kérdéseit állítja és erre vonatkozólag azon kívánságnak acl kifejezést, hogy az Ausztriával való gazdasági, vám- és kereskedelmi ügyeink az 1867 :XIT. t.-cz. szellemében állandóbban, az érdekek igazságos, méltányos és kölcsönös kiegyenlítése alapján rendeztessenek. Én nem értem az érdekek állandóbb rendezésének kívánságát most, mikor Ausztriával való viszonyunk, — igaz, hogy csak egyolclalulag, csak az osztrák császárral s az osztrák 14-dik §-sal, — de utóvégre mégis nem. ideiglenesen, hanem 1907-ig rendezve vannak. Különben az ügyek állandóbb rendezésének kívánságát egyébként sem bírom megérteni, mert az 1867: XII, t.-cz. 59-ik §-a egyenesen kizárja Ausztriával való gazdasági viszonyunk állandósítását. Ez a törvény azt követeli, hogy a gazdasági rendje tekintetében független Magyarország Ausztriával csak időnkint, tehát fix határidőkön belül léphessen gazdasági szövetségbe. Ha már most, t. ház, a törvény ezen rendezésével szemben a trónbeszéd az ügyeknek állandóbb rendezését kívánja, akkor ezt oda is lehet magyarázni, hogy a magyar kormány az Ausztriával való vám- és gazdasági szövetséget örökre állandósítani akarja, azt is jelentheti, hogy a kormány Magyarország gazdaságát Ausztria szekeréhez örökre hozzá akarja lánczolni, Ez pedig, t. ház, még az ischli kaluzulánál is sokkal roszszabb lenne, mert az örök időre való állandósítás Magyarországot gazdaságilag is beolvasztaná Ausztriába, az egységes összbirodalomba. T. ki'f/ViSCióház! A trónbeszéd az ügyeknek, a kiegyezésnek állandóbb rendezésére nézve a gazdasági érdekek igazságos és méltányos, kölcsönös kiegyenlítését jelöli meg alapul. Ez, t. ház, már megint micsoda beszéd? Miértelme van ennek? Mi a múlt idők tapasztalatai folytán nagyon ismerjük azt az igazságot, azt a méltányosságot. Nekünk az osztrákoknak sem igazságából, sem méltányosságából nem kell semmi. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mi az osztrákoknak sem igazságától, sem méltányosságától nem várunk semmit. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert mi jól tudjuk, mit jelent az az igazság, mit jelent az az osztrák kölcsönös méltányosság. Azt jelenti, hogy Magyarország továbbra is Ausztriának kizsákmányolására szánt gyarmatországa maradjon. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen maga a trónbeszéd is, a mikor azt hangoztatja, hogy az ügyek állandóbb rendezésének a gazdasági érdekek kölcsönös és igazságos, méltányos kiegyenlítése alapján kell megtörténnie, nem jelent egyebet, mint azt, hogy az uralkodó, a király, a korona abban a feltevésben és meggyőződés17