Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.
Ülésnapok - 1901-12
12. országos ülés 1901 m mány megalakult. A ki ennek a kormánynak a mai állapotok alapján szemrehányást tesz: az, azt hiszem, a gyűlölködés szenvedélyét igyekszik bevinni a törvényhozásba és a közéletbe, (ügy van! a jobboldalon. Mlenmondásolc balfelöl.) EQ remélem, hogy ez bekövetkezni nem fog. Ezért vívtuk a harczot, erre a békére az országnak szüksége van abban a nehéz helyzetben, a melyben jelenleg van, a melyre én most bővebben kiterjeszkedni nem kívánok. ÍJem lehet tagadni, hogy gazdaságilag az ország helyzete igen nehéz, nagyon súlyos és a bajok számosak. De nem azok a forrásai és alapokai ennek, a miket az előttem szóló felhozott. Ennek két alapoka van. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy ez a nemzet nagyobb erőmegfeszitést tett 30 éven keresztül, mint a mennyit^ akár államilag, akár társadalmilag megbírt. (Élénk tetszés a jobboldalon. Mlenmondásolc bálfelöl.) Beöthy Ákos: Kiment a pénz Ausztriába! Horánszky Nándor: A másik pedig az, hogy ezen bajok eseményszerüleg szakadtak reánk ugy, mint az európai összes államokra. Az a kegyetlen, az a kíméletlen verseny, a mely minden állam részéről folyik, felkeresi Magyarországot is. Ennek a kettőnek nehézségeiből komplikálódik a mai helyzet. Pedig abból, t. képviselőház, / ki kell bontakoznunk. (Ugy van! Ugy van!) És én remélem, — mert a kérdések elől kitérni nem akarok — annak idején és talán közelebb, a mikor még a kérdések elintézése előtt tanácsainkkal és nézeteinkkel ezeknek a dolgoknak megvilágításához hozzájárulhatunk, meg fog történni a házban arra nézve minden, hogy ennek a kérdésnek minden részeit akár az önálló vámterület, akár a közös vámterület alapján (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nem kell!) megbeszélhessük és azért én fél kézzel egy ilyen nehéz, egy igen kornjüikált és nagy fejtörést igénylő dologba beavatkozni nem kívánok. Ezt a kérdést elejtem most és fennkagyoin azon közelebbi időre, midőn erről szó lesz. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Csak egyet vagyok bátor még e tekintetben megjegyezni, (Halljuk! Halljak!) és ez az, hogy ha én annyi rizikóval birnám ezen kérdést kezelni és megoldani, mint a hogy ezt t. barátom, Beöthy Ákos tegnap tette, a ki azt mondotta, hogy az önálló vámterület felállításával nem fog erre az országra nagyobb rizikó nehezedni, mint a minők a mai nyomasztó állapotok: akkor aggodalom és gond nélkül mehetnénk ennek a kérdésnek a végső stádiumába; de attól tartok, hogy ez a kérdés nem igy áll. Miután pedig két mondattal ilyen kérdést elinteni egyáltalában nem vagyok képes, lelkiismeretem feljajdulna, ha abba , belemennék, én ezzel a kérdéssel most nem foglalkozom, hanem ha közelebb szőnyegre kerül, majd akkor igen. Most csak ezeket kívántam kijelenteni, még pedig azért, hogy először konstatáljam a helyzetet, másodszor minden jövő támadásokkal szemben már ez ovember 19-én, kedden. 115 alkalommal kijelentsem, hogy azok mellett hidegen és hűvösen fogunk, ha hason természetűek lesznek, elmenni, mert mi itt nem a gyűlölködésnek, hanem a munkának szerepét akarjuk betölteni. Ebből a szempontból ajánlom a többség fölirati javaslatát elfogadásra. (Hosszantartó, élénk éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Mielőtt a vitát folytatnók, kötelességszerüleg jelentem, (Halljuk! Halljuk!) hogy a Curiától az ülés folyamán egy, az igazolásra vonatkozó iratot vettem, melyet ezennel a ház tudomására hozok. A f. évi október hó 19-én pótválasztáson megválasztott Radovanovics György képviselő megválasztása óta a kérvényezésre fentartott 30 nap letelt. A Curia elnökétől most az ülés folyamán vett értesítés szerint, a választás ellen kérvény nem adatott be. Mivel pedig az panaszszal és kifogással sem támadtatott meg —• bár erről nem a Curia értesített — ennek folytán a házszabályok 24. §-a értelmében Radovanovics György képviselő urat végleg igazolt képviselőnek jelentem ki. (Helyeslés.) Következik a vita folytatása. Farkas József jegyző: Lengyel Zoltán! Lengyel Zoltán: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a törvényhozás termében először felszólalok, erre a kötelességteljesítés vágya és a felelősség érzete ösztönöz, a melynek el kell töltenie mindenkit, a ki a nép bizalmából hazája sorsát intézni s annak jobb jövőjén munkálkodni hivatott. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy az a súlyos teher, amelyet kerületem polgárai ifjú vállaimra raktak, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon) enyhülni fog akkor, amidőn osztályrészemet pártom csatáiból már a parlamenti küzdelem elején kiveszem. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A felelősség érzetét is nyugodtan viselem, mert tudom azt, hogy nem lehet a házban senki, aki kétséget táplálna tiszta, hazafias meggyőződésemről. Ily körülmények között nyugodtan bizhatom a t. ház minden tagjának jóindulatában, hogy erőm gyöngeségét ifjúkoromnak tudják be, szakismereteim esetleges hiányait pedig elnézni lesznek kegyesek, azon lelkesedésért, amelylyel a közügyek iránt viseltetem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Az a súlyos helyzet, amelyben az ország van és az a súlyos aggodalom, amelyet a többség kebeléből alakult felirati bizottság javaslata ellenében táplálok, szólaltattak meg. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Egyedül csak a felirathoz óhajtok szólani. Vissza akarok térni a vitának eredeti tárgyához, hogy az, abban az olympusi ködben, amely a miniszterelnök ur tegnapi, igen hosszadalmas felszólalása után támadt, el ne kallódjék. 15*
