Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

11. országos ülés 1901 november 18-án, hétfőn. 101 baloldalon. Felkiáltások jobbról: Nem is 'mondta! Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! A legünnepélyesebben kellene nekem azon felfogás ellen tiltakoznom, hogy ha valaki nekem azt imputálná egy szóval is, hogy én azzal, a mit előbb mondottam, legkisebb mértékben akartam volna tángálni az én t. barátomnak a hozzám való politikai viszonyát, közelségét vagy távolságát, lekötöttségét vagy le nem kötöttségét. Eszembe sem volt. Épen az ellenkezője áll. Én igen világosan és határozottan a következőt mondtam: T. barátom engem megvádolt, nagyon súlyos vádakkal; én tőle nem vártam volna, nem vártam tőle, a ki ismer engem, hogy csatlakozik azokhoz a vádakhoz, a melyek az én politikai multamnak integritása ellen vannak irányozva, annál inkább fáj ez nekem, mert én voltam az első, a ki örültem, nemcsak örültem, de meleg szivvel, meleg érzéssel óhajtottam, hogy ismét tagja legyen annak a képviselőháznak, a melynek mindig disze volt. (Általános tetszés.) Mit bizonyít t. barátomnak önönmagának előadása? Azt bizonyítja, hogy alig hogy én miniszterelnök lettem, az első dolgok egyike volt, hogy neki egy mandátumot felajánlottam, — már a mennyire az én közreműködésem ebben érvényesülhet. T. barátom nem fogadta el. Helyesen tette. Beöthy Ákos: Bizony helyesen! (Helyeslés balfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök :

r Hiszen nem lehet helyesebben, mint helyesen. (Élénlc derültség jobbfelöl.) Jött azután a mostani választás. T. barátom azt mondja, — és ez ellen tiltakozom — hogy én azt mondtam, hogy nekem köszönheti a választást. Soha sem mondtam ezt. Épen az ellenkezőjét mondtam. Azt mondtam: örültem és örülök annak, hogy ő itt van. A t. képviselő ur egy telegrammról tett emlitést. Erre a telegrammra ón egy másikat fogok mondani, a mely azt bizonyítja, hogy nekem ugyan semmi részem az ő megválasztásában, de örültem, hogy megválasztották. Mert azt az egyet mégis csak vindikálhatom magamnak, hogy az emberek elhigyjék, hogy én Beöthy Ákos ittlételét óhajtottam vagy annak örülök, mikor a dolog abból állt, hogy felszólítást kaptam Kassa városa polgáraitól, jelentést kaptam a főispán utján ós jelentést kaptam badelvüpárt utján, hogy ők jelöltet akarnak állítani, s erre én semmit sem válaszoltam. Mikor aztán mégis ugy ideig-óráig állítottak valakit, akkor én küldtem ugyan egy olyan sablonszerű sürgönyt, mert az már csak még sem lehetséges, hogy a szabadelvüpárt vezetője, mikor a szabadelvüpárt őt bárhonnan az országból üdvözli, arra ne is reagáljon. De hogy milyen volt az én magatartásom és hogy mennyire tudták Kassán, hogy én nem óhajtom azt, hogy a szabadelvüpárt ez idő szerint Beöthy Ákos ellen jelöltet állítson, mutatja az a sürgöny, a melyet kaptak és a melyet nyilvánossá tettek, s a melyre az ottani szabadelvüpárt elnöke kijelentette, hogy: miután az idő szerint ezen választásnál a párt központi végrehajtó bizottsága és a párt vezére határozottan nem óhajtja, — a mit ők ezennel rossznéven vesznek, — hogy Kassán szabadelvüpárti jelöltet léptessenek fel, ők tehát ez alkalommal nem jelölnek. Ezt a sürgönyt kell tehát a másik sürgöny mellé állítanom, A mit mondtam, azt mondtam; többet nem mondtam, mindannyit, hogy örültem, hogy megválasztották, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Azt, hogy köszönettel tartozik, soha sem mondottam, még a gondolat is távol állott tőlem. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Bakovszky István képviselő ur félremagyarázott szavai helyreigazítására kér szót. Rakovszky István: T. képviselőház! Félremagyarázott szavaim értelmének helyreállítása czéljából és személyes kérdésben kérek szót. A t. miniszterelnök ur már másodízben megvádolt engem azzal az intenczióval, hogy én alattomos módon, cselvetésekkel, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondottam : politikailag megengedett módon! Rakovszky István:, ...valamit forralok a t. szabadelvüpárt ellen. Én ezt első izben mintegy szónoki formának vettem. Ma a t. miniszterelnök ur konstatálja azt, hogy én a magánéletemben egyenes, nyilt ellenfél vagyok, de a politikában cselvetéseket szoktam alkalmazni. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondtam: a politikában megengedett módon! Rakovszky István: Még inkább fáj nekem az, hogy egy oldalról, a hol engem nagyon jól ismerhetnek és ismernek, ez megerősítést nyert! T. képviselőház! De internis non judicat praetor. Én mindjárt kezdettől fogva azon elvnek hódoltam, hogy a mint csak egyféle becsület van a magánéletben és a politikában, épp oly egyenességgel, épp oly igazán, a mint a magánéletben megmondom azt, a mit a szivemen hordok, megmondom azt a politikában is. Én tehát teljes tisztelettel visszautasítom ezt a vádat, a mit a t. miniszterelnök ur ellenem emelt. (Helyeslés balfeVíl.) A t. miniszterelnök ur okoskodásában azon igen szokott és ismert fortélyhoz . . . Széll Kálmán miniszterelnök : Hát ezt szabad? (Derültség jobbfeV/l.) Rakovszky István: Egyet nem szabad, t.miniszterelnök ur: nem szabad azt a fortélyt használni, hogy az ellenfélnek szavait félremagyarázza és ezekre okoskodásokat alapit. A t. miniszterelnök ur azt mondotta, hogy midőn utaltam a közéletben nyilvánuló némely mozzanatokra, őt vádoltam, őt tettem felelőssé. Én nem őt tettem felelőssé . . . Széll Kálmán miniszterelnök : A rendszert !