Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

100 11. országos ülés 1901 november 18-án, hétfőn. En soha visszaélést nem védtem, nem palástoltam, erről az én körömben soha nem tudtam és semmi olyan dologhoz hozzá nem járultam, a mi nem volt a meggyőződésem, a mi nem volt a legtisztább és legkorrektebb. Nehéz időkben és minden kérdésben, ha eltérő volt is, nyilt kifejezést adtam meggyőződésemnek mindenfelé és mindenkivel szemben, természetesen azon utón és módon, a mint a politikai élet egy nagy párt kebelében, a melylyel elvek és czélok összekötnek, megengedi. Alárendelt természetű, egyes dolgok a nagy politikai elvek és motívumok összetartását nem lazíthatják meg és háttérbe szorulnak. Most is öntudattal vallom, hogy mindig egy helyen ültem, 34 éven át csak egy helyen, egy meggyőződéssel, egy elvvel, egy szándékkal és egy törekvéssel és a ki nem önmaga vezet, az minden dologról nem lehet felelős és épen az eljárásról nem. Rakovszky István : Egy módszerrel, egy rendszerrel ! Széll Kálmán miniszterelnök : És most ide áll Rakovszky képviselő ur és azt mondja nekem, ő, a kihez az én közpályám 28 évében nem volt szerencsém és a kihez a közéletnek csak öt év óta van szerencséje, (Derültség jobb felöl) hogy ez az ember a maga 34 éves politikai múltjában kompromittálva van. Rám mondja, a ki ide majdnem kényszerítve jöttem, otthagyva mindent, kötelességből, hogy kivezessem a parlamentet egy teljesen megfeneklett helyzetből, úgyszólván romokból szedjem össze a törvényes rend helyreállítására szükségeseket és bevezessem az országot normális alkotmányos állapotokba. Sajnálom, hogy ez az ön Ítélete, de ezt az ítéletet rosszkor mondta ki. ítéletét nélkülözni tudom és megnyugszom azoknak az ítéletében, (Nagy taps jobbfelül) a kik az én becsületes, kötelességteljes multamat kompromiítáltnak nem tartják. Nem kérek az ön ítéletéből, mert nem tartom igazságosnak, hanem, tendencziózusnak, elfogultnak ós olyannak tartom, a melyet valaki egy bizonyos czélnak szempontjából — megengedem, a politikában megengedett eszköz ez is — állit fel. Ezért nyugodtan veszem ezt az Ítéletet és megelégszem azok ítéletével, a kik nem tartanak annak, a minek a képviselő ur tart. Ajánlom a többség felirati javaslatát elfogadásra. (Szűnni nem akaró, többször megújuló, lelkesült éljenzés és taps jobb feV l és a középen. A szónokot az egész szabadelvüpárt üdvözli.) Elnök: Méltóztassanak helyöket elfoglalni. Beöthy Ákos képviselő ur óhajt személyes kérdésben nyilatkozni. Beöthy Ákos: T. ház! Engedelmet kérek, hogy a magam csekély személyével vagyok kénytelen a t. képviselőházat foglalkoztatni. Ebben a tényleges kérdésben az én politikai reputácziómról van szó és miután nekem, a ki szintén ugy, mint a miniszterelnök ur, vagy 40 év óta vagyok a közpályán, (Élénk éljenzés a baloldalon) más vagyonom nincs, mint politikai reputáczióm, természetesnek fogják találni, hogy azt meg akarom oltalmazni. A t. miniszterelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy az én választásomat neki köszönhetem. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem mondta!) Széll Kálmán miniszterelnök: Tiltakozom ellene, ezt nem mondtam! Beöthy Ákos: Én is konstatálom, a mit a miniszterelnök ur konstatált, hogy közöttünk hosszú évek során át folytonosan a legjobb baráti viszony létezett és létezik ma is; politikai ellenfelek vagyunk, személyileg barátok. Mikor a t. miniszterelnök ur miniszterelnök lett, kevéssel rá oly szives volt nekem egy választókerületet felajánlani elveim integritásának megóvása mellett. (Mozgás.) Én ezt köszönettel nem fogadtam el. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) mert egyszerűen azt mondtam: én a képviselőházban csak a magam lábán jövök be. (Elénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Később az én volt választókerületemnek, Kassának polgárai többszörösen felszólítottak, hogy vállaljak mandátumot. Mindannyiszor visszautasítottam, — két okból. Először abból az okból, hogy én mint pártonkívüli nem tudok mit csinálni; mert téved a t. miniszterelnök ur, nekem ebben a pártonkivüliségben semmi gyönyörűségem nincs; a másik ok pedig az volt, hogy gondoltam ismerni az ottani viszonyokat, s attól tartottam, hogy valami kormányprotekczió fog mellettem működni, az pedig nekem nem kellett. Többször fölszólítottak, mindig visszautasítottam; gondolom a t. ház elhiszi, a mit mondok, mert valótlanságokat nem szoktam beszélni. (Éljenzés.) Végre hozzám jöttek és azt mondták nekem: egészen mindegy, akár utasítom vissza, akár nem, ők engem meg fognak választani és megkezdik az aláírásokat. Most jön a dolognak ezifrája, erre méltóztassék jól figyelni. (Halljuk! Halljuk!) Én nem szóltam erre semmit, az aláírások tényleg megindultak, s mikor bizonyos méreteket elértek, az ottani kormánypárt felocsúdott, egy értekezletet tartott, melyben kimondta, hogy én velem szemben a késhegyig fognak menni, jelöltet állítanak, és szokás szerint üdvözölték a miniszterelnök urat, (Derültség bal felöl.) a ki táviratozott nekik és azt válaszolta, hogy gratulál a győzelemhez. Azonban ez ugy látszik nem sokat használt; az én pártom folytonosan nőtt, úgyannyira, hogy az ottani kormánypárt belátta győzelmének teljes lehetetlenségét és ottan senki a jelöltségre nem vállalkozott és mindenki azt mondta, hogy a legirtóztatóbb presszió és a legnagyobb korrupczió daczára sem lehetne mást megválasztani, mint engem. Meg is választottak és én elfogadtam. A t. ház megítélésére bízom, hogy nekem a miniszterelnök úrral szemben, kivéve a jóindulatát, akár politikai, akár erkölcsi obligóm van-e. (Tetszés és éljenzés a bal- és a szélső