Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

11. országos ülés 1901 november 18-án, hétfőn, 99 tudják, miért irtain alá, talán 200-iknak. Semmiért másért, és semmi okom ezt titkolni. Elnök (a baloldal felé): Csendet kérek a ház ezen oldalán, Széll Kálmán miniszterelnök: Folytatom ezen kitérés után. Azt kérdeztem magamtól, hogy a képviselő ur miért hozta fel ezeket a dolgokat és miért kérdezett engem most, hogy van-e rendszerváltozás vagy nincs és hogy miért nem tettem be ezt a trónbeszédbe? A t. képviselő ur egy dinamitbombát akart ide bedobni. Mert a t. képviselő urnak nem tetszenek ezek az állapotok; mert a képviselő urnak nem tetszik az, hogy a liberalizmusnak nemcsak tábora, hanem ügye és politikája konszolidálódott az én kezemben és előbbre ment és terjedt és erősödött. Ez nem tetszik neki. (Ugy van! Ugy van! jobbról.) Ennek a bombának, melyet a képviselő ur ide lökött, két gyutacsa van. Az egyik gyutacs azok ellen szól, a kik a szabadelvű pártnak régi tagjai, a másik gyutacs azok ellen, a kik azelőtt a nemzeti pártot alkották. Kijelentem a képviselő urnak, hogy én nem ismerek ezen választás után sem volt nemzeti párti képviselőket, sem régi szabadelviipárti képviselőket; (Elélik helyeslés, tetszés és taps jobbfelóí és a középen) én ismerek képviselőket, a kik vállalkoztak arra, hogy azt a programmot támogatják, a mely programmot nyiltan, világosan, részletesen, határozottan állítottam az ország elé, (TJgy van! Ugy van! Elénk tetszés jobbról és a középen) a kik ebben egyesültek integritásuk teljességével és ebben forrtak össze, és ennek a támogatásnak lojalitásában és erősségében és biztosságában, — mert nyilt és őszinte — leszek, (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon) inert a bizalmat igy kérem és nem máskép, nem mellékutakon és nem titkos czélokért, hanem nyíltan arra, a mit hirdetek. Tudom és meg vagyok győződve, hogy igy is lesz az; ez a támogatás nyilt, erős, lojális, és azt a két-gyutacsos bomba-vetést kibírja ez a párt. De kibírja még a másikat is. A t. képviselő ur a párt beléletébe is belenyúl. Ne bolygassa itt a dolgokat, az én barátaim és elvtársaim értenek engem, tudják mit akarok. Kérdéseket vet fel azután itt, hogy ki miért miniszter, ki miért nem miniszter? Engedelmet kérek, ez nem az önök dolga. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a báloldalon: Ez nem házi dolog! Ez az ország dolga! Elnök csenget.) Az persze nem házi dolog, hanem az ország dolga. Először a király dolga. 0 Felsége nevezi ki előterjesztésemre, a miniszter aztán a parlament elé jön, a parlament előtt vall szint és a parlament aztán támogatja vagy nem támogatja, ha pedig nem támogatja, akkor annak a miniszternek távoznia kell. De a kompetenczia arra nézve, hogy ki legyen miniszter, sehol ezen a világon még nem volt az ellenzéké, ahhoz hozzászólni valója az ellenzéknek nincs, ahhoz a koronának van szava, a korona és a többség bizalmasaként jön ide az a miniszter. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. Halljuk ! Halljuk!) A t. képviselő ur azonban még tovább megy ennél a cselvetósnél, és egyenesen rám utazik és ezt a reám utazást, t. barátom, Beöthy Ákos, az én nagy fájdalmamra megpecsételte. T. barátom, Beöthy Ákos azért legyen meggyőződve, hogy ez az ő iránta való meleg barátságomat, nagyrabecsülésemet semmi tekintetben nem csökkenti. De az én t. barátom, a ki ismeri multamat, a ki ismeri és igen hosszú időkön keresztül látta mindazt, a mi bennem élt és lakott, talán ehhez és ezekhez az érzelmekhez nem méltóan járt el, a mikor zsirálta Rakovszky István képviselő ur Ítéletét, hogy hát mit keres itt az a miniszter, az ő politikai múltja kompromittálva van. Felveszem a keztyüt. (Mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon és a baloldalon.) Engedelmet kérek, jogom van hozzá ezzel a váddal szemben. Rakovszky István: Jól van! (Halljuk! Halljuk ! a jobból'!álon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Harmincznégy év óta vagyok a közpályán és állandóan tagja a képviselőháznak. Igyekeztem teljesíteni kötelességemet ott, a hova a viszonyok állítottak, ugy. a hogy bírtam, igyekeztem teljesíteni egész kötelességemet és csak a kötelességemet. {Nyugtalanság a baloldalon. Halljuk! Halljak!) Akárhogy gúnyolódnak önök. ezek igaz szavak, meghall engem az prszág és az ország nekem fog igazat adni. (Élénk helyeslés és taps a jobbés a baloldalon) És ha önök, a kik nekem mindig erkölcsi dolgokról beszélnek, egy megvádolt ember igazolását gúnyolják, ha az miniszterelnök is. akkor önmaguk felett törnek pálezát. (Zajos helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Polczner Jenő: Ez kérkedés! Gajáry Géza: Nem; ez az igazsági (Zaj.) Széll Kálmán minäszíereinök: Az nem kérkedés, ha azt mondom, hogy teljesítettem kötelességemet, (Halljuk! Hulljuk! a jobb- és abaloldalon) teljesítettem, mielőtt 26 évvel ezelőtt ideültem, {a pénzügyminiszteri székre mutat) teljesítettem azalatt, hogy itt ültem és teljesítettem akkor, mikor innét távoztam, legjobb meggyőződésem és nézetem szerint. Teljesítettem ott sok esztendőn keresztül és teljesítettem itt. {Előbb arra a helyre mutat, melyet mint képviselő foglalt el, majd a miniszterelnöki helyre.) Dolgoztam, mily sikerrel, mások mondják meg. És ha önök azt gondolják, hogy a politikai működés és a politikai élet abból áll, hogy egy tagja valamelyik pártnak minduntalan, mikor véleményeltérés van valamely kisebb részlet vagy egyes alárendelt kérdés körül, felálljon és odamenjen önök közé, akkor igen furcsa felfogásuk van a parlamentarizmusról és a pártviszonyokról. Teszi ezt önök közül valaki? 13*