Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

92 11. országos ülés 1901 november 18-án, hétfőn. éles dolgokat mondott, személyeseket, pikánsakat, izgékonyakat és izgatókat. A mit t. barátom gr. Zichy János mondott a maga galambszelid mo­dorával, az sokkal veszedelmesebb. Azt mondja t. barátom, bogy az összes egyházpolitikai tör­vényeket és azt az irányt, a mely azokban le­fektetve van, alapos és gyökeres revízió alá kell vonni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ebben van, nézetem szerint, annak a programmnak, annak a feliratnak elburkolt ugyan, de komolyan és ha­tározottan kidomborodó veszélye. Mert mit je­lent ez ? Azt, hogy még azokat a sebeket, me­lyek most már, hála az Úristennek, behegedtek, és behegedni készülnek. (Zaj a baloldalon) hogy azokat a sebeket mi újból felszaggassuk, (Nagy zaj a baloldalon) állítsunk szembe ismét polgárt polgárra], felekezetet felekezettel, lelkiismereti szabadságot lelkiismereti szabadsággal, (Zaj a baloldalon) állítsuk a szabadság fölé a feleke­zeti szellemet és felekezetiességet, (Élénk helyes­lés a jobboldalon) és dúljuk fel ennek az ország­nak, ezen ország társadalmának békéjét; (Zaj a baloldalon. Elénk helyeslés a jobboldalon) mert ezeknek az alkotásoknak lerombolása szörnyű károkat idézne elő. s mikor feldúltuk és kellő­képen aláaknáztuk a talajt, jöjjünk azokkal az ajánlott reformokkal kisiparnál, nagyiparnál stb. (Zaj a baloldalon. Egy hang: Önöknek szabad volt?) Engedelmet kérek, ez nem politika vagy legalább nem jó politika, hanem rossz politika; ez egyszerűen azt jelenti, hogy cseréljük fel a haladást a visszaeséssel; (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. Elénk ellenmondás a bal­oldalon) cseréljük fel a fejlődést a hátra­lépéssel és visszaeséssel, a mi állami és tár­dalmi életünk és törekvéseink teljes megcsonkí­tásával. Mert akkor jön azután sok minden más, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) csak meg kell kezdeni a revíziót, akkor jönne azután egész vonalon a visszafejlesztésnek, a visszacsi­nálásnak, a lekötésnek, a reakczionárius törek­véseknek egész tömege, (Zajos helyeslés a jobb­oldalon. Elénk ellenmondás a baloldalon.) a melyek átszűrik ezt az országot, a melyeket nem­csak a liberalizmus nevében, de az országnak a liberalizmushoz kötött érdekei és életfeltételei, az ország konszolidácziója és fejlődése érdekében határozottan vissza kell utasítani. (Zajos helyes­lés és taps a jobboldalon.) Rakovszky István: Minő remek dolgok ezek ! (Derültség a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja Ernszt képviselő ur, ki a két szónok között körülbelül a középen jár, hogy könnyű volt a miniszterelnöknek most választásokat csinálni, ő elvégezte már előre a főurakkal, elvégez­te a kisurakkal, elvégezte a középosztály­lyal, az agráriusokkal, a merkantilistákkal, a papokkal, mindenkivel. Hát kérem, ez az or­szág intelligencziájának zöme. Ha én tud­tam volna, hogy Ernszt képviselő ur engem ezzel az állítással fog megtisztelni, akkor az ő választási győzelmét más érzésekkel fogadtam volna, mint a hogy fogadtam. Mert a t. kép­viselő ur nem is tudja, micsoda bókot mondott nekem, nem is tudja, mily igazat mondott, a minek igazsága önök ellen fordul és mellettem tanúskodik. Én megmondom, hogy azokkal hol végeztem: végeztem itt, ezen a helyen, a hol általános politikámat csinálom, és sehol másutt nem végeztem velük. Ha igaz, a mint igaz, hogy azok a rétegek, a melyekről szó van, azt látták, hogy itt van egy kormány, a mely tudja, mit akar, (Elénk helyeslés a jobboldalon) a mely az ország nyugodt fejlődését, határozott haladását, liberális irányban minden érdeknek egyaránt való oltalmával és védelmével szem előtt tartja,., (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Molnár János: Van-e rendszerváltozás ? Széll Kálmán miniszterelnök: ...a mely nem­csak hirdeti, de a mely az igazságot osztja is, és a mely semmi legitim törekvésnek útját nem állja, és friss levegőt enged az országba, és ha ezt látva, igy ezek mind végeztek velem »előre«, vagyis hozzám álltak: csak önök ellen van az ítélet kimondva, mert ez azt jelenti, hogy az ország intelligencziájának óriási zöme velem van. Hát én ezzel a társasággal beérem^ a mi ezen kívül van, szívesen oda engedem. (Elénk helyes­lés és taps a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Ernszt képviselő urnak még egy állítása ütötte meg a fülemet. Azt mondja ő — beszédé­nek egy pár része valóságos kincsesbánya volna számomra, de elhagyom — akkor azt mondja ő, hogy 3—400.000 választóval könnyű volt a kormánynak megcsinálni a többséget, mert hi­szen 150.000 hivatalnok szavazott rá, a többi volt csak olyan választópolgára az országnak, a ki nem hivatalnok. Először is, a mi a hivatalnokokat illeti, én tudnék egy összeállítást közölni a t. képvi­selő úrral, a hol be van bizonyítva, hogy igen sok helyütt a hivatalnokok az ellenzék javára döntötték el a választást. (Igaz! Ugy van! jobbról és középen.) Én nem szemrehányásul hozom fel ezt most, hanem bizonyítékul arra, hogy mikor ezt az urak igen jól tudják, akkor azt mondani, hogy ennek a kormánynak a man­dátumot az ország 150.000 hivatalnoka adta: ez olyan állítás, olyan üres puffogatás a kor­mány ellen, a melynek semmi értelme nincs. (Igaz! Ugy van! jobbról és középen.) Aztán kérem,' honnan veszi Ernszt ur azt a tudomást, hogy Magyarországon 300.000 választó van? Molnár János: Annyi szavazott! Széll Kálmán miniszterelnök: Az én válasz­tási lajstromom szerint kerek számban egy millió és nem 300.000 szavazója van ennek az ország­nak. Ép igy vagyunk avval az állításával a kóji­viselő urnak, hogy 150.000 hivatalnok van. Honnan veszi ezt a t. képviselő ur? micsoda alaptalan állítás ez ? Ha igy állítják oda a dol­gokat szemtől szembe velem, és a képviselőház

Next

/
Thumbnails
Contents