Képviselőházi napló, 1901. I. kötet • 1901. október 26–deczember 18.

Ülésnapok - 1901-11

11. országos ülés 1901 november 18-án, hétfőn. m nem tudom, és alig hiszem, hogy ez lehetséges lenne. Megmondom okát is, hogy miért nem hiszem. Mert hogyha tiz év alatt 330 millió koronát, vagyis évenként 33 millió koronát volt nyerhettek a magyar gabonán az osztrák kereskedők akkor, engedelmet kérek, miután a vámközössógnek semmikép sem feltétele, hogy ki vásárolja meg a magyar gabonát, magyar vagy osztrák kereskedő-e, miért nem tették a magyar kereskedők a maguk zsebébe ezt a hasznot? Ezt nem lehet megértem. (Mozgás a szélsőbal oldalon. Felkiáltások: Mert nincsenek!) Sokkal életrevalóbbak a magyar kereskedők, sokkal jobban ismerik fel a maguk érdekeit, semhogy ezt meg ne tették volna. Tessék elhinni, nem kényszerül a mi gabonánk Bécs utján kifelé, ezt nem lehet mondani. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) És a mint a legkisebb lehetőség megvan arra nézve, hogy az összes faux frais-t, a kezelési költségeket leszámítva, csak öt vagy tiz fillér haszon mutatkoznék Liverpool és Budapest között, mindjárt ott volna a kereskedő, a ki a 20—25 fillérért a maga hivatásánál fogva a gabonát maga veszi meg, kiviszi és maga árusítja el. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Nem ugy van a dolog, a mint tisztelt barátom mondta; és legyen meggyőződve róla, hogy abszolúte lehetetlen, hogy ugy legyen. Kossuth Ferencz: Be fogom bizonyítani! (Mozgás a jobb- és a baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: A kivitel és bevitel kérdését is emiitette tisztelt barátom. Csak kompletorie mondom ezt. Elmondta, hogy a két terület, az osztrák gazdasági terület és a magyar gazdasági terület, sok dologban és sok kérdésben eltér egymástól. Beismerem; (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon) de engedelmet kérek, ha el is tér, és ezt nem lehet tagadásba venni főleg a mai európai vámviszonyok mellett, a melyek a nyerstermények ellen vannak irányozva és a nyerstermények kizárását czélozzák mindenünnen — mondom, ha el is térnek, azért ez a két egymástól eltérő terület bizonyos tekintetben kiegészíti egymást. Már most ha két külön test egymás mellett mozog, az érintkezési felületeken, megengedem, súrlódás áll elő; elő fog állni ezután is, de az egymás mellett futó két test súrlódása lehetőleg elkerülhető. Másrészt, ha ezt a súrlódást számításba is veszszük, mindig jobb eredményt lehet elérni, mint ha azt a két testet egymással szembeállítjuk, azt a két testet, a mely egymást kiegészíti, szétszakítjuk szükség nélkül. Ha szükséges, megteszszük, de ha nem szükséges, koczkáz tátott, sőt kétségkívül veszedelmes dolog, ha mégis megteszszük. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Alkalmat veszek magamnak itt, hogy a vámkérdésre a velem szemben ülők részéről, különösen gr. Zichy János részéről tett egyik észrevétel szempontjából egy megjegyzést tegyek. Azt mondja gr. Zichy János, hogy nem lehet állandó szerződést kötni mindaddig, mig Magyarország gazdasági viszonyai állandóan meg nem javulnak. Én ennek a szójátéknak az értelmét nem értem egészen, nem fogom fel egészen. De csak azért, nehogy félreértésre vezessen bárkinél is, hogy én erre nem adtam választ és nehogy azt gondolja valaki, hogy ez a kormány állandó szerződést akar kötni, azért kell, hogy azt az észrevételt tegyem, hogy a trónbeszédnek erre vonatkozó jDasszusa nem beszél »állandó«ról, hanem »állandóbb«-ról és a ki nem elfogult, az a kontextusnak világos átértéséből látja, — nem is lehet nézetem szerint precízebben kifejteni, — hogy itt nincs másról szó, mint hogy az az ideiglenes állapot, melyen ma állunk, ne tartassák fenn, hanem egy állandóbb alapra fektettessék, arra, a mit nekem figyelembe ajánlott Kossuth t. barátomtól kezdve mindenki a múlt országgyűlésen; hogy t. i. a 14. §-nak labilis és tökéletesen bizonytalan alapján áll most a mi gazdasági életünk, hogy ez provizórium, szüntessük meg a provizóriumokat. Ezt érti a trónbeszédnek az a jjasszusa, nem egyebet, mint azt, hogy oda kell törekednünk, hogy a 14. §. alapján álló gazdasági kiegyezés azt az állandó karaktert kapja, a melyre az 1867 : XII. t.-cz. rámutat, annak szellemében, annak értelmében; de messzebbmenő értelem ezen kijelentésben nem foglaltatik. Barta Ödön: Hát mégis provizórium van! Széll Kálmán miniszterelnök: Sohasem tagadtam ! Baria Ödön: Mindig tagadták! Széll Kálmán miniszterelnök: Hogy lehet ezt t. barátomnak mondani, midőn a múlt országgyűlést bezáró trónbeszédben a király maga mondta, hogy ideiglenes rendezés, provizórium van. A mostani trónbeszédben is benne van. A mit a király mond, azért a miniszterelnök felelős. Sohse mondtam, hogy nincs provizórium. En csak azt állítottam, ebből nem következik az, a mit a t. barátaim mondtak, hogy egyáltalában nincs a viszony rendezve; csak azt mondtam, hogy ideiglenesen van rendezve. Tessék csak visszaemlékezni. Ha már gr. Zichy János úrral foglalkoztam, lehetetlen, hogy pár megjegyzést ne tegyek az ő felirati javaslatára. Az én t. barátom azon párt élén áll, a mely szemben ül velem. Annak a t. pártnak két vezérszónoka van. Az egyik gr. Zichy János, a ki a maga sima, nyugodt, tárgyilagos, nagyon szelíd modorával és formáival állította oda nekünk az ő felirati javaslatát, a néppárt programmját. Van egy másik szónoka, a ki programmot nem mondott, a ki már nem is sima, nem is szelid és nem egészen homogén az ő vezérével és a ki szereti, mint a hogy a drámában szeretjük, a komjuikácziókat, mert komplikáczió nélkül neki a darab nem tetszik. (Derültség.) Az én képviselőtársam Rakovszky István, ki ezen komplikácziókat szereti, meg is csinálja, ha tudja, de sokkai kevésbbé veszedelmes dolgokat mondott. 0 csak 12*