Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-729

42 729. országos ülés 1901. szeptember 5-én, csütörtökön. ellen az erdélyi református egyházkerület igazgató tanácsa 1890. évi február 15-én tar­tott üléséből kifolyólag felirt, a mely felirat­ban hosszas történeti ós törvényi előzmé­nyekre hivatkozva, a törvényesen bevett val­lások egyenjogúságába ütköznek ós sérelmesnek tartotta ezt a rendeletet és annak hatályon kivül helyezését kérelmezte. A vallás- ós köz­oktatásügyi miniszter úr ezen feliratra válasz­iratot adott, melyben előadja azt, hogy Majláth Gusztáv Károly püspök hozzá azzal a felírás­sal fordult, hogy miután a hatóságok majd gyulafehérvári, majd római katholikus püspök­nek, majd erdélyi latin szertartású püspöknek czímezik, adjon ki megfelelő utasítást az iránt, hogy jövőre őt kizárólag erdélyi püspöknek czímezhessók. A püspök urnak ezen kérelme folytán a miniszter tanulmány tárgyává tétette ezt a kérdést és az állami oklevéltár adatai szerint Kálmán király óta napjainkig, 67 tör­vényben, törvényzáradékban ós kinevezési ok­mányban előfordultnak találván az episcopus Transsilvaniae, vagy Ultrasilvaniae elnevezést, nem tekinthette ezt a czímet egyébnek, mint egy régi időben is használt czímnek. Ugyan­ezen leiratbaja kijelentette a miniszter, hogy távol állott tőle az a törekvés, hogy ezen erdélyi czímnek olyan czélzat tulajdoníttassék, a mely államjogunk legfelsőbb alapelvébe, a vallások egyenjogúságába ütköznék, sőt egye­nesen kizártnak tart minden olyan értelmezést, a mely a többi egyházak püspökeinek törvé­nyes állását sértő jelentést óhajtott volna tu­lajdonítani. Nehogy azonban félreértések ke­letkezzenek és származzanak, kijelentette a miniszter, hogy az erdélyi római katholikus püspök czím használatát teljesen törvényesnek ós jogosnak tartja, és hogy a rendelet sem akart — sőt a mai államjog alapján nem is akarhatott •— mást érteni a római katholikus püspöki czím alatt, mint az erdélyi római ka­tholikus püspök fogalmát. A miniszter ezen válaszirata daczára a, református egjdiázkerületi közgyűlés kérvény : nyel fordult a képviselőházhoz, a mely most itt fekszik ós a melyben ismételve kifejti aggá­lyait ezen rendelkezés ellen, és xítasíttatni kéri a kultuszminiszter urat arra, hogy ezen rendeletet megfelelő módon módosítaná, vagy vonná vissza. Daczára annak, t. ház, hogy ebben a kérdésben már az egyetemes konvent is állást foglal és kijelentette, hogy ezidőszerint nem tartja szükségesnek ezen kérdésnek további felszínen való tartását: a kérvényi bizottság­nak oly értelmi javaslatát van szerencsém elő­terjeszteni, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen kér­vény a krdtuszmmiszternek kiadassák. Elnök: Kiván-e valaki a kérvényhez szó­lani? (Senkisem!) Ha nem, felteszem a kérdést. (Halljuk ! Halljuk!) A kultuszminiszter úr kivan szólani! (Halljuk! Halljuk!) Wlassics Gyula vallás- ós közoktatás­ügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) En ugyanezen kérvényre vonatkozó­lag a kérvényi bizottságban már nyilatkoz­tam, de azt hiszem, hogj" mégis kötelességem ezen kérdésben, a mely oly széles köröket foglalkoztatott, a magam álláspontját is je­lezni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Gróf Majláth püspök úr kérdést intézett hozzám, a melyben felemlíti azt, hogy őt majd »gyulafehérvári«, majd pedig »erdélyi latin szertartású. püspök«-nek czímezik, és így azt a kívánságát fejezi ki, hogy a régi, tör­téneti, 800 év óta használt »erdélyi püspöki* czím jogosultan használható legyen. Én ezt a kérdést tisztán historikus kérdésnek tekint­vén, tanulmányozás végett kiadtam az állam­levéltár főnökének, a ki egj^szersmind hazánk elsőrangú historikusainak egyike, és a ki a kérdést behatóan tanulmányozta. Tanulmánya egy nagy forrástani munkálatot képez, a mely­nek alapján konstatálja, hogy az erdélyi püs­pöki czím 1111-ben fordul elő először, és 1405-től 1540-ig körülbelül 61-szer fordul elő törvényeinkben az »Episcopus Ultrasylvaniae«, »Transsylvaniae« ós »Transsylvaniensis« ki­fejezés, és megemlítem e tanulmányból, hogy I. Mátyás és I. Ulászló uralkodása alatt for­dul elő az »episcopus Alba-Transsylvaniensis«. név. És előfordul az »erdélyi püspök« czím oly törvényekben is, a melyekben nem a sza­badság megszorításáról van szó, a mint a kér­vény mondja, hanem inkább a szabadság el­ismeréséről, mint például az 1608-iki bécsi békekötésben, továbbá az 1791 -iki linczi béké­ben, a mely a protestánsok vallásszabadságát szankczióval látja el, de előfordul az 1848-iki törvényben is, a mely az általános szabadsá­got statuálja. A királyi adomán}develek egész sorozatát tárja fel a tanúimány, a melyekben mindenütt ez a kifejezós fordul elő ; a főrendi­ház jegyzékeire is utal, a melyekben szintén ez a, kifejezés szerepel. Én ária is súlyt he­lyeztem, minekelőtte ezen kérdésben dönte­nék — és ezt azért hozom fel, nehogy azt méltóztassék gondolni, hogy az ilyen kérdés nem a kellő utánjárás és nem a kellő tanul­mányozás alapján tárgy^altatik a kormány ré­széről, — mondom, arra is kiterjeszkedtem, hogy vájjon Erdélynek az unió óta is hatá­lyos ezen kérdést érintő külön törvényei nem zárják-e ki ezt a czímet? A ház előtt fekvő kérvény sem tagadja — gondolom az

Next

/
Thumbnails
Contents