Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-729

40 729. országos ülés 1901. szeptember 5-én, csütörtökön. nak kikötése mellett, de felvilágosítást adott az ottani földmívelésügyi miniszter ezen ügy­ben működő földmívelésügyi, illetve szőlészeti bizottságnak: addig, csodálatos dolog, ebben az országban, valamint — fájdalom — egyéb nemzetgazdasági kérdésekben, úgy ebben a kérdésben is csak fatalizmust. lanyhaságot és minden irányban az érdeklődós hiányát kell tapasztalni. Pedig kétségtelen, hogy — a mint már említettem is — az ország millióinak fentart­batása, megélhetése, a mi összes szőlőkultu­ránknak a jövőben való fejlődhetése függ attól, vájjon sikerűl-e a magyar kormánynak a ma­gyar nemzet határozott támogatása és állás­foglalása mellett előnyösebb állapotot létesí­teni, mint a milyen ma van az olasz borvám mellett, nagyobb vívmányokat elérni, a ked­vezményes tarifát megváltoztatni, megszün­tetni és egy rendes, ha nem is prohibitiv, de mégis a mi viszonyainknak megfelelő, alkal­masabb vámot létesíteni. Most, t. képviselőház, szüret előtt állunk. Meglehetős jól mutatkozik a termés mindenütt, — a mint ezt a t. ház is tudja, — mégis azt hiszem, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úrnak nagyon nehéz lesz a régi patriarhális szüreti ünnepet ismét visszavarázsolni, mert, a míg régebben a jő termés és jó szüret egy­szersmind jó jövedelmet ós a szőlőmunkás hosszú munkálkodásának jutalmazását jelentette : ad­dig ma az olasz konkurrencziával szemben, bár csökkent az olasz bornak behozatala, — és el kell ismernünk, hogy csökkent, — mégis úgy a szőlőnek, valamint a bornak ára annyira elértéktelenedett, hogy még a nagy termés is és a szőlőnek bármilyen kedvező helyzete a gazdára nézve a várt eredményt, jutalmat és gazdasági lendületet nem jelent. Ezért ón ezen kérvónynyel kapcsolatban kötelességemnek isinerem, hogy a t. kormány­nak szives figyelmét erre a kérdésre ismételten felhívjam. Nem mulaszthatom el a f. ház figyel­mét arra is felhívni, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úr a legutóbbi földmívelésügyi vita alkalmával határozottan kijelentette, hogy tel­jes tudatában van annak a felelősségnek, a mely őt a kérdés körűi terheli, és hogy el van tökélve, hogy a nemzet érdekeit ebben a kér­désben is hathatósan megvédje. Jól tudom, bog}? az ilyen kérdésekben igen sokszor fordul elő, hogy a kormány, vagy annak valamely tagja előzetesen nem tehet határozott kijelen­tést, vagy nem állhat elő konkrét adatokkal, mert hisz a nemzetközi szerződések alku ós köl­csönös megegyezés eredményei lóvén, nagyon természetes, hogy a kormány az azokkal össze­függő nemzetközi szokásokat tiszteletben tar­tani köteles. Épen ennek tekintetbe vételével ón, de azt hiszem, a t. ház is meg voltunk elégedve a t. Földmívelésügyi miniszter úr ál­talános kijelentésével. Felteszem, hogy a t. mi­niszter úr akkori kijelentése, a mely jövő kor­mányzati teendőinek egyik kidomborodó vonását kell, hogy képezze, az összkormány hozzájáru­lásával törtónt, mert hisz a szóban forgó nem­zetközi szerződés nemcsak a földmívelésügyi miniszter úr, hanem az egész kormány fel­adatát képezi. Annál a rokonszenvnél fogva, a melylyel a földmívelésügyi miniszter úr kor­mányzata iránt viseltetem, újból fel akarom tüntetni megnyugvásomat akkor tett kijelen­tésében. Azonban kétségtelen, hogy az ország lakosságának türelme és bizalomteljes vára­kozása csak addig lehetséges, a míg azt nem veszi észre, hogy a szerződós megkötése idejé­nek közeledése daczára erősebb munkálkodást, erősebb lendületet nem tapasztal a kérdésben. Mert mit látunk? Olaszország rendkívül nagy akcziót fejtett ki már eddig is a borvám kér­désében, sőt úgy látszik, mintha a hármas­szövetség fennállhatásának feltételéül Magyar­ország közgazdaságának a fejét követelné, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert hisz az olasz kormányhoz közelálló lapokban a hármas szövetség további fennállhatását mindig össze­köttetésbe hozzák az olasz borvám kérdésével, és ezt a kérdést az olasz gazdasági körök is mindenütt előtérbe tolják. Ha pedig ez tör­ténik Olaszországban, akkor nekünk is mozog­nunk kell és a bizodalom csak addig tarthat, a míg a nemzet azt nem kezdi hinni, hogy a kormány köreiben bizonyos apátia uralkodik a kérdés iránt, talán mintegy szankcziójakép a külügyminiszter azon csodálatos kijelentésé­nek, hogy gazdasági kérdés nem lehet össze­függésben a diplomácziai kérdésekkel, mintha talán a t. kormány is, mondom, ezen vesze­delmes elvet szankczionálná, mintha igazán a felé hajlanak, hogy talán külügyi és diplo­mácziai eredmények elérése végett a nemzet érdekeinek fontos részét is képes volna fel­áldozni. De ezt ón nem teszem fel, ilyen sej­telemnek kifejezést adni nem is akarok, de igenis, arra kérem a t. kormányt és különösen a t. földmívelésügyi miniszter urat, a ki kor­mányzása ideje alatt annyi tanújelét adta az ő buzgalmának, az ő jóindulatának épen a szőlészet és a bortermelés felélesztése tekin­tetében ós a ki bizonyára nem akarja, hogy azok a gyümölcsök, a melyek épen az ő kor­mányzása alatt e téren elérettek, veszendőbe menjenek, hogy a nemzet óhajának megfelelő­leg ezen kórdósben határozottan állást fog­laljon. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Pótindítványt a kórvónyi bizottság javas-

Next

/
Thumbnails
Contents