Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.
Ülésnapok - 1896-728
728. országos ülés 1901. szeptember 4-én, szerdán. 35 saikban illetni, én a választás tisztaságiit hogyan állítom oda a publikum elé, a mely könnyen azt hihetné, ha Ernszt úr máskép tudja is, hogy azon választásnál Isten tudja milyen meghamisítása törtónt a választói jognak. Elismerték, hogy a választás ereszen rendben ment. Semmi panasz hozzám előzetesen nem érkezett. Most sem kaptam panaszt ós nem hallottam olyanokról; a lapokban sem olvastam semmiféle olyan dologról, a mit a törvény tilt, pedig a kúriai bíráskodásról szóló törvény még életbe sincs léptetve, tehát nem mondhatják, hogy attól való féltükben tartózkodtak ott a visszaéléstől, hanem azért, mert igenis tudják, a törvény és rend felett őrködöm, akár életbe van már léptetve a kúriai birákodásról szóló törvényjavaslat, akár nincs. És legyenek nyugodtak a t. képviselő urak, a kik engem sokszor szeretnek illetni azzal a dicsérettel, hogy az intenczióim jók, —ós Dante szerint a pokol feneke is jó szándékkal van kikövezve, (Derültség.) — de azt.mondják, hogy odakünt nem jut érvényre az, a mit én akarok, mert a közegek nem engedelmeskednek, vagy nem tesznek intenczióimnak eleget. (Felkiáltások a bal- és a szélső baloldalon: Ez az igaz! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Mozgás és zaj a balés a szélső baloldalon.) Hát ezt önök mondják . . . Molnár János: Tapasztaljuk! Széll Kálmán miniszterelnök:... ós én felkérem a sokat tapasztalt Molnár János képviselő urat. (Elénk derültség jobbfelöl.) hogy méltóztassék nekem konkrét eseteket felhozni, . . . Molnár János: Itt van már egy sereg! Széll Kálmán miniszterelnök:. . hogy hol rendeltem ón azt meg, hogy annak a malombérlőnek, vagy nem tudom kinek a bérlet felmondassék. Meg kell vizsgálnom, hogy hogy néz ki az az eset Rakovszky István: Úgy van! Úgy van! Ez a helyes ! Széll Kálmán miniszterelnök: És a sokat tapasztalt Molnár János képviselő úr mondjon nekem egy akár általánosságban, akár konkrét kérdésben kiadott rendeletet, melynek valamely alantas közeg nem fogadott szót, s akkor aztán a t. képviselő úr meg fogja látni, mi lesz annak az eredménye. Én ugyanazon keményszivűsóggel fogok eljárni, a melylyel az igen tisztelt képviselő úr engem fel akar ruházni. Rakovszky István: Helyes! Helyes! Széll Kálmán miniszterelnök: Én harmadfél esztendeje viszem a belügyi kormányt, s ezt a frázist már eleget hallottam. De ha ennek a frázisnak alapja volna, akkor a t. képviselő urak már felhoztak volna legalább egyetlen egyszer olyan esetet, a mefyben az az alispán, vagy polgármester nem parírozott. (Úgy van! Úgg van! a jobboldalon.) Méltóztassék felhozni ilyeneket és én igazságjot fogok szolgáltatni, fogok statuálni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És ha emlékező tehetségem nem csal és ha a t. képviselő uraké sem csal: én igenis tudnók eseteket felhozni, a hol példákat, mégpedig igen komoly példákat statuáltam, de ezek fejtegetésébe nem megyek bele. Azt mondja a t. képviselő úr, — ós ez ugy-e bár egy kissé pikánsabb része az előadásnak, — hogy üdvözlő táviratot olyanok is kaptak, a kik valami régi, állítólagos választási atroczitásokban részt vettek. Rakovszky István: Az nem volt állítólagos ! (Derültség bab felől.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hát üdvözlő táviratot tőlem senkisem kapott ós nem is kap senki, hanem kap az üdvözlő táviratra választ. (Úgy van! Úgy van! jobb- és balfelöl.) Én, kérem, a kurtoazi törvényeinek teszek eleget (Helyeslés balfelöl.) azzal, hogyha bárhonnan egy üdvözlet érkezik hozzám, vagy egy rólam való szives megemlékezést kapok, ón a magam részéről köszönettel viszonzom az ilyen üdvözleteket. Már most ha a, t. képviselő urak ebben szálkát keresnek, vegyék maguknak azt a fáradságot és olvassák el azokat az üdvözlő táviratokat ós az azokra adott válaszokat, a melyeket én az utolsó időben a választási mozgalmak természetes folyamányakópen igen nagy számmal kapok, illetőleg küldök, és kérdem, találnak-e azok között egyetlen egyre is, a melyben én valamely jelölt mellett még csak állást foglaltam volna is? Nem foglaltam állást, ós sehol miniszterelnöki presszióval, vagy befolyással nem akartam a priori a választásokba beleavatkozni. Méltóztassék tehát ilyenléle pikáns vádakkal óvatosabban előállni. Ha a t. képviselő úr azt mondja, hogy az az irat is, meg az a lap is mutatja, a melyet felolvasott, hogy milyen ma a szellem, én megmondom, t. képviselő úr, hogy mi volt az én benyomásom arra a felolvasásra. Én abból, a lapból, ha nem csal emlékezetem, az első hallásra, mert távol is volt a felolvasó úr, nem hallottam egj^ebet, mint azt, hogy a pártunkbeli jelölthöz, a szabadelvű párt tradiczióihoz, zászlóihoz legyünk hivek. (Zaj balfelöl.) Bocsánatot kérek, ha az ember ezt elfogulatlanul olvassa, semmi kivetni valót nem lát benne. Körülbelül úgy vagyok ezzel, mint azzal az egyszeri levéllel, a melyet az apa a fiától kapott, és a melynek tartalma attól a tónustól függött, a melyben az felolvastatott, illetőleg annak tartalmát a felolvasás hangja hatá5*
