Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-728

36 728. országos ülés 1901, szeptember érén, szerdán. rozta meg. Hát annyit som szabad azoknak a lapoknak irni? Hát a t. képviselő úr pártjához tartozó lapok nem imák így, vagy ezeknél is különbeket ? (Felkiáltások jobbfelöl: Dehogy nem l) Ne méltóztassék tehát ezt oly szuszczeptibilitással mérlegre vetni, mert valóban ilyen kérdésekben a korteskedés, a pártoskodás idején nem lehet a dolgokat arany mérleggel mérni. A mennyire emberileg lehetséges, azt akarom, hogy az ország szabad akaratának megnyilvánulása legyen a választásoknál. Ezt akartam mindig ós a törvényt meg fogom tartatni, a mennyire tőlem telik. De nem vállalkoztam soha és nincsen ember, a ki vállalkozhatnék rá, hogy jót álljon, hogy a választási mozgalom minden apró momentumát, minden ember kijelentését, intézkedését, minucziózusan ellenőrizni képes legyen. A mit a választások és korteskedések izzó munkája közben itt-ott kisebb, esetleg nagyobb beszámításé dolgokat elkövetnek, azt emberileg előre meggátolni lehetetlen minden irányban. A kérdés csak az, hogy milyen az irányítás és milyen a szellem, ós ez azt hiszem, korrekt; meggyőződhettek róla a képviselő urak ós nem fognak ellenkezőt rám bizonyítani. Hogyha visszaélések történtek valahol, nem foghatja rám senki, hogy azokat el akartam volna pa- • lástolni. Hanem tessék megszívlelni a-1. ujonezképviselő úrnak, — ezt nem akarom semmitéle sértési éllel mondani, — hogy én nem akarok most dátumokról beszélni; arról a privigyei választásról én is kaptam jelentéseket, a, melyeket én nem vetek annyira aranymérlegre, mint a képviselő úr az övéit. Pedig nekem is beszéltek arról, hogy megszállva, mintegy ostrom alatt tartották azt a területet annak a. pártnak mindenünnen oda sereglett párthívei, a kik pedig abban a kerületben nem bírtak választó jogosultsággal. Rakovszky István: Magánemberek voltak ! Széll Kálmán miniszterelnök: Én azt referálom, a mit nekem mondtak, én nem mondom, hogy így volt. ele nekem így referálták. Nem a megszokott számban megjelent és nem is az arra hivatott képviselőtársakat értem én, hanem más kategóriabeli izgató urakat, a kik oda nagy számmal jöttek. Molnár János: Például kik azok? Széll Kálmán miniszterelnök: Aztán mondják, hogy olyan izgatás folyt ott ós olyan nagy volt a'z elkeseredés és a fanatizálás a. néppárti jelölt mellett, hogy ott bizony megtörtént az is, nem tudom, hogy így volt-e.. . Molnár János : A grófokat megdobálták. Széll Kálmán miniszterelnök: Akár igaziak, akár nem. Rakovszky István: Hazudtak! Széll Kálmán miniszterelnök: Ez már mutatja, hogy az objektív ós a nyugodt hangulat bizonyos kívánni valót hagyott hátra. Hogy volt, hogy nem volt, azt most nem keresem, de nekem jelentést tettek, hogy ott nagyon izzó levegő volt ós mégis abban az izzó levegőben törvényesen jártak el; s ez ellen a t. képviselő úrnak panasza nem lehet. Azért olyan nagyon elítélő módon nyilatkozni ne méltóztassék. A mi a konkrét panaszokat illeti, az iránt már nyilatkoztam, hogy kötelességemnek tartom azokat megvizsgálni és abban a jog és igazság szerint eljárni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ernszt Sándor: T. ház! Én szándékosan nem említettem semmit azokból a dolgokból, a melyek a választás előtt foljdak volt le. A választási küzdelmeket ón most nem akartam megemlíteni, bár szerepeltek ott is olyan dolgok, a melyek egészen új módja a kapaczitálásnak. De ezeket egyáltalában nem akarom említeni, mert maga, a választási aktus teljesen korrekt volt. Hogy miért tettem meg az interpellácziómat? Pusztán azért, mert a választás óta folytak le ott azok a dolgok, a miket felemlítettem. Ha a.zok előbb történtek volna, úgy most egyáltalában nem említettem volna fel. De miután ezek a dolgok most történtek és én képviselem azt a kerületet, és látom, hogy napirenden vannak az ilyen üldözések, és látom, hogy az elkeseredés roppant nagy: bármit gondoljanak is, fel kellett szólalnom, mert azt az eljárást csak nem nézhetem, el, hogy vagy kizavarják azokat az embereket Amerikába, vagy megtörjék. A mi pedig a másik dolgot illeti, hogy a t. miniszterelnök úr egyáltalában minden-kinek szokott válaszolni, a kik őt üdvözlik távirattal, épen tegnap olvastam az iparosok lapjában, hogy Szolnokról az ottani ipartestület elnökét jelölték és onnan szintén üdvözölték a miniszterelnök urat, de a t. miniszterelnök úr mai napig sem talált időt arra, hog}' erre válaszoljon; pedig az a férfiú ezt megérdemelte volna. A mi az ottani üzelmeket illeti, hát én ellenem a választókat mindenütt a községi jegyzők hozták be. Ez tigy lesz ezentúl is? Mert azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy ezt nem lehet eltiltani! Hát akkor szeretném látni, hogy miben van a kritériuma az új órának; ha azok a dolgok mind a régiben maradnak, úgy nem változott semmi. A mi pedig a fanatizmust ós terrorizmust