Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.
Ülésnapok - 1896-728
34 72 8. országos ülés 1901. Rakovszky István: A miniszterelnököt semmibe sem veszik kint! (Nagy zaj a baloldalon.) Ernszt Sándor: Még csak egyet akarok mondani, t. ház! (Halljuk! Halljuk!.balfelöl.) Az 1899. törvényczikk 11. §-a beszél arról, hogy a közhivatalnokok ne avatkozzanak a politikába ós azt a hatalmi súlyt, a melyet nekik a törvény ad, ne érvényesítsék. Mindenki igen jól tudja, hogy ezért harezoltak az ellenzéki pártok, ehhez kötötte volt az ő reputáczióját a miniszterelnök úr. És mit írnak Nyitra vármegyében a hivatalos közlönyben? A jegyzőkről ezeket irják (olvassa): »Politikai életünk vezető tényezői nem fogják megtűrni, hogy illetéktelen beavatkozások, ellenséges indulatú machinácziók és üres rémítgetések által hivatottságuk e vezérlő szerejiéről leszoríttassanak ... Rakovszky István: Sikkasztások! Ernszt Sándor: ...hanem elvárjuk, hogy az eddigi tradicziókhoz hiven férfias bátorsággal kezükbe ragadják a szabadelvűség propagandájának zászlaját és energikus vezetéssel, a megfélemlítésre számító gyalázkodástól meg nem riadó elszántsággal fognak e vármegye minden választókerületében odaadó buzgalommal közreműködni pártunk hivatalos jelöltjeinelv minden hívatlan vagy más pártbeli ellenjelölttel szemben biztosítandó győzelmére.* (Zaj a hallik épen.) Ha ez így van, akkor ne méltóztassanak azzal dicsekedni, hogy most a politikai élet szelídül. Teljesen lehetetlen, hog}' szelídüljön ez n jjolitikai élet. és ha már nem ebben a képviselőházban, akkor a következőben kell majd ezekért a dolgokért számolni. Van szerencsém ezennel interpellácziómat a mólyen tisztelt miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez intézni (olvassa) : »Interpelláczió a belügyminiszter úrhoz, 1. Van-e tudomása a privigyei választókerületben folyó politikai üldözésekről, melyeket a közigazgatási közegek követtek el? 2. Szándékozik-e Simó János esetét Grajdelen, Hichter Benedek, Richter Antal esetét Német-Prónán, Zány Ferencz, Gyúrják Miklós, Leporis József esetét Privigyén, Simó József esetét Apátiban megvizsgáltatni? 3. Szándékozik-e a, privigyei választókerületben a közigazgatási közegeket utasítani, hogy a politikai üldözésektől tartózkodjanak?* Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A mi a t. képviselő úrnak első kérdését illeti, hogy van-e tudomásom politikai üldözésekről, a melyek a közigazgatás terén a választásból kifolyólag folynak, erre nézve tisztelettel válaszolom, hogy szeptember 4-én, szerdán. ezekről az állítólagos üldözésekről most vettem tudomást, a t. képviselő úr interpellácziójából. Ha vannak ilyen üldözések, azoknak az üldözéseknek igenis útját fogom állani. (Általános helyeslés.) A dolog természetében van, hogy nem lehetett eddig tudomásom arról, hogy olyan üldözések, a melyekről a t. képviselő úr beszél, fenforognak, mert panasz hozzám ebben az irányban nem érkezett. Most a t. képviselő úr (Halljuk! Halljuk!) ezt a panaszt megtette, én tehát igen szívesen meg fogom ezeket az eseteket vizsgálni. De ítéletet magamnak majd csak akkor formálok, ha megvizsgáltam őket. (Helyeslés a jobboldalon.) mert ezeknél a kérdéseknél én talán hosszabb parlamenti ós választási tapasztalatokkal birok, mint a- t. képviselő úr. Az az én axiómám, — s azt megszívlelésre ajánlom a t. képviselő uraknak és a t. képviselő túrnak is, a kihez ma először van szerencsém, — hogy minden ilyen kórdósben audiatur et altéra pars, mert abban az izzó atmoszférában . . . (Zaj.) Majd ha elvégzik a konverzácziót, folytatom. Förster Ottó: Megbuknak majd a választáson ! B. Feilitzsch Arthur: Azért még sem változtatunk köpenyegét mint te, hogy meg ne bukjunk! Széll Kálmán miniszterelnök: Nincsenek annak olyan tragikus következményei. Megelégszem azzal, ha a konverzácziót abbanhagyják. Abban az izzó atmoszférában mondom, a mely ilyen képviselőválasztás alkalmával egy kerületben elterül, s a melyből a választások után hetekig és hónapokig is elég jut nekünk, könnyen nem egészen a valóságnak megfelelő, hű jelentések tétetnek, talán a képviselő úrnak is, hiszen a képviselő úr maga ezeket mind személyesen nem tapasztalta. Én azt tudom, hogy Privigyén a választás rendben folyt le. (Felkiáltások a balközépen: Nem is tagadtuk! Zaj.) Lássák képviselő urak, már nem egészen áll az, a mit mondottak, hogy atroczitások, s mi egyebek történtek. A képviselő úr mondta, hogy a választás rendben ment, de az akkompanymán nem ilyen volt. Azt hallottam több közbeszóló képviselő úrtól, bog3^ megint ilyen ós olyan atroczitások voltak. Ott a szabadelvű párt jelöltje elbukott ós az ellenzéki bizalmi férfiak köszönetet szavaztak annak a bizottságnak, a mely a választásokat intézte. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Ernszt Sándor: Tudom! Széll Kálmán miniszterelnök: Tudja, de más nem tudja. De ha a t. képviselő úr tudja, ón azt szeretem ám, hogy mások is tudják, hogy azokkal szemben, a melyekkel oly bőven méltóztatnak engem közbeszólá-
