Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-728

728. országos ülés 1901. szeptember 4«én, szerdán. 27 (Igaz! Úgy van! jobb- és balfelöl.) Ezt vitattuk akkor, meghúztuk a mórleget, s ez a mérleg úgy ütött ki, hogy Magyarország igazi terheltetése, ha együtt vesszük a quótát azzal, a mit az új kiegyezés, s az új viszonyok teremtettek, nem nagyobb a réginél és így Magyarországra vonatkozólag tehernövekedésről fmancziális szempontból nem lehet szó. (Helyeslés jobb felöl.) Ezt konstatálom most is, nehogy valaki, akár e házban, akár e házon kivűl más alakban tüntesse ezt elő. Ezek alapján kérem a jelentés tudomásulvételét. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Polónyi Géza képviselő úr félreértett szavai helyreigazítása czímén kér szót. Polónyi Géza: T. ház! Szavaim értelmének helyreigazítása czímén csak rövid időre kérek szót. A t. miniszterelnök úrnak mostani felszólalósából könnyen jogot nyernék arra, hogy a pénzügyminiszter urat megkérjem, hogy ő is nyilatkozzék, mert most úgy látszik, hogy a gazdasági kiegyezés ós a quótakérdós közötti junktim már nem is tagadtatik. Széll Kálmán miniszterelnök: Tagadtatik, de a megítélésnél nem lehet ignorálni! Polónyi Géza: Miután most már tudjuk, hogy a fogyasztási adók kérdésében milyen tárgyalások folynak, nagyon érdekes, hogy a quótadöntósnél nyakunkon marad még a quótafelemelós, s a fogyasztási adók terén való elalkuvása a nemzet érdekeinek. Különben ez nem tartozik ide. A t. miniszterelnök úr alapjában jól megértett engem, s mégis félremagyarázta azt, a mit mondottam. T. miniszterelnök úr, akármilyen emfázissal vagy akármily hangon mondom, vagy nem mondom ezeket, arra ne tessék adni, hanem arra adjon, amit kérdezek ós én azt kérdeztem: igaz-e, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 21. §-a alapján a felség csak akkor szabhatja meg hogy menynyi legyen a quóta, ha a két országgyűlés nyilatkozott már, hogy tudniillik az egyik nemzet nevében mennyit akar az egyik, a másik nemzet nevében mennyit akar a másik, (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalán.) szóval, ha a két országgyűlés között a szám ós az arány már tárgyaltatott ós az nem sikerült? Mutassa meg nekem a t. miniszterelnök úr azt az aktát, a melyben az osztrák Reichsrath, vagy a magyar képviselőház megmondotta ezen quótakérdós előtt azt, hogy mennyit ajánlanak fel az illető nemzetek részéről. (Úgy van! Úgy van! Elénk helyeslés a szélsőbalon.) Ha pedig a t. miniszterelnök úr még most is laborál a bizottság kérdésével, akkor erre azt mondom, hogy sohasem szabad egy alkotmányos miniszterelnöknek egy bizottság eljárását az országgyűlésé hefyett szubstituálni. Ha pedig a felség a nélkül, hogy a két nemzet alkotmányos képviselete a meny-nyiség kérdése felett egymással tárgyalna, dönt, akkor nem a mennyiség kérdése felett dönt, hanem a felett, hogy legyen-e szerződés, a melyet pedig az egyik fél nem akar. Mert, t. képviselőház, annak negatívuma is van, ha valaki a másik féllel nem akar szerződni. A t. miniszterelnök úr jól mondja, hogy az osztrák Reiehsratlmak bizottsága — nem a quóta deputácziója, hanem a bizottsága. — azt mondta, hogy ő ezen törvényjavaslat alapján ezidőszerint a magyarokkal tárgyalni nem akar. Mit mondott erre a Reichsrath? Ezt kérdeztem én a miniszterelnök úrtól és, ezt kérdezem most. Mondott-e valamit, ós ha igen, mit? (Egy hang a szélső baloldalon: Üdvözlő táviratot küldött! Elénk derültség.) Ha pedig a Reichsrath semmit sem mondott, ós az osztrák kormány még csak tárgyalásra sem tűzte ki a törvényjavaslatot, akkor, t. képviselőház, nem világos dolog-e ebből az, hogy az osztrák nemzet velünk meg tárgyalni sem akar ebben a kérdésben? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha pedig tárgyalni nem akar, akkor ennek konkluzuma alkotmányunk szerint csak az lehet, hogy mint önálló állam járjunk el ebben a kérdésben," (Elénk helyeslés a szélső, baloldalon.) ós ha ellenkezőleg cselekszik a kormány, akkor ez —- bocsánatot kérek a kifejezésért, de nem tudok mást használni — a népek alkotmányos jogainak konűskálását jelenti. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások jobbfelöl.) Ezt nem lehet másként értelmezni. Ez volt szavaim valódi értelme. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Talán visszaélése a t. ház kegyességével, ha még egyszer szót kérek, (Ellenmondás. Halljuk! Halljuk!) de miután nem történik valami nagy mulasztás az által, ha a t. ház még pár perczczel megajándékoz, (Halljak! Halljuk!) megkísérlem erre a most felvetett kérdésre ós az emelt vádra a választ megadni. (Halljuk! Halljuk!) A. képviselő úr azt mondja nekem, — ós hát nem mondom, hogy emfázissal, hanem igen nyugodtan ós igen csendes hangon (Derültség jobbfelöl.) — hogy most tehát már nem tagadtatik a junktim. Erre az a válaszom, hogy most is tagadtatik, és ezt be is bizonyítom. Polónyi Géza: Az osztrák kormány részéről azonban erősen állíttatik! Széll Kálmán miniszterelnök: Tagadtatik, mert abból a mit én mondtam, a képviselő úr azt ugyan nem magyarázza ki; -— úgy szólt a képviselő úr vádja, hogy én 4*