Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-728

28 728. országos ülés 1901. szeptember 4-én, szerdáiu most beismertem — mert én mit mondtam? Nem azt mondtam, hogy a quótakórdós válhatatlan összefüggésben van a fogyasztási adókkal, pedig ez lenne a junktim.. A junkfimról akkor lehet szó, ha nem lehet elintézni valamely kérdést, nem lehet megállapodásra jutni valamely kérdésben, nem lehet kezelni valamely kérdést egy másik nélkül. Ez a junktim, ós mindenütt a világon így értik ezt. A hires 48 előtti junktimok, meg az azóta volt junktimok is ezt jelentették, de ón nem ezt mondtam, hanem azt, hogy a mikor a képviselő úr állítja, — pedig most nincs érdemleges vitáról szó, — hogy Magyarországra nézve igazságtalan ez a döntés, és engem, a miniszterelnököt ezért felelősségre von, — a mihez különben joga. van, — ós midőn a. képviselő úr ezt a többmegterheltetést felhozza, akkor nekem jogom van azt mondani, hogy részünkre pedig vannak a számlának más aktiv pozieziói abból a gazdasági egyezségből folyólag a mely ugyanakkor lépett életbe. De ez nem junktim a tárgyalásban; ez nem törvényes junktim, bár ez Magyarország pénzügyi érdekeinek kérdését sok millióval igenis kedvezőbben hozza, megoldásra, mint a, hogy az a régi alapon történt. Ezt mondtam, hogy a vélemény megalkotása, szempontjából, akkor, midőn valaki azt hirdeti, hogy ez a. kormány erre a nemzetre rossz gazdasági, pénzügyi viszonyok között nagyobb terhet rakott: legyen szabad ezen kormánynak a védekezésül azt mondani, hogy igenis ezek az állapotok együtt léptek életbe a gazdasági és pénzügyi kiegyezés többi részeivel, a melyek hasonló mértékű többlettel gazdagították, emelték a magyar állam jövedelmeit. Ez csak a dolog igazságos, objektív természetes megvilágításának következése; (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) erre nekem jogom van, s azért én a junktimot tagadtam mindig, tagadom ma is, de a kérdés magitólésónél nem szabad felejteni azt, a mi Magyarország előnyére van, akkor, a midőn oly kirívó színekkel emeltetik ki, az a mi Magyarországot pénzügyi tekintetben terheli. Most a t. képviselő úr élesen állítva fel a kérdést, •— és azt hiszi, hogy evvel most már engem lánczba és bókóba ver, — fölszólít, hogy feleljek arra, nyilatkozott-e a magyar országgyűlés e felett a, quótakérdés felett, mert ha nem nyilatkozott, akkor nincsen elég téve a törvénynek. Engedelmet kérek, a t. képviselő úr egy kifejezést csúsztat be a törvénybe, a mi a törvényben nincs, ós így a kérdést ezzel a becsusztatással egészen ferdén állítja fel. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Ha a törvény azt mondaná, hogy a királyi döntésnek csak akkor szabad bekövetkezni, ha a két országgyűlés már nyilatkozott, akkor a képviselő úrnak igaza volna. Polónyi Géza: Megegyezni nem tudott! Széll Kálmán miniszterelnök: De most én kérdem, hol van ebben a törvényben megírva, hogy a két országgyűlésnek megnyilatkozása előtt nem szabad dönteni? Sehol. A képviselő úr beszédében van, de a képviselő úr beszéde nem törvény. A törvény pedig azt mondja (olvassa) : Ha pedig a két országgyűlésnem tudott egymássalmegegyezni... (Nagy zaj balfelöl, Halljuk! Halljuk! jobb felől).. . Kérem, ón már egy óra óta ezt magyarázom. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Polónyi Géza: Nem némajáték az országgyűlés ! Széll Kálmán miniszterelnök: Már egy óra óta azt magyarázom a t. képviselőháznak ós a t. képviselő uraknak, hogy az a tény, hogy az osztrák Reichsrathnak e czélból kiküldött bizottsága a. szuperrevízió alkalmából, a melylyel megbízatott a quótabizottság jelentése ós a kormánj^ előterjesztése felett azt mondta, hogy ezidőszerint ez arányszámnak megállapításába, bele nem megy, mert a kiegyezést ezidőszerint ez alapon nem tartja, lehetségesnek, ez azt jelenti, hogy a megegyezés nem tudott létrejönni. Én sem az osztrák, sexn a magyar bizottság jelentését az országgyűlés fölé nem helyezem. Ha a parlamentnek tetszett volna nyilatkozni, mi lett volna ? Polónyi Géza: De nem tetszett! Széll Kálmán miniszterelnök: Kérem, dialógust mégsem lehet itt folytatni! (Halljuk! Halljuk!) Ha a parlament abban a nézetben lett volna, hogy az ő bizottsága nem helyesen jár el, (Zaj a szélsőbalon.) állást foglalt volna ós napirendre tűzte volna a kérdést egy képviselő indítványára, a Heichsrath is napirendre tűzhette volna akármelyik reichsrathi képviselő indítványára, mert hiszen a Reichsrath még együtt ült egy hétig. Egy álló hétig nem akadt semmiféle parlamenti tag, a ki megmondta volna, hogy én magam akarok nyilatkozni; egyszerűen nem is tűzte napirendre, nem is tárgyalta, tehát nem egyeztek meg, nem tudtak megegyezni, ez a napfónjmél világosabb ós azért a képviselő úr által a törvénybe belecsusztatni akart kifejezés elbírálásában — a törvény értelme szerint — nekem van igazságom. (Helyeslés jobbfelöl.) A képviselő úrnak csak akkor volna igaza, ha benn volna a törvényben a mit beleolvasott. Hogy a képviselő úr álláspontja sántikál ós gyenge, mutatja az, hogy a képviselő úr előtt a tör-