Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-728

728. országos ülés 1901. szeptember 4-én, szerdán. 23 felségjogok, a melyeket az alkotmány a felség és korona jogainak kijelöl. Hanem a t. képviselő vir elfelejti, hogy hiszen tételes törvény forog szóban és a tételes törvény állapította meg ekként, hogy szükség esetén, a mikor nem tud más módon a két állam megegyezni, ezzel az arbitrárius deczizióval, rígyszólván ily választott bírósági határozattal érjen véget a kérdés. Azt mondja a képviselő úr, hogy úgy kellene eljárni, a mint nemzetközi kérdésekben általánosságban szokás, választott bíróság útján, vagy pedig valamely külföldi, más, kijelölt egyéniség, vagy fórum útján. (Ellenmondás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Nem ezt mondta!) Először is azt jegyzem meg, hogy itt nem de lege ferenda, hanem de lege lata-ról van szó. Ha egy törvényt hoznánk arról, hogy az 1867 : XII. törvóiryczikk idevonatkozó diszpoziczióit változtassák meg, lehetne arról beszólni, hogy a t. képviselő úr módozata helyesebb, okosabb, alkotmányosabb, czólszerűbb-e ? (Mozgás a szélsőbalon.) Kubik Béla'. Szó sincs erről! Hosszúi értette! Széll Kálmán miniszterelnök: De lege lataról van szó. Ha lege ferenda-ról lenne szó, akkor sem értenék egyet a t. képviselő úrral. Azt tartom, hogy semmiféle különválasztott bíróság nem volna helyes azután, hogy a két országgyűlés deputácziója nem tudott megegyezni, a mely elvégre mégis csak legtermészetesebb választott bírósága az államnak. A mikor nem tud megegj^ezni a két országgyűlés, mi más választott bíróságot választhatnánk ? Azt pedig, hogy valamely az országon, a két államon kivűl álló fórumot állítsunk fel, azt eszmének is szerencsétlennek, rossznak és minden tekmtetben helytelennek tartom. Ezekkel, t. képviselőház, azt hiszem bebizonyítottam kettőt. Az egyik az, hogy igenis ezt azt előterjesztést a törvényesség szempontjából való megítélés czéljából hoztam ide; a törvényhozásnak kompetencziáját arra nézve, hogy a törvényesség kérdése szempontjából ítélje meg az ügyet, elismerem és vindikálom is a törvényhozásnak. Tehát semmit nem vonok el abból a törvényből, melynek alapján állok, egy jottát sem, sőt, ellenkezőleg annak a teljét szigorú alkotmányos felfogás szerint ezen törvényhozás kompetencziájának vitatom és vindikálom. A mi a dolog érdemét illeti, azt állítom, a mit bizonyítani igyekeztem, hogy ez. a döntés a törvény betűjének és szellemének minden tekintetben megfelel, ós azért kérem a t. házat, hogy a mint már nem egyszer, hanem talán három izben törtónt, méltóztassék e döntést tudomásul vermi. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Lukáts Gyula jegyző: (

Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Én sem először szólok ehhez a kérdéshez, s azért takarékosabb lehetek az érvek felsorolásában. A mit én kimutatni igyekezem, az annyi, hogy a t. miniszterelnök úrnak mostani felszólalásával szemben nyiltan ós világosan, minden félreértés kizárásával be fogom bizonyítani, hogy nemcsak törvényellenes ez a quótadöntós, hanem az a beszéd, melyet a t. miniszterelnök úr most mondott, az alkotmány alapelveinek sarkaiból való kiforgatása. Azt mondja a t. miniszterelnök úr, hogy hiszen a képviselőház már többször döntött ezen kérdésben. Bocsánatot kérek, a törvényesség szempontjából, — mert ón is ehhez akarok hozzászólni, — a hányszor ez a királyi döntés előttünk feküdt, ugyanannyiszor alkotmányjogi ós parlamentáris szempontból más ós más viszonyok között került ide a királyi döntés. Ez az eset azonban, mely most fekszik előttünk, napnál fényesebben igazolja, hogy itt rút alkotmánysértéssel állunk szemközt. Mi az új tényállás ? (Zaj.) A dologelég fontos arra, hogy meghallgassák. Midőn a nemzet alkotmányos, sarkalatos jogainak konfiskálásáról van szó, akkor egy búcsúzó képviselőház is szentelhet néhány perczet ennek a kérdésnek. Állítsuk tehát helyre a törvényesség szempontjából a tényállást, úgy, a mint azt a jelen esetre vonatkozólag a miniszterelnök úr beszédéből megtudtuk. Az iránt, ugyebár, nincs véleményeltérés a magyar parlamentben, hogy a quótakérdés, a hozzájárulási arány kérdése a közösügyi kiadásokhoz sem felségjog, sem bizottsági jog, hanem tisztán a nemzetnek alkotmányos joga, melyet más úton, mint népképviselet által megalkotott országgyűlés útján — országgyűlés alatt értjük Magyarországon a képviselőházat és a főrendiházat — meg nem állapíthat. Hogy ebben az esetben nyílt és világos alkotmánysértés és az alkotmány kijátszása forog fenn. azt a következő tényekkel minden kétséget kizárólag bebizonyítom. A t. miniszterelnök úr két sarkalatos hibában szenved. Az egyik az, hogy a t. miniszterelnök úr a képviselőháznak és az osztrák Heichsrathnak bizottságait ós a kormányt szubstituálj a a nemzeti akarat képviselője gyanánt, holott azt csak az országgyűlés nyilváníthatja. Miről van most szó,? az eset, a mely előttünk fekszik, rendkívüli mértékben alkalmas annak a kimutatására, hogy itt alkotmánysértés forog fenn. A tényállás röviden, a mint a t. miniszterelnök úr azt elmondta, a következő: A két quótabizottság ki volt küldve. A két quóta-