Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.
Ülésnapok - 1896-728
24 7 28. országos ülés 1901. bizottság egymással megegyezett. A quótabizottságok benyújtották jelentéseiket; az egyiknek, a magyar képviselőház bizottságának jelentését tárgyalta a pénzügyi bizottság, és azt mondta, hogy ez a törvényjavaslat elfogadható. A Reichsrath közügyi bizottsága a miniszterelnök úr által adott tényállás szerint szintén tárgyalta a quótakórdósben benyújtott törvényjavaslatot, de azt mondta, hogy ezen az alapon egyezkedni nem kivan, ezt a quótajavaslatot tárgyalni sem akarja. Ennek folytán az osztrák Reichsrath plénuma elé ez a, kérdés alkotmányos tárgyalás czéljából nem is került, ott nem tárgyaltatott. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De nem tárgyaltatott a quótatörvónyjavaslatra vonatkozó pénzügyi bizottsági jelentés a magyar képviselőházban sem. Tehát tisztán és világosan áll a tény, hogy a két országgyűlés előtt ez a quótabizottságok jelentései alapján készült törvényjavaslat egyáltalában nem feküdt. Tiszta és világos tehát, hogy ezen alkalommal a. két országgjáilés egyáltalában még csak nem is foglalkozott ezzel a quótadologgal; ellenkezőleg, a t. miniszterelnök úr maga konstatálja, hogy az osztrák Reichsrathnak bizottsága azt jelentette ki. hogy tárgyalni sem kivan. Ha tehát szabad volna alkotmányjogi fogalmak szerint a bizottság álláspontjaként elfogadni, —• a mi ellen én tiltakozom, — ópúgy, mint tiltakozom az ellen, hogy a magyar képviselőház pénzügyi bizottságának jelentését, vagy álláspontját valaki az országgyűlés álláspontjának deklarálja, (Helyeslés a szélső haloldalon.) — de, ha szahaid volna azt az okoskodást akezeptálni, a melyet a t. miniszterelnök úr magáévá tett, akkor jogászok, nemzetközi juristák ós mindenki előtt felvetem a. kórdóst, hogy mi annak a konkluzuma, ha két fél közül az egyik azt mondja, hogy ón nem akarok tárgyalni önnel? Akkor nem az a konkluzum, hogy a Felség előálljon és döntse el, hogy mennyi legyen a quóta, mikor az egyik fél azt mondja, hogy azt sem akarja tárgyalni, hogy mennyi legyen ez alapon; mert ez annyit jelentene, hogy a Felség odaáll a két fel közé és akkor, mikor az egyik fél szerződni sem akar, egy döntés alakjában kimondja, hogy igenis van egy szerződós és meghatározza az arányt is. A Felség döntésének alapját nem képezheti más, mint az, hogy mennyi legyen az arány. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De a Felség nem oktroálhatja a két nemzetre olyan szerződós létesítését, a melyet az egyik fél nem akar, a másik fél pedig nem is tárgyal. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Itt van a népek jogána,k teljes kijátszása., a melyhez segédkezet alkotmányos testületnek adni nem szabad. Mert ;eptember á-én, szerdán. ha ez az álláspontja az osztrák Reichsrathnak, a mit a t. miniszterelnök úr mond, hogy ők velünk tárgyalni nem akarnak, velünk megegyezni sem akarnak, nincs is propozicziójűk, akkor annak az a konkluzuma, a mit Rátkay László t. barátom helyesen mondott: hogy miután egyik fél szerződni sem akar, tárgyalni sem akar, ennek folytán előállt mindkét független államnak ós nemzetnek azon joga, hogy a közös ügj^ek hozzájárulási arányát mindegyik a saját törvényhozása által tetszése, belátása ós politikai rezonja szerint állapítja meg, nem pedig az, hogy bekövetkezzék egy Felsógdöntés az arány tekintetében, miután a Felség előtt egyáltalán nem feküdt az a ténykérdés, hogy mennyi legyen a quóta. T. képviselőház ! Ez a dolog azonban nemcsak ezen oldaláról fontos, hanem fontos más szempontból is. Ha Magyarországon tovább tűretik ez a praxis, a mely immár stereotip módon lábra kapott, mert most már nem expediens kivételes esetekben a két állam közötti viszony fentartása czéljából a Felségnek adott választott birói döntési jog, a mint azt Deák Ferencz tervezte, hanem csinálnak belőle egy stereotip kormányzati szurrogátumot és olyan expedienst, hogy kijátszszák a népeknek legalkotmányosabb jogait, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mondom, ha ez tűretik, akkor ez több, mint törvénytelenség, ez törekvés az alkotmánynak sarkaiból való kiforgatására. Mert, t. miniszterelnök úr, azt a jogát a népeknek elvonni akarni, a melyet a törvény biztosít, hogy tudniillik a két országgyűlésnek kell előbb egymással egyezkednie, s csak ha a két országgyűlés, a két nemzet képviselete nem tud egymással kiegyezni, Csak akkor dönthessen a király: mondom, ezt akként kijátszani akarni, hogy a t. kormány terjeszt itt és terjeszt amott a bizottságok elé neki tetsző, szerintem talán hazafias indokokkal támogatott adatokat, de elvonja a törvényhozást attól, elzár minket, elzárja a főrendiházat attól, hogy mind a két törvényhozó testület a saját meggyőződése szerinti bizonyítékait, adatait terjeszthesse a Felség elé, a melyek alapján az eldöntse a két nemzet közötti vitát: ez olyan törekvés, a mely ellen népképviselőnek hangosan tiltakoznia kell. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig itt ez történik. A t. miniszterelnök úr bölcsesógóben, hazafiságában én sohasem kételkedtem; de engedje meg nekem, hogy ez az országgyűlés az ő összességében mégis bölcsebb lehessen nála ós jobban tudja ós akarja megvédelmezni az országnak érdekeit, mint a hogy azt ő maga a saját quótabizottságában tenni tudja, ós akarja. Minket, kép-
