Képviselőházi napló, 1896. XXXVII. kötet • 1901. szeptember 3–szeptember 5.

Ülésnapok - 1896-728

22 728. országos ülés lflOl. szeptember 4-én, szerdán. kérdezek mindenkit, mondja meg, jól magyarul mondva, nem azt jelenti-e ez, a mit most kifejeztem, a mit a törvény mond, hogy a két országgyűlés nem tudott megegyezni? Rátkay László: Nem bizony! Széll Kálmán miniszterelnök: A törvény nem írja körűi, hogy miben áll ez a megegyezni nem tudás ; hanem csak azt mondja, hogy nem tudott megegyezni. Már most. ha köztem és a t. közbeszóló képviselő úr között valami penclens ügy van. Én teszek propozieziót, akarok egyezkedni, a t. képviselő úr, a ki közbeszólt, azt mondja, hogy nem akarok egyezkedni, — bocsánatot kérek, — nem áll-e az akkor, nem jelenti-e azt, hogy mi nem tudunk megegyezni? (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ez történt Ausztria és Magyarország között. Nem tudtunk megegyezni és ennek következtében nézetem szerint a törvény feltételeinek elég van téve és bekövetkezhetik a törvénynek az a feltevése, a törvénynek az a rendelkezése, hogy a korona dönt. A korona döntésének törvényessége két szempontból Ítélendő meg. Belebocsátkozom egészen a kérdésbe, a mit Rátkay László képviselő úr felvetett. Először meg vannak-e a feltótelek tartva, a miket a korona döntésének feltételéül ós jogalapjául ós jogczímeűl a törvény előir? Ez az első kérdés. Volt szerencsém bebizonyítani, hogy ez a feltétel anj^agilag meg van tartva. A másik kórdós a törvényesség szempontjából az, hogy ellenjegyzéssel, a miniszteri felelősség mérvét magábantartalmazó ellenjegyzéssel törtónt-e a korona döntése? Mert a miniszteri ellenjegyzés azt jelenti, hogy a miniszter, a ki ezt a propozicziót tette a koronának, tette azt annak felelőssége tudatában, hogy a mit tesz, azért magára vállalja a felelősséget arra vonatkozólag, hogy törvényesen és a törvény által előirt módon törtónt a dolog. Méltóztassék e két szempontból megvizsgálni a dolgot egészen szabadon, minden legkisebb korlátozás nélkül és én a mint most helyt állok, úgy helyt állok a diskusszió további folyamán is minden ellenvetéssel szemben. Azt mondja Rátkay László képviselő úr, hogy mi az a quóta ? Ezt csak szabad állam szabad állammal állapíthatja meg. Hát igen, ezt mondja a törvény. De inert a törvény itt meg nem állhat, hanem azt az eshetőséget, a mely, fájdalommal, azóta bekövetkezett, mint bekövetkezhetőt feltett, gondoskodott arról is, hogy mi következzék akkor, hogyha az egyezség nem jön létre. És akkor azt mondja, hogy az előterjesztett adatok alapján a kérdést eldönti a korona. Méltóztassék jól figyelni, mit tesz ez a szó, hogy eldönti. Nem azt teszi-e megint magyarul, igen alapos kritikájával ennek a fogalomnak, hogy végérvényes az a határozat. Mert a ki valamit eldöntött, azt a dolgot be is fejezi, s ennek semmi további tárgyalási módja nincsen, azon változtatni nem lehet. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Azt mondj t. képviselő úr, hogy szabad nemzet t szabad nemzettel kötheti meg a szerződést. így kellene lennie; ón sajnálom a legjobban, hogy nem állott módunkban a törvénynek ezen első, normális, rendszeres, minden körülmények közt kívánatos megoldási módját igénybe venni. Nem rajtunk múlt. Mi megtettünk mindent. De Ausztriában ezt nem lehetett ós ennek következtében nem jött létre az egyezség. A t. képviselő úr azt mondja, hogy olyformán állok e dologgal, mint a hót vezér annak idején Pusztaszeren, de ők nem ezt határozták el, hanem a független Magyarországot. A t. képviselő lírnak nincs igaza, mert nem úgy állok itt. Ha szivem bensejébe nézek, talán egy sóhajjal kísérhetném ezt, de figyelmeztetem a t képviselő urat, hogy a politikában az okosságnak ós bölcsesógnek igenis abban van a kritériuma, hogy az adott viszonyokkal számol a politikus. A hét vezér kora ós a mai nap közt ezer esztendő fekszik, és ez az ezer esztendő fejlesztette a viszonyokat, ós ennek az ezer esztendőnek története állapította meg azt a kapcsot, a melyet a pragmatika szankczió definiált ós megerősített, és a melynek következéseit a 67-iki törvény levonta, így áll a dolog. Mi komoly, praktikus politikát csinálunk és kénytelenek vagyunk csinálni, önök az ideálizmus álláspontján állnak ; és nem veszem ezt önöktől rossz néven. Eelcsillámlik bennem is ennek a politikának a szépsége, de azt mondom, hogy az a politika olyan, a mely az adott viszonyok kere^ tóbe nem illeszkedik bele, nem illeszkedik bele Magyarország történelmi fejlődésébe, alkotmányába, törvényeibe, úgy, a mint azok most fennállanak, nem illeszkedik be az ezen törvények ós ezen alkotmány által körűivett ós körülbástyázott állami érdekekbe. (Helyeslés a jobb- és a, baloldalon. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Nincs itt szó felségjog becsempészéséről; a mit a t. képviselő úr állít, az ilyen állítás transzpozicziója a kérdésnek egy helytelen bázisra. Nem erről van szó. A felségjognak ez a döntés nem eo ipso attribútuma, mert ha az lenne, akkor az egyúttal abszolút lenne. A felségjogok a maguk alkotmányos keretébe beillesztve nem ily módon gyakoroltatnak; nem így gyakoroltatnak azok az alkotmányos